Mondhatnak bármit a szkeptikusok, szükségünk van a varázslatra. Még akkor is, ha tudjuk, hogy amit látunk, az átverés, szemfényvesztés. A Spektrum új, bűvészetről szóló dokumentumsorozata, az Abrakadabra is egyfajta szemfényvesztés: egy baromi érdekes témát tálal, rengeteg rizsával és kevés valódi információval.

Az epizódok tematikusak, így az első rész a nagyszínpadi illúziókat járja körül. Ezek azok a mutatványok, amelyek hatalmas nézőközönség előtt zajlanak, és a bűvésznek szinte semmi kapcsolta nincs közönséggel: a mutatvány közben alig beszél, a gesztusaival tartja fenn az érdeklődést és tereli el adott esetben a figyelmet. Az Abrakadabra rengeteg megszólalóval, előadásrészletekkel, korabeli képekkel és plakátokkal dúsítja a játékidőt, ám valahogy mégsem sikerül kihozni belőle a maximumot.

A műsor egyik szenzációsnak szánt része, amikor bemutatnak egy valódi trükköt: az átdöfött doboz illúzióját. Az asszisztens behajtogatja magát egy dobozba, amit a bűvész kardokkal (esetünben esernyőkkel) számtalan helyen keresztüldöf, majd kihúzza ezeket és a dobozban lévő egyén sértetlenül, mosolyogva pattan ki. A házigazda, Keresztes Tamás által csak simán Luinak nevezett férfi mutatja be a trükköt, melyhez egy lengén öltözött, csinos lány mászik be a dobozba. Ez csak azért fontos, mert, kb. húsz perccel korábban a műsor megszólalói hosszan beszéltek arról, hogy

miként változott meg a nő szerepe a bűvészmutatványokban.

Konkrétan arról van szó, hogy jó darabig, ha egy nő megjelent egy bűvészmutatványban, akkor kizárólag a segéd lehetett. Ráadásul jóval behatóbban kellett ismernie a mutatvány minden apró részletét, mint a bűvésznek, hiszen gyakran az élete múlt rajta. Erről több női asszisztens is mesél a műsorban, valamint azt is megtudjuk,

milyen az, ha megsérülsz az attrakció közben, de nem eshetsz ki a ritmusból.

Namost, ehhez képest elég kínos, amikor a már említett Lui döfködi be a dobozba az esernyőket, és mikor Keresztes Tamás megkérdezi, hogy:

“Mit szólnak ehhez a női egyenjogúsági mozgalmak?”,

ez a derék szemfényvesztő annyit bír válaszolni:

“Nem tudom, sose hallom, mert mindig a dobozban vannak”.

Ha már kiáll a műsor a női egyenjogúság mellett, érdekes, hogy bennhagyták ezt a mókásnak szánt, türhő megjegyzést. Pedig az is kiderül, hogy egyre több női bűvész lép színpadra, ahogy ezt a műsorban megszólaló Ungár Anikó is bizonyítja. Sőt, Maxim Maurice illuzionista arról beszél, hogy fontosnak tartja, hogy ő is részese legyen a mutatványnak, és ne csak prezentálja azt: mivel hol ő, hol a lányok vannak a dobozban, az előadás dinamikája is változik. 

Érdekes azonban, hogy míg a műsor részletesen kitér az egyik legnagyobb hatású illuzionistára, David Copperfieldre, addig Harry Houdiniról egy árva szót se ejtenek. Ő nem is elsősorban azért lett volna fontos, mert Magyarországon született, hanem mert a legtöbb szabadulós trükkjét maga hajtotta végre, nem pedig egy női asszisztenst sodort veszélybe. Így mindenképp helyet kellett volna kapnia.

Fontos kiemelni – mielőtt bárkit is csalódás érne –, hogy az Abrakadabra célja nem az, hogy lerántsa a leplet a mutatványokról, így ne is várjuk, hogy bármelyik trükköt megmagyarázzák. Igaz, minden műsorban van egy olyan trükk, amire megtanítanak, de ezek tényleg csak apró illúziók, mint ez esetben a papírpénz lebegtetése (egyszerű fizika az egész, mindössze 1100 forint kell hozzá). Az viszont érdekes – és megint csak a slendrián szerkesztői munka eredménye –, hogy Keresztes a műsor bevezetőjében, amikor ismerteti az epizód tartalmát, felteszi kérdést: “Vajon hogyan tüntette el David Copperfield a Szabadság-szobrot? Ma ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni”. Innentől joggal várnánk, hogy egy ponton megkapjuk erre a választ, ám

csak annyi hangzik el, hogy egy, már az ókorban is ismert technológiát használt az illúzióhoz,

de hogy pontosan mi ez, az nem derül ki. (Kis kutakodással persze rálelhetünk: a fényviszonyokkal való játék a lényege az egésznek.)

Kártyabűvészek, illuzionisták, mentalisták, bűvészek és asszisztenseik nyilatkoznak az Abrakadabrában, és alapvetően érdekes háttérinformációkkal színesítik az műsort, az viszont kevésbé izgalmas, amikor valamiről ellentétes a véleményük, és ez a vágóasztalon egymás mellé kerül. A szubjektív mozzanatok nem túl érdekesek, ennek a csúcspontját Boldog Péter prezentálja, akit bűvésznek és kutatónak titulálnak, mégis ő az, aki csak annyit bír hozzátenni a David Copperfield-témához, hogy az illuzionisták untatják őt, kivéve Copperfield.

Fehér Péter bűvészt viszont mindenképp ki kell emeljem, hiszen nemcsak a legtöbb információval és adattal járul hozzá a témához,

de olyan hangszíne és hanglejtése van, hogy öröm hallgatni. Az meg, hogy Keresztes Tamás pontosan mit is csinál itt házigazdai minőségben azon túl, hogy esetlenül próbál poénkodni, még nem egészen világos. Reméljük, idővel magára talál, mert így egyelőre nincs semmi varázsa.