Egész generációk nőttek fel David Attenborough természetfilmjein, aki okosan, türelmesen magyarázott el mindent az állatok és növények világáról, miközben nagyszerű operatőrök csodás képekkel kísérték mondanivalóját. De vajon ugrált Sir David kétméteres krokodilok hátán? Na ugye, hogy nem!

A krokodilbirkózás Steve Irwin műfaja volt, aki karriert is csinált ebből, és az Animal Planettel karöltve egy teljesen új irányba vitte a természetfilmezést, ahol a tudományos tények és az ismeretterjesztés már másodlagossá vált az akcióhoz és a műsorvezetőhöz képest. Ha nincs Irwin, talán Bear Grylls és társai sem lehettek volna sikeresek, de ne becsüljük le a széles ausztrál akcentusú, csupa szív pasas munkásságát.

Stephen Robert Essendonban született, Melbourne külvárosában 1962. február 22-én. Apai ágról ír, anyai ágon svéd származású. A család 1970-ben Queenslandbe költözött, ahol szülei, Bob és Lyn Irwin létrehozták  a Queenslandi Hüllő és Állatparkot. Itt nőtt fel Irwin krokodilok között és más hüllőktől körülvéve, és már kiskorától kezdve velük dolgozott. Nem is nagyon volt más választása, apja kemény kézzel irányította a vállalkozást és a családot, a kis Steve-nek hatévesen már egy saját, 4 méteres pitonja volt, de nem hobbiállatként, hanem azért, hogy megtanulja a vele való foglalkozást, és alig 9 éves volt, amikor apuka felügyelete mellett egyedül volt képes krokodilt befogni. Mondjuk megvolt hozzá a fizikuma, a rögbi ausztrál, kőkemény verzióját játszotta – műsoraiban is gyakran viselte kedvenc csapata, a Brisbane Broncos vagy a válogatott mezét -, de a nemzeti sportnak számító krikettben is remek volt.

Később Ausztrália keleti partvidékén szervezte meg a „problémás”, vagyis a lakosságot veszélyeztető krokodilok áttelepítését, amit nyugtató használata nélkül végzett. Ebből nőtte ki magát hihetetlen sikert arató műsora, az 1996-ban indult A krokodilvadász – vagy, ha másként nézzük, a nászútjából. Steve és Terri Raines – később Terri Irwin - egy előadáson találkoztak egymással, és első látásra egymásba szerettek. 4 hónap múlva a pár össze is költözött,

majd hová indultak volna máshová nászútra, mint egy krokodiloktól hemzsegő torkolatvidékre?

Közben persze filmeztek – az a John Stainton volt az operatőrjük, aki később Irwin halálát is megörökítette -, és az ebből összevágott anyag lett A krokodilvadász első epizódja, miután sikerült az ötletet eladniuk az Animal Planetnek.

A show öt évadon át összesen 64 epizóddal ment le 1997 és 2004 között – a pilot epizódot vetítették 1996-ban -, és további 13 különkiadást élt meg egészen 2007-ig.

A mai napig ez az Animal Planet legnagyobb nézettséget produkáló sorozata,

és az „anyacég”, a Discovery Network második legtovább vetített műsora az Állítólag... után. A siker kulcsa Irwin egyénisége volt, aki egy amatőr lelkesedésével és optimizmusával, egy gyerek kíváncsiságával, de egy profi szaktudásával vágott bele minden küldetésbe – miközben mi, nézők hamar elfelejtettük, miért is ugrál krokodilok, óriáskígyók vagy varánuszgyíkok tetején.

A népszerűség egy játékfilm-felkérést is hozott, ez lett az MGM-nek készített A krokodilvadász - Mentsd a bőröd! (2002). A történet szerint orvvadászok hada próbálja megszerezni a kolosszális méretű krokodil bőrét. Steve Irwin, a népszerű krokodilvadász ezúttal is a gyengébb pártjára áll, miközben a szokásosnál is hajmeresztőbb kalamajkába keveredik. Nem sejti ugyanis, hogy a krokodil lenyelt egy szigