2023-ban megnézni az Angyalbőrben című sorozatot, nagyon furcsa élmény. Elvileg ez az a magyar sorozat, ami a facebookos kommentelők szerint minden idők legjobbja. Egyszerűen nem értem, hogy miért gondolják ezt olyan sokan. Hacsak nem poénból. De ezek a megjegyzések valahogy kitűntek a vicces kommentek közül. Szóval szűz szemmel, sőt, katonaságot is csak elbeszélésekből hallva, meg filmeken keresztül látva ültem le megnézni..

Sajnos nem lehettem ott, amikor az Angyalbőrben először adásban ment, így nem tudom, hogy anno milyen élmény volt ezt a tévében látni.

Mai szemmel kegyetlenül pusztító.

Kezdve azzal, hogy minden beszélgetés utószinkronnal van megoldva, így pedig elveszik a legendás vasbogdányi laktanya komplett atmoszférája. Persze ez is jobb, mintha nem lehetne érteni semmit az egészből, meg kásás hangja lenne minden másodperce a filmsorozatnak. Ettől viszont túl steril az egész és ez teljes zavart okoz, de akkorát, hogy képtelen voltam bevonódni a cselekménybe.

Így maradhatna a nosztalgia, a katonaság során szerzett szép emlékek és nettó szopatások fröccs szagú visszasírása. Erről azonban nem tudok nyilatkozni, bár apám mesélte, hogy egyszer bevitte az árokba az egyik katonai terepjárót, mert nagyon nézte a csajokat. Meg mesélte, hogy nem szívózott vele senki, mivel írnok volt. Én annyit sem tudok a katonaságról, mint a Trópusi viharban szereplő karakterek, mint Kurk Lazarus meg a többiek. Szóval elhiszem, hogy az Angyalbőrben "a katonaság komikus oldalát mutatja be", csak a látottak alapján ez inkább egy bohózat, ami annyira túl van tolva, hogy semmi hitelesség nincs benne. De viccesség sem, hacsak nem úgy vesszük, hogy az Angyalbőrben eleve önmaga paródiájaként valósult meg. 

Persze, van benne példa a katonaság alatt fényesre csiszolódott magyar gógyira bőven. Elég megnézni az első részt, amiben kitalálják a bajtársak, hogy a honvédségi sátor ponyvát eladják valami divat üzletnek. Na, ez a része még hihető, de például az, hogy a böhöm nagy acél tartályból az egyik baka privát raktárt csinált, meg az, hogy divatbemutatót tartottak, az erős túlzásnak tűnik. És az a baj, hogy ezt végtelenül puritán módon is mutatják be. Tehát, ha ez lenne a vicc, márpedig mi más lenne, és érzi is az ember, hogy itt nevetni kéne, de sehogy sem sikerül jól kihangsúlyozni ezeket a "bitang jó" poénokat. 

Egyrészről a forgatókönyv billeg, ami nem lenne baj, ha nagy színész óriásaink tudnák valahogy ellensúlyozni. Csakhogy az Angyalbőrben című sorozatban nincs valami nagy sztárparádé. A stáblistát nézve megtalálhatja az ember Rajkai Zoltánt, Szerednyey Bélát, Görög Lászlót, Bárdy Györgyöt vagy éppen Hollósi Frigyest, de egyikük sem tudja elvinni a hátán ezt a 13 résznyi baka parádét.  A színészi játék úgy alles zusammen elég bátortalan.

Ugyan Usztics Mátyás játéka van annyira hiteles, hogy el tudom hinni, hogy nem őt, hanem Karádi őrmestert látom a képen, de egyáltalán nem tudja hozni azt a rettegett figurát, akit elvileg kéne. Az ilyen Karádikról szoktak szólni a katonatörténetek, amiknek a főszereplője a hatalmával indokolatlanul visszaélő, kissebségi szindrómás, mélynövésű, kopasz, lúdtalpas, pocakos, csámpás, ó lábú, prosztata gondokkal küzdő, állandóan ordibáló, vörös fejű szadista vezető, aki válogatott kegyetlenségeiről híres. Karádi nem ilyen. Karádi még puhább, mint a Donald kacsás lepedőből lett sátorvásznak.

Az egész Angyalbőrben egy erőtlen és ritmustalan, rosszul felépített vicc, aminek még csattanója sincs. Nem is értem, hogy miért szerethetik ezt az emberek, mert még igazából cikinek sem mondható annyira, hogy a nézhetetlensége miatti szekunder szégyentől igazán jó. Az Angyalbőrben annyira semmilyen, hogy a nézése nem nagyon tud érzéseket kiváltani. Ettől függetlenül valahol értem, hogy amikor Urbán András honvéd barátnőjét láthatjuk full meztelenül, az egyeseknél sokat emel a sorozat élvezeti értékén. De ettől a filmsorozat maradék 99 százaléka érdektelen és élvezhetetlen marad.

De, ha úgy tetszik, akkor az Angyalbőrben lehet a mi igen szerény Rendőrakadémiánk.

Nem kizárt, hogy valahol ez volt a terv, hogy meg kell csinálni a low budget verzióját a nagy sikerű hollywoodi filmnek. A Rendőrakadémia 1984 márciusában került az amerikai mozikba. Hozzánk csak 1989-ben jutott el. A filmet elnézve le sem lehet tagadni a hasonlóságokat. Karádi őrmester egyértelműen a szegény ember Taddeus Harris hadnagya. Sajnos Proctornak nincs magyar megfelelője, ahogy Eric Lassard parancsnoknak sincs alteregója az Angyalbőrben. Mahoney pedig az összes baka egyben. Sőt, itt még van egy olyan egyezésünk is, hogy Rabó bajtárs, azaz Szerednyey Béla még szinkronizálta is Steve Gutenberg által megformált karaktert. Ha valamit, akkor azt lehet sajnálni, hogy sem Hightowernek, sem a fegyvermániás Tackleberry-nek vagy a leginkább csak ordítani tud Zednek nincs Angyalbőrben verziója. Hogy a hangokat utánzó Larwell Jonesról ne is beszéljünk. És igazából ez az egész Angyalbőrben legnagyobb baja. Ha nem is hasonlítjuk össze a Rendőrakadémiával, hisz fölösleges, mivel teljesen más dimenzióban mozog a két mű, akkor is látszik, hogy a magyar katonaság vidám oldalát bemutató sorozatból pont azok a dolgok hiányoznak, amik a visszasírt katonasztorikban megvannak: az emlékezetes figurák, a jó értelemben véve elképesztően hülye, őrült alakok.

Az Angyalbőrben teljesen szürke figurákkal próbálja lenyomni az ember torkán a honvédség konyháján főzött  nosztalgia maszlagot.

Az egész koncepció úgy besül, mint a gépfegyverek, amikkel a kopasz honvédek gyakorlatoztak '90-ben.