Az eredeti verzióban csak Vonal úrnak nevezett karakter 1969-ben indult útjára, először reklámfiguraként, ami olyan sikeres lett, hogy rajzfilmsorozatot rendeltek belőle, ami tényleg meghódította a világot.
A Menő Manó nevű rajzolt figura eredetileg reklámfiguraként kezdte pályafutását, 1969-ben a Lagostina nevű konyhai eszközöket gyártó cég megrendelésére készült el nyolc epizód, és annyira népszerűvé vált, hogy később a karakter elszakadt a márkától. Az Osvaldo Cavandoli készítette olasz rajzfilmsorozatot a RAI csatornán mutatták be La Linea címmel, és magát a végtelen vonalból rajzolt alakot is csak Vonal úrnak nevezték
– a Menő Manó név a túlmozgásos magyar címadás leleménye.
Igaz, a címen máshol is csavartak, sok helyen a főcímdal nyomán Badum Badum vagy Barum Barumként futott. Merthogy a sorozatot több mint 50 országban vásárolták meg szerte a világon, és mindenhol elképesztő siker lett.
A siker ugyanis – ebben a korszakban legalábbis – garantált volt. A sorozat feliratozást és szinkront nem igényelt, hossza – 2 és fél és 6 perc között mozgott egy-egy epizód – pedig ideális volt kísérő-, illetve felvezető filmként, és vetíthető volt akkor is, ha egy műsor sokat csúszott. Nálunk is divat volt hétvégén a „nagy film” előtt egy-egy hasonló kisfilmet lefuttatni, a széria történetei és humora pedig univerzálisak. Már csak egyszerűségüknél fogva is. Adott ugyanis egy kéz, amely egy fehér ceruzát tart, azzal rajzol egy egyenes vonalat, amelynek része egy kis emberke, aki szépen elindul a saját vonalán, de persze akadályokba és ismeretlen tárgyakba ütközik, ahogy halad. Ilyenkor rendszerint a rajzolóhoz fordul, halandzsa nyelven reklamál és magyaráz, a „kéz” pedig igyekszik neki segíteni, de még így is előfordul, hogy a végtelen vonal hirtelen mégis véget ér, emberkénk pedig a mélybe zuhan – zuhanás közben is mérgelődve. A háttér színe a manó kedvétől függően változik, ezzel is kifejezve az érzéseit.
Érdekes módon a sorozat megalkotója, Osvaldo „Cava” Cavandoli karrierje elején az Alfa Romeo tervezőmérnökeként dolgozott, talán ennek köszönhető az a fajta célszerűség és minimalizmus, amely a sorozat esztétikáját és formavilágát adja. Ami aztán többféleképpen is tovább élt. A sorozat nagy sikerrel ment Magyarországon is, televízióban az MTV1 Szombat Esti Filmkoktél műsorában vetítették, később az MTV2 csatornán a késői órákban. A 2010-es évek elején a K&H Bank felhasználta reklámjaihoz a manót, de ez nem volt egyedülálló eset, egy izlandi bank és egy lengyel telekommunikációs cég is használta reklámfiguraként, sőt, a Ford egyik 2012-es reklámjában is szerepelt, de a popkultúrában is megtalálta a helyét. DJ Gigi D'Agostino 1999-es slágere, a "Bla Bla Bla" és Nik Kershaw "The Riddle" című dalának feldolgozása is olyan klipet kapott, ami a Menő Manót idézi, akárcsak a Jamiroquai "(Don't) Give Hate a Chance" dalának klipje, de a Pixar című egész estés rajzfilmje is tiszteleg a széria előtt.
Bár sok helyen 225 epizódot számolnak, valójában mindössze 90 epizód született a sorozathoz, aminek a szinkronhangját Carlo Bonomi adta – aki sokak szerint milánói dialektusban beszél –, a zenéjét Franco Godi írta. Az összes epizód megtalálható a Youtube-on, online shopokban pedig bárhol rendelhető Menő Manó-s póló, merthogy generációk nőttek fel ezen a rém egyszerű, de zseniális dolgon.
