Rendszerint azért nem lehet pontosan tudni a nagy hollywoodi produkciók költségvetését, mert mindenfélét ügyeskednek a teljes összeggel, de ez általában könyvelési ügy, egyik zsebből rakják át a pénzt a másikba, hogy kevesebbet kelljen adózni, és bizony jönnek összegek kevésbé ellenőrizhető forrásból is. Az is előfordul, hogy egyik-másik partner bizonytalan lábakon áll, menet közben veszít pénzt, hogy aztán ne tudja szerződéses kötelességét maradéktalanul teljesíteni, és van, hogy a pénz eltűnik. Számtalan történet van forgatásokról, ahol menet közben derült ki, hogy eltűnt a pénzes ember – és pontosan ez esett meg az Odd Thomas - A halottlátó (2013) esetében is, pedig olyan szépen indult minden.

Az speciel nem véletlen, hogy Dean R. Koontz az egyik legnépszerűbb horror szerző, és most nem a tehetségéről beszélek. Koontz felnőtt életének jelentős része azzal telt, hogy megússza apja, az őt már gyerekkorában is bántalmazó, alkoholista és skizofrén Raymond gyilkossági kísérleteit, aki rendszerint késsel támadt rá.

Koontz tudja, milyen a fenyegetettség érzése, és minden írásában ott van.

Szeretik is megfilmesíteni a munkáit, ha nincs is olyan magasan jegyezve, mint Stephen King, és ő volt a legboldogabb, amikor Stephen Sommers, A múmia rendezője bejelentkezett az Odd Thomas regénysorozat megfilmesítésére. Remek szereplőgárda jött össze, Anton Yelchin lett a címszereplő, Willem Dafoe a kaliforniai kisváros, Pico Mundo rendőrfőnöke, Porter seriff, Addison Timlin pedig Stormy Llewellyn, Thomas gyerekkori szerelme.  

Ahogy azt a magyar cím is elárulja, Odd Thomas halottlátó. A srác egy büfében dolgozik szakácsként, és a holt lelkek néha arra kérik, hogy segítsen igazságot szolgáltatni nekik,

de a rossz szándékú halottak sem maradnak rejtve előtte,

pláne, hogy érkezésüket mindig baljóslatú események előzik meg. Egy nap titokzatos férfi érkezik a városba, akinek farkasétvágya, zöldesen penészes haja és szekrénnyi információja van a világ legelvetemültebb gyilkosairól, és akit hiénaszerű árnyak követnek, bármerre jár. Ám hogy ki ez az ember, és mit akar, még Odd elhunyt informátorai sem tudják, de a dologból semmi jó nem sülhet ki.

Rendben is ment minden, csakhogy egyszer csak le kellett állítani a munkát, mert elfogyott a pénz. A forgatást még be tudták fejezni, valahogy az utómunkát is összerakták, még a látvány szempontjából rendkívül fontos CGI-t is megcsinálták, de ez már látszott a minőségen. Ezzel a produkció több mint két évet veszített, de

eltűnt a marketingre és az adósságfinanszírozásra szánt pénz is,

amit hosszú pereskedés követett, és az ilyesmi mindig elriasztja a forgalmazókat és a nézőket. A filmet csak pár moziban mutatták be, óriási bukta lett a vége – a 27 millió dolláros költségvetésből 1,3 millió jött vissza -, pedig eleinte franchise-ban gondolkodtak, bármi lehetett volna a szimpatikus sztoriból és a még szimpatikusabb főszereplőből. Ez a háttérsztori azonban legfeljebb a látványon érződik, azon se vészesen, és az Odd Thomas nagyon szerethető, de néhol ijesztő, máskor szomorú történet.