Tessék mondani izgalmasabb, látványosabb, nagyobb szabású vagy hitelesebb háborús filmet a Ryan közlegény megmentésénél! Mert Spielberg megcsinálta a tökéletes világháborús eposzt!
Lehet mondani, hogy a Ryan közlegény megmentése tipikus hollywoodi munka, csak felesleges, mert evidens, hogy Hollywoodban készült, ahogy az is, hogy amerikai katonákról szól, így nyilván amerikai szemszögből láttatja a háborút és egy kicsit a világot is. Mégsem tipikus háborús filmről beszélünk, több szempontból sem. Egyrészt azért, mert főhőse nem a tipikus háborús hős, de még csak nem is tipikus amerikai tiszt, ahogy a szereposztás is meglepő.
Az embereivel az Omaha partszakaszon partra szálló, onnan kitörő, majd különleges bevetésre induló Miller százados szerepét Spielberg régi barátjára, Tom Hanksre bízta. Ő aztán messze nem az a harcos alkat, a húzás mégis zseniális volt, ahogy az is, hogy a szakasz nem valamiféle ellenséges támaszpont megsemmisítésére vagy náci tisztek megölésére indul, ahogy ez korábban a műfajban lenni szokott, hanem valakinek a megmentésére.
A címbeli James Francis Ryan közlegény a partraszállás napján három testvérét is elveszítette, így a sereg részben kegyeletből, részben PR fogásként úgy dönt, őt magát leszerelik és hazaküldik. Csakhogy Ryan ejtőernyős és egységével az ellenséges vonalak mögött tart megszállva a kisvárost, ami fontos csomópont, és amikor Miller megfogyatkozott csapatával végre megtalálja, nem hajlandó magára hagyni bajtársait, akik német ellentámadásra számítanak. És Spielberg baromi ügyes, mert mindezzel egyfajta háborúellenes üzenetbe csomagolva teszi számára lehetővé, hogy a háborús filmek szinte minden klasszikus helyzetét egyszerre mutassa be.
A film az elképesztően látványosan bemutatott – és iszonyú véres - partraszálláson kívül a korabeli hadviselés szinte minden módját megmutatja. Van járőrözés, orvlövésszel való találkozás, rajtaütés, egy város ostroma, közelharc, tankok, páncélozott harcjárművel, repülők és minden, amit az ilyen filmek szerelmesei nedves álmaikban is csak remélni tudnak – és teszi mindezt az utolsó centiig hitelesen. Az eredmény öt Oscar-díj, köztük a legjobb rendezésért és a legjobb fényképezésért járó, és a legkisebb mellékszerepekben is nagyszerű színészeket láthatunk. Vin Dieselt viszont már elég korán lelövik, mert ekkor még nem volt túl nagy név.
