A magyar televíziós hőskorában kezdetben az esti mesére kijelölt időben még nem rajz- és bábfilmeket vetítettek, hanem maguk a tévébemondók olvastak fel: A tv mesekönyve című műsorblokk ötperces volt, ezt rádiósok szerkesztették, ugyanis náluk már ekkor kiváló gyerekműsor-szerkesztők dolgoztak. Ez később tíz percre nőtt, majd 1964. január 1-jétől nevezték át Esti mesére, és a Híradó előtt tíz perccel, azaz 19:20-kor kezdődött. 

Milyen legyen az esti mese? Hosszas fejtörés után a készítők egy direkt ezt megtárgyalandó kollégiumi ülés jegyzőkönyve alapján így fogalmazták meg:

Az esti mesét a 3–8 éveseknek adjuk, ezen belül is elsősorban a kisebbeknek. Az a rendeltetése, hogy lefekvés előtt elbúcsúzzon a gyerekektől. Nyugodt álmot kell biztosítania, nem lehet tehát élénkítő hatású.

A Magyar Televízióban már az ötvenes évek legvégén kísérleteztek azzal, hogy olyan bábfigurákat alkossanak, amelyek szignálszerűen, rendre megjelenhetnek a meseblokk előtt és után. A jól eltalált bábokkal ugyanis egyszerűen lehetett üzenetet közvetíteni, és ha a gyerekek megszeretik őket, ezek a figurák jó példát mutathatnak nekik.

Külföldi televíziók tapasztalataiból tudjuk, hogy egy ilyen bábfigura, ha megnyeri a gyerekközönség szeretetét, nagyon nagy nevelő eszköz. Ez a bábfigura kalandjai során közvetlen kapcsolatot teremt a nézővel, s jelleméből következően felkelti érdeklődésüket, elfogadják tanácsait, együtt örülnek, izgulnak, szomorkodnak vele, s ennek következtében széles levelezőtábort alakíthat ki. Egy állandó bábfigura jelenléte több műsorunkban azt eredményezné, hogy ezek a műsorok gördülékenyebbek, kedvesebbek, hatásosabbak lennének.”

Mráv Noémi A tévémaci tudatformáló szerepe című kitűnő tanulmányában (ennek a cikknek a legfőbb forrása, feltétlenül érdemes elolvasni a téma iránt érdeklődőknek) olvashatjuk, hogy a maci csak az egyik ötlet volt a hat közül (a Fogmosó Mackó mellett ezek a következő címeket viselték: Gombócka vagy Gombóc tündér, a Fogócska, Göncölszekér, Fáni boszorkány, Tv-Bébi). Az eredeti terv az volt, hogy mindegyikből készítenek egy rövidke kis szpotot, és a gyerekek kiválasztják a nekik legjobban tetszőt, végül az lesz majd az Esti mese szignálja. Ezek közül a maci és Gombóc tündér filmecskéje készült el, és egy ideig felváltva vetítették a kettőt.

Gombóc tündérrel több kisfilm is készült, méghozzá élőben improvizált jelenetek. Bródy Vera tervezte ezt az aranyos kis teremtést, és Bálint Ágnes, a tévé első gyerekműsor-szerkesztője csak az epizód témáját adta meg, a többit ott helyben rögtönözték. Gombócból kétféle báb volt: egy marionett- és egy kesztyűbáb: utóbbit Havas Gertrúd mozgatta, és a tündérke hangját is ő kölcsönözte (Mazsolát is ő szólaltatta meg).

Mráv a szignálok közül a legérdekesebbről így ír tanulmányában:

A Tv-Bébi a gyermekosztály saját bevallása szerint kedvenc főcímtervük volt – ám ennek ellenére csak egy monosz­kóp készült el belőle. Ez egy kisképernyős tévékészülékről szólt volna (ő a tv-bébi), aki nagyképernyős mamája válláról leveszi a mese gondját. A mese előtt megtisztítja képernyőjét, összerakja játékait, majd amíg a mama filmeket mosogat (!), bekapcsolja magát a hálózatba, és vetíteni kezdi az esti mesét.

Az első tévémacit, a Fogmosó Macit Bálint Ágnes találta ki – azért választották végül a macit, mert a gyerekek azzal aludtak el, és mindegyik családban volt legalább egy, így a kis nézők könnyen azonosulni tudtak a figurával. A macit már jó előre beharangozták a Rádió- és Televízióújságban, majd 1963. húsvét hétfőjén, azaz április 15-én mutatkozott be az Esti mese előtt (a kedves figura hivatalos születésnapja viszont Bálint Ágnes születésnapján, azaz október 23-án van). A filmecskét Kende Márta rendezte, a drótvázas bábot Lengyel Zsolt tervezte, és Köber Tibor készítette. 1968-ban picit átfazonírozták, már nemcsak a fogát mosta, hanem például belebújt a papucsába is. "Pöttyös hálóinget hordott, de fiúhangon köpött – emiatt sok megjegyzést kapott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg pizsamában képzelték el, és ehhez képest kerestek fiúhangot, amely szinkronizálja. A férfias ruhadarabot annak idején a rendező vetette el, attól félvén, hogy a nadrágszár elfedi a mackó esetlen mozgásának esetleges báját... A stáb ugyanaz volt, mint amelyik az első macit is készítette" – írja Mráv Noémi.

