Hétfő: Dupla dinamitot

Mi lehet jobb Jean-Claude Van Damme-nál? Hát két Van Damme - írtam pont hét nappal ezelőtt A replikáns kapcsán. És már akkor azon heherésztem, hogy valamelyik csatorna biztosan levetíti majd a Dupla dinamitot. Igazam lett, hiszen a Film+ és Mozi+ csatornák minden héten gondoskodnak arról, hogy úgy érezzük: csak annyi változott a '90-es évek videotékás aranykora óta, hogy már nem kell kazettakölcsönzéssel vesződni, ha Van Damme vagy Stallone akciófilmjeit akarjuk nézni a tévénken. 

Az 1991-es Dupla dinamitot aligha kell bemutatni az akciófilmes műfaj szerelmeseinek. Tipikus, bugyuta bosszútörténet (bár Van Damme saját maga írta Dumas Korzikai testvétek című regénye alapján), amiben egy külön-külön nevelkedett ikerpár némi féltékenykedés és bunyó után egyesíti erőit, és jól szétcsap a kínai maffiózók között, amiért azok 25 évvel korábban megölték a szüleiket.

Kedd: Conan, a barbár 2. - A pusztító

Az 1982-es Conan, a barbár igazi filmtörténeti klasszikus. Nemcsak hogy újra divatba hozta a '60-as évek önmaga paródiájává váló sword&sandal zsánerét, de megmutatta a világnak, hogy egy kigyúrt osztrák kolosszusból is lehet Hollywood királya, ha olyan keményen küzd ezért a címért, mint a kimmériai barbár. Az első Conan-film  már 35 éves, de még mindig üt: Oliver Stone forgatókönyve, John Milius rendezése, Basil Poledouris zenéje és a főgonoszt alakító James Earl Jones játéka máig felejthetetlen klasszikus.

Sajnos ugyanez már nem mondható el a folytatásról, az 1984-ben mozikba került Conan, a pusztítóról. Schwarzenegger az első rész előtt egy öt Conan-filmre szóló szerződést kötött a producerrel, Dino De Laurentiisszel, amiért összesen 10 millió dollárt kapott volna. Csakhogy a profitmaximalizálás jegyében De Laurentiis PG13-asra vitte le a A pusztító korhatár-besorolását, ráadásul a történet is egy fiatal hercegnő kísérgetéséről szól, ami miatt maga Arnold is csak "Conan, a bébiszitter"-ként emlegeti ezt a kardozós-varázsolgatós blődlit. A szerényebb bevétel miatt nem is követte több folytatás, főleg miután vita támadt abból, hogy De Laurentiis a Vörös Szonjában is főszereplőt csinált Schwarzeneggerből, holott Arnoldnak csak pár hetet kellett volna dolgoznia a filmen mellékkarakterként.

Szerda: A végső megoldás: Halál

A Mozi+ a közelgő Alien: Covenant-premierhez időzítve minden szerdán levetít egy-egy klasszikus Alien-filmet. Ezen a héten az igencsak mostoha körülmények között leforgatott A végső megoldás: Halálon van a sor, ami nemcsak a sci-fi rajongókat osztja két táborra, de az Alien-franchise alkotóit is. James Cameron, A bolygó neve: Halál rendezője például tavaly azt nyilatkozta: óriási hiba volt leforgatni, de ha már David Fincher megtette, a stúdiónak nem lett volna szabad engednie, hogy meghaljon Hicks, és az előző rész végén megmentett kislány, Newt. Persze belőle akár a sértődöttség is beszélhet, hiszen a Fox azt szerette volna, ha ő rendezi meg a harmadik részt is, de nem tudtak megegyezni, Cameron pedig inkább a Terminator 2-re gyúrt rá.

