Igen, ez a film szolgált alapanyagul Martin Scorsese A tégla című, díjesővel jutalmazott maffiaeposzához, de nem ezért szeretjük, hanem mert iszonyatosan jó!
Aki ismeri Martin Scorsese sztárokkal kitömött bostoni gengsztermeséjét, az Oscar-díjat elnyerő A téglát, az kapásból tudni fogja, miről szól a 2002-ben készült, hongkongi Szigorúan piszkos ügyek. Aztán jöhet az összehasonlítás, hogy ki melyiket szerette jobban, hol volt jobb a színészi játék, a hangulat meg egyebek, és lesz olyan, aki az amerikai remake-et hozza majd ki győztesnek, de a többség garantáltan azt mondja majd, hogy az eredeti, hongkongi a jobb. Ami speciel evidens, hiszen ott felépítettek egy tökéletesen működő világot egy elképesztően jó történettel – a másikban meg szépen újrajátszották ugyanezt pár lényegtelen változtatással.
Az ezredforduló tájékán ugyanis a legjobb filmek jó eséllyel a Távol-Keleten, azon belül is Hongkongban, Dél-Koreában vagy Japánban készültek, ahol a történetmesélés, a technikai tudás magabiztos vízióval és a helyszínnek köszönhetően némi egzotikummal társult. És tegyük hozzá, ezekben az alkotásokban valahogy az erőszak is másként, egyszerre stilizálva és nagyon naturalisztikusan jelent meg, ami szintén segített népszerűvé tenni a térség filmgyártását, különösen a krimiket, thrillereket és akciófilmeket, de gyakorlatilag minden mást is, ami ekkoriban itt készült. Ennek a nagyszerű időszaknak a tökéletes lenyomata az első Szigorúan piszkos ügyek film – még kettő követte, és azok sem voltak rosszak!
Történetünk egy, a legnagyobb Triádba beépült rendőrről és a rendőrségbe beépült, ott hamar magas rangot elért maffiózóról szól, akik útjai keresztezik egymást. Mindkét férfi kezdi úgy érezni, hogy a Jó és a Rossz között pokolbeli árnyékokká váltak, valós identitástudat nélkül, zavaros lojalitással, igazi kötődési pont nélkül. És a leszámolás elkerülhetetlenné válik köztük, amikor legnagyobb elővigyázatosságuk ellenére mindkét szervezet számára nyilvánvalóvá válik, hogy áruló van a soraikban – és a sors különös fintora, hogy pont ők kapják a feladatot, hogy leleplezzék a téglát. Ami sehogyan sem érhet jó véget.
A két hongkongi színész félisten, Tony Leung és Andy Lau, illetve egy sor olyan nagyszerű karakterszínész, mint Anthony Wong és Eric Tsang szereplésével készült film azon túl, hogy zseniális thriller, nagyszerű zseniálisan és finomra hangolt egzisztencialista dráma, különös politikai allegória is egyben. A két rendező, Wai-keung Lau és Alan Mak ugyanis maga Hongkong identitáskeresését jeleníti meg az anyaországhoz való visszacsatolás utáni években a két rendőr példáján keresztül - a gyarmati időknek búcsút mondó régi gárda és az új, kompromisszumokra és megalkuvásra kész generáció közötti konfliktust és egyben átmenetet. Na, ez speciel nem volt benne A téglában!