Ez a maci a világűrt is megjárta: Farkas Bertalan 1980-ban magával vitte. A történelmi esemény tiszteletére a maci a szkafandert is kapott (a szovjet kozmonautákénak tökéletes mását), és Farkas május 26-án a Szojuz-36 fedélzetéről olvasott mesét a gyerekeknek.

A harmadik maci, amit Koch Aurél tervezett, 1981. június 12-én, a tanév utolsó napján jelent meg a képernyőn. A Rádió- és Televízióújság 1981/24. számában így búcsúztak a régitől és köszöntötték az újat:

"Június 12-én nemcsak a gyerekek búcsúztak néhány hónapra a tanulástól, ezen a napon bújt utoljára ágyba a jó öreg Maci is. Szia, Maci! Te voltál az esti mese leghűségesebb nézője. Tizenöt éven át napról napra ott ültél a képernyő előtt, mindig időben kapcsoltad be a készüléket, ráadásul egyetlenegyszer nem »bliccelted« el a fogmosást. Köszöntünk új Maci, szia! Ügyes voltál, hiszen 24 óra alatt új lakásba költöztél, új ruhákat kaptál. Közben lefogytál egy kicsit – de ez jól is áll neked. Fürgébb is lettél, a gyerekek már biztosan örömmel nyugtázták, mennyi mindennel foglalkozol. Sőt – hiszen vakáció van – a tévézés után jut időd arra is, hogy megöntözd a virágokat vagy tornázzál. De ugye, ha szeptemberben a gyerekeknek újra iskolába, óvodába kell menniük, jó éjszakát kívánsz majd nekik, és jó példát mutatva te időben lefekszel?!

Kis nézőid közül sokan sürgettek minket, mikor láthatnak színesben. Most teljesült ez a kívánságuk! (A Televízió bábműhelye munkatársainak jóvoltából.) Kellemes szórakozást, új Maci, az esti meséhez! Reméljük, nem haragszol majd, ha olykor egy-egy kedves, régebbi mesét fekete-fehérben látsz!"

Ez a maci sem változott érdemben az előzőekhez képest, habár a korábbi bugyogó, illetve hálóing helyett pizsamát kapott. A környezetét azonban teljesen kicserélték, új lakásba költözött, és már több dolgot is csinált. Két évig volt képernyőn, őt váltotta a ma is legnépszerűbb, zöld pizsamás maci, amit a zseniális Foky Ottó, Mirr Murr, A legkisebb ugrifüles, Makk Marci, Oriznya Triznyák és Misi Mókus atyja tervezett. A bábot az április 10-én, 85 évesen elhunyt Szabó László alkotta meg.

Bálint Ágnes ötlete volt, hogy a Tévémacinak már a kezdetektől fogva legyen egy kis barátja. Először volt Valérka (másik nevén Paprikajancsi), majd az 1980 és 1982 közötti Csutkababával aludt el, habár őt csak Bálint Én vagyok a Tévémaci című mesekönyvéből ismerjük. A maci történetében először Fokynál elevenedett meg az új társ, Paprikajancsi.

Foky figurájával több szpot is készült, összesen 28, plusz az ünnepi kiadások: a Tévémaci napi rutinja kibővült, valamelyik filmecskében zuhanyzik, olvas, Paprikajancsival játszik, sőt, még legózik is (ezt később, a reklámtörvény bevezetése után kivették a sorozatból, mert reklámnak minősült). Az ünnepekhez készültek külön epizódok – a karácsonyi, húsvéti, gyereknapi, Mikulásra időzített részeket nagyon várták a gyerekek, hiszen évente csak egyszer láthatták. A különböző hosszúsági szpotokat aszerint variálták, mennyi idő van mesére az esti Híradó előtt, ami pontosan fél nyolckor kezdődött.

Természetesen a Tévémaci zenéjéről sem feledkezhetünk el: lényegében a kezdetektől fogva ugyanaz, méghozzá az 1960-as évek elején indult Dörmögő Dömötör című, rövid életű rádióműsor főcíme. Az eredeti Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán című művet Pécsi József komponálta, ennek egy részletét használták fel.

Foky Ottó macijának egyébként akkora kultusza lett, hogy amikor a köztévé 2012-ben le akarta cserélni egy modernebbre, szabályos lincshangulat alakult ki, így a zöld pizsamás Tévémaci és kis Paprikajancsija hamar visszakerültek a képernyőre. A népharag amúgy érthető volt, hiszen az új meg sem közelítette a korábbiak színvonalát, technikailag is jóval gyengébb lett, és semennyire nem voltak szerethetők az új figurák.

Forrás: Médiakutató, MTVA Archívum, Wikipedia)