A Fox stúdió 1987-től kezdve őrültebbnél őrültebb ötleteket karolt fel, csak hogy dollármilliókat kaszálhasson egy új Alien-filmmel. Volt olyan verzió, amiben Ripley és Newt egy Szárnyas fejvadász-szerű nagyvárosban bujkálnak. A cyberpunk atyja, William Gibson forgatókönyvében Hicks és Bishop egy Anchorpoint nevű űrállomáson akadályozza meg a Weyland társaság génkísérleteit, miközben egy másik űrállomáson mindenféle Mad Max-figurák saját Alieneket szaporítanak, véres polgárháborút generálva a két fél között.

A fegyenctelepet David Twohy forgatókönyvíró találta ki, bár nála még egy Moloch nevű, Föld körül keringő kupolaváros lett volna az Alienek vérengzésének helyszíne, és Ripley már halott lett volna ekkor. Ezt az ötletet fejlesztették tovább a fából ácsolt kolostor-űrállomásos verzióban (erről bővebben itt írtunk), ahol Ripley egy csapat őrült remete közé érkezik egyetlen nőként, és egy droid segítségével győzi le az Alient. Fincher végül mindegyik verziót kidobta, de szinte az összes korábbi ötletből átvett valamit a saját börtönbolygós történetébe, amiben végül Ripley is meghal, megakadályozva ezzel, hogy kikeljen belőle az Alien-királynő. 

Csütörtök: Rambo 3.

A '80-as évek végén és a '90-es évek elején három kultikus akcióhős posztere lógott a panellakások gyerekszobáinak falán: a shotgunnal pózoló, bőrdzsekis Terminator, a kiborg kezű Paco Queruak a Hands of Steelből és természetesen a piros fejkendős Rambo. Ezek a plakátok még a bikinis Bíró Ica-képeknél is többet értek, és az sem zavart senkit, hogy hárompálcás céllövöldés nyeremények lévén apró lyukak is voltak rajtuk.

A Rambo-széria ma már a végtelenségig folytatható, egyszemélyes hadsereg-típusú franchise-ok mintapéldánya. Holott eredetileg a felbosszantott vietnami veterán már az első filmben meghalt volna, akárcsak a film alapjául szolgáló David Morrell-regényben. A producer, Andy Vajna azonban megérezte a karakterben rejlő potenciált, ezért a kasszasiker-várományos folytatások miatt életben hagyta a főhőst. A folytatások el is készültek, bár a Rambo-rajongók azóta is vitáznak azon, mennyire volt ez jó dolog. A harmadik rész ugyanis a széria leglátványosabb darabja volt (gondoljunk csak a robbanónyíllal lelőtt helikopterre!!!), mai szemmel viszont már iszonyúan nevetséges és kínos. A nyugalmas élet után vágyakozó Rambót ugyanis a felettese Afganisztánba küldi a szovjetek ellen harcolni - azoknak a barátságos táliboknak az oldalán, akik 2001. szeptember 11. óta az Egyesült Államok legádázabb ellenségei a terrorizmus ellenes harcban... 

Péntek: Twin Peaks

Május 21-én érkezik a Twin Peaks új évada, ezért az HBO-nál úgy döntöttek, ráhangolódásképp levetítik David Lynch és Mark Frost kultikus tévésorozatát. A '90-es évek egyértelműen a misztikus bűnesetekkel foglalkozó, menő FBI ügynökök évtizede volt: az ufókat kergető, kormányzati szintű, titkos összeesküvéseket kibogozó Fox Muldernél talán csak a diktafonjába beszélő, pite- és kávéfüggő különcöt, Dale Coopert kedveltük jobban.

Én mindenképpen újranézem a sorozatot a harmadik évad előtt, mert bár tudom, kicsoda Bob, a Tuskó Lady, Sólyom seriffhelyettes, Shelly Johnson, Audrey Horne és a visszafelé beszélő törpe, nagyon sok mellékszereplőre már nem is emlékszem. Ez leginkább annak köszönhető, hogy amikor az MTV 1998 körül csütörtök éjjelenként vetítette a Twin Peakst, mindig elszunyókáltam a fotelban Angelo Badalamenti fülbemászó dallamaitól, és már csak akkor ébredtem fel, amikor Laura Palmer arcát és a stáblistát mutatták.