A beharangozók véres összecsapásokat ígértek a korábbi versenyzők és bajnokok között, de vért csak szerencsétlen balesetek okán láthattunk, a Palik Lászlót váltó, oly sokáig rejtegetett új műsorvezető pedig még nem találja a hangját.
Állítólag voltak, akik Palik László miatt nézték az Exatlon Hungaryt - én biztos nem tartoztam közéjük. Nincsen vele bajom, mint emberrel, miért is lenne, de engem már akkor is idegesített a hangja és főleg a folyamatos izgatottsága, amikor még Forma-1-es tudósító volt, amikor pedig szálkásítva, bronzírozva és felpimpelve „visszatért” az Exatlon műsorvezetőjeként, elég ijesztőnek találtam. Olyan volt, mintha hetekig Red Bullba áztatták volna, mielőtt a tűző napon ropogósra kiszárították, végig veszett gepárdokból kivont tesztoszteront csepegtetve a pupillájába. Nos, Palik László három évfolyam és 303 epizód után távozott a TV2 „ügyességi vetélkedője” műsorvezetői/versenyszurkolói székéből, a csatorna pedig egy All Star kiadással és egy meglepetés cserével ünnepli az eseményt.
Palik segítségével vagy sem, de a felpörgetett Exatlon lett a TV2 húzóműsora, és az All Star évaddal még erre is rápakolnak, hiszen ebben a végjátékban az egykori játékosokból álló csapatok küzdenek meg. Vagyis olyan arcok gyürkőznek egymásnak, akiket a nézők már jól ismernek, szeretnek vagy sem, merthogy a verseny komoly érzelmeket generált már eddig is. Lehet mihez és kihez viszonyulni, drukkolni és ellendrukkolni! A régi/új felálláshoz új pályák és új kihívások is jönnek a szokásos egzotikus helyszínen, a Dominikai Köztársaságban, Gelencsér Tímeát az Exatlon Hungary All Star riportereként a modell Nagy Réka váltja, a nagy durranás pedig az új műsorvezető személye, akiről csak az első adásban rántották le a leplet. És amikor kiderült, kicsoda az illető, egyszerre több tízezer ember guglizhatott rá a névre. Monoki Lehelről van szó, akit a Digi Sportról ismerheti az, aki ismeri – a Digin csak angol focit nézek, de az ottani kommentátorokkal sosem voltam elégedett -, de új munkahelye, az ARENA4 „adta kölcsön” a TV2-nek áprilisig.
És akire a stylist valamiért rikító piros nadrágot álmodott, mire az operatőr azt mondhatta, hogy gyerekek, ez hülyén néz ki, és ezt nem veszem fel közelről. Így is lett, Monoki rendszerint legalább tizenöt-húsz méterre volt a kamerától, és az arca az eredményhirdetést leszámítva végig megvilágítatlan maradt, ahogy Nagy Réka esetében sem volt gond, hogy a haja mindvégig takarja az arcát. Merthogy az első adás esti játékkal indult, ami furcsa szerkesztői döntés, amit leginkább az indokolhatott, hogy így látványos lehetett a Fast & Furious filmekre hajazó, feltuningolt verdákkal végrehajtott bevonulás. Mindenki elmondhatta, mi motiválja, és legalább háromszor elhangzott, hogy a győztesek nem születnek, hanem azzá válnak, meg az, hogy a fájdalom nem tart soká, de a dicsőség igen, meg, hogy őszintének kell lenni. Majd jött a vizes pálya mindenféle kerekekkel és üvegcsatornával, majd egy forgó csillaggal, ami mögül dobozokat kellett kis babzsákokkal kilőni. Az első körben a tíz páros ment végig a pályán, és azt hittem ennyi, de aztán újrakeverték a kártyákat, és újrakezdték az egészet, vagyis összesen hússzor nézhettük meg, hogy tök ugyanúgy öltözött, tök ugyanúgy kinéző játékosok mennek végig ugyanazon a pályán.
Hát ennyiszer már nem volt annyira izgalmas a dolog, bár némi felüdülést hozott, amikor az egyik srác eltévedt azon a pályán, amin előtte már egy csomó csapattársa végigment a szeme láttára – és amikor az Esztergályos Patrik és Herceg-Kis Bálint páros végzett, esküszöm, hogy egy kacsa hápogását hallottam. És meglepően sokan sérültek meg, akár komolyabban is, különösen a kék, vagyis a kihívó csapatból, akik még így is megnyerték a Villa-kihívást – Novák Zalán például olyan combsérülést szedett össze egy sima megcsúszással, hogy kérdéses a folytatás számára, pedig ő van középen a promóképeken. A villába beérve, ha csak érintőlegesen is, de előkerültek régi konfliktusok az őrült viking karaktert hozó, kissé pszichotikus nézésű Mischinger Péter és egy másik fickó között. Akik az elejétől nézik, tudják, miről van szó, a szerkesztő nem tette meg azt a szívességet, hogy másokat egy mondat erejéig tájékoztasson az affér mibenlétéről.
Ha nem kéne hússzor megnézni ugyanannak a pályának a teljesítését, ha jobb lenne a szerkesztés, ha Monoki Lehel ráérezne a műsorvezetésre és egy kicsit sikerülne megkedvelni a túlpörgött versenyzőket, akkor valószínűleg megérteném, miért olyan nagy szám az Exatlon Hungary, de még nem tartok ott. Igaz, nagyon az elején járunk.
