A Dax Shepard főszereplésével és rendezésében készült, fillérekből összeütött Üss vagy fuss kellemesen ütődött vígjáték arról, miért ne kamuzz a csajodnak.
A filmekben a tanúvédelmi program valahogy sosem működik – persze akkor nem lenne sztori, ha aaz adott szereplő csak úgy békésen élne egy új személyazonosság alatt, és a hétvégéken pecázna. Nős, az új személyazonosság ezúttal is befuccsol, mégpedig egy nő miatt. Charlie Bronson (Dax Shepard), a korábbi bankrabló most egy kaliforniai városkában él, és egy nap úgy dönt, kilép a tanúvédelmi programból, hogy segítse barátnőjét, Annie-t (Kristen Bell) Los Angeles-i álommunkájának megszerzésében. Annie minden lében kanál ex-pasija (Michael Rosenbaum, aki Lex Luthor volt a Smallville-ben) azonban a páros nyomába küldi Charlie korábbi társait (akiket Bradley Cooper vezet), és a Charlie védelméért felelős kétbalkezes rendőr Randy (Tom Arnold) is csatlakozik a hajszához. A ráérősnek induló utazásból így hamar eszeveszett és komikus üldözés lesz.
Az Üss vagy fuss (2012) igazi haverfilm, itt szinte mindenki szívességből csinált mindent, és a rendezést is vállaló Shepardnak nyilván elég sok haverja van. Ennek megfelelően a színészek a saját ruháikban szerepeltek, a saját autójukat vezették – vagy Shepard valamelyik autóját, mert gyűjti őket, a legnagyobb költségvetési tételt pedig a megszólaló dalok jogdíjának kifizetése jelentette. És ez látszik is, nem a minőségen, mert az meglepően jó, hanem a hangulaton. Itt mindenki elengedi magát, különösen Bradley Cooper, aki fantasztikusan néz ki rasztafrizurával és sárga napszemüvegben – kicsit Gary Oldman Drexljére hajaz a Tiszta románcban, de nem is annyira kicsit, és nem is olyan nagy baj, hogy túltolja a figurát.
Mert itt mindent kellemesen túltolnak, ezt nem szabad komolyan venni, ahogy a készítők sem vették komolyan. Shepard például a női főszerepet valódi feleségére, Kristen Bellre osztotta, és filmes civódásaik valószínűleg pont olyanok, mint amit odahaza nyomnak, és tulajdonképpen egész helyes párt alkotnak.
