1. Történelmileg pontatlan A halál 50 órája cím

A halál ötven órája a második világháború során, 1944. december 16-án megindult ardenneki ütközetet dolgozta fel. Az offenzíva (amelynek a fedőneve a németeknél Wacht am Rhein, majd Herbstnebel volt, angol nyelvterületen pedig Battle of the Bulge) volt a Harmadik Birodalom utolsó, elkeseredett ellentámadása a nyugati fronton, amellyel a Wehrmacht oldalára akarták átbillenteni az erőviszonyokat. Bár a német csapatok kezdetben sikeresen betörtek az amerikaiak vonalai mögé, végül az utánpótlási nehézségek és a légitámadások miatt visszavonulót kellett fújniuk. 

A film készítői 50 órába, azaz kevesebb mint három napba sűrítették bele a Németország, Belgium és Luxemburg területén zajló ardenneki ütközetet, ám az a valóságban egy hónapon át tartott.

2. Valójában csak hatásvadász kreálmány a magyar cím

A film premierje 1965. december 16-án, az ardenneki csata kezdetének 21. évfordulóján volt Hollywoodban, a Cinerama Dome filmszínházban. A grandiózus második világháborús történet eredeti címe az ütközet neve, a fentebb már említett Battle of the Bulge volt. Ezt azonban a magyar változat készítői nem találták elég ütősnek és közönségcsalogatónak, így

kiemelték inkább a címben azt a jelenetet, ahol a Királytigrisek menetoszlopának megindulásakor egy 50 órás visszaszámláláshoz készített kronométer mutatja, mennyi idő áll rendelkezésre egy sikeres német támadáshoz.

3. Hemzsegnek az ellentmondások a filmben

Nemcsak A halál ötven órája cím csalóka, más pontatlanságok is vannak a filmben. A történet egyes helyszínei például még csak nem hasonlítottak az ardenneki ütközet valódi helyszíneire: a filmet ugyanis Spanyolországban a Sierra de Guadarrama hegységben és Madridban forgatták. Így történhetett meg, hogy a vásznon a tankcsaták itt sík és kopár vidéken zajlottak, holott az Ardennek egy igen jellegzetes, erdővel borított hegyvidék. A kezdeti német áttörés ábrázolásának kivételével a filmben egyáltalán nem látszik a hideg téli időjárás és a hó, valamint azok a rideg körülmények, amelyek között a csata igazából zajlott.

Érdekesség, hogy Eisenhower tábornok, aki maga is részt vett az ardenneki ütközetben, a nyugdíjba vonulása után külön sajtótájékozatót tartott arról, hogy felsorolja az 1965-ben bemutatott mozifilm történelmi pontatlanságait.

4. A halál ötven órája szereplői kitalált alakok

Ellentétben a legtöbb második világháborús filmeposszal és tévésorozattal, A halál ötven órája szereplőinek túlnyomó többsége kitalált figura – noha egy részüket valóságos személyekről mintázták. Ennek magyarázata feltehetőleg a csata ellentmondásos megítélése, mivel a szövetségesek végül ugyan visszaverték a német offenzívát, meglepetésként érte őket a Wermacht előrenyomulása, és a csata kezdeti szakaszában nagy veszteségeket szenvedtek. Az viszont biztos, hogy Hessler ezredest (akit a filmben Robert Shaw alakít) Joachim Peiper SS Standartenführerről mintázták, míg Kiley alezredes (akit a filmben Henry Fonda játszik) Oscar Koch felderítő alezredesnek állít emléket, aki 1944. december elején előre jelezte a küszöbön álló német támadást, de jelentéseit figyelmen kívül hagyták.

5. A filmben látott harckocsik egyáltalán nem korhűek

Ennek leginkább az az oka, hogy a '60-as években nem léteztek a szükséges számban működőképes, filmforgatásra alkalmas második világháborús harckocsik (igazából manapság sem nagyon vannak, napjainkban is csupán egyetlen restaurált működőképes Királytigris tank létezik, a franciaországi Musée des Blindés múzeumban). A filmben így jobb híján M47 Patton tankokkal mutatták be a német Királytigrisek fölényét az amerikai Shermanekkel szemben – amelyeknek úgyszintén híján volt a stáb, így M24 Chaffee harckocsikkal helyettesítették azokat.

6. A leghosszabb nap rendezője csak vonakodva vállalta el a filmet

A Warner Bros. stúdió eredetileg Richard Fleischert kérte fel rendezőnek, aki azonban elutasította a megbízást (később viszont olyan kultikus filmeket készített, mint a Zöld szója vagy a Conan, a pusztító). Felemrült Edward Dmytryk neve is (ő rendezte egyebek között a Zendülés a Caine hadihajónt és az Oroszlánkölyköket is), vele viszont Jack L. Warner, a Warner akkori fejese nem volt hajlandó együtt dolgozni. Végül az a Ken Annakin ült a direktori székbe, akinek volt már bőven rendezői tapasztalata háborús filmek terén, hiszen ő forgatta le a normandiai partraszállásról szóló A leghosszabb napot is. Kezdetben vonakodott ugyan, de a kollégái tanácsára végül úgy döntött, hogy elvállalja a munkát, mert mindenki azt mondta neki, hogy ez a film nagy siker lesz. Utóbb így emlékezett vissza a kezdeti tamáskodására:

Elég jó történetnek tűnt a németek meglepetésszerű támadása az amerikai erők ellen az Ardennekben, és az, hogy a szövetségesek előretörése ezen a ponton majdnem megfordult. A párbeszédek azonban nem voltak valami figyelemre méltóak, a karakter közötti kapcsolatok pedig semmi különöset nem tudtak felmutatni számomra ez is csak egy újabb háborús filmnek tűnt.

7. Mit írt A halál 50 órájáról anno a Filmvilág?

Bár a filmet Magyarországon feliratosan 1968 őszétől vetítették, az MTV1-en pedig 1977 nyarán levetítették a szinkronos változatot is, egészen a '80-as évekig kellett várni, hogy a patinás mozimagazin foglalkozzon Ken Annakin klasszikusával. Szilágyi Ákos így írt 1986-ban A halál 50 órájáról a Félistenek alkonya – A szovjet háborús film régen és ma című cikkében:

Minden, ami nein élvezetes, nem szórakoztató – az unalmas. Ezért szerepel a szovjet film a háborús film kategóriájában, az amerikai háborús film pedig más műfajokéban. S valóban: az amerikai filmek a háborút más műfajok kaptafájára húzzák fel. így válik a második világháború például katasztrófafilmmé, westernné, karatefilmmé, krimivé, burleszkké (gondoljunk például A halál ötven órája, A híd túl messze van, a Meztelenek és bolondok (1941), Az elveszett frigyláda fosztogatói vagy akár A 22-es csapdája című filmekre).

8. Egyetlen díjat sem nyert a film

Pedig Telly Savalast 1966-ban Golden Globe-ra is jelölték a feketepiaci árukkal csencselő amerikai harckocsi parancsnok, Guffy őrmester kiváló megformálásáért. Rajta kívül A halál 50 órája zeneszerzője, Benjamin Frankel is Aranyglóbusz-esélyes volt, de végül ő is csak a jelölésig jutott el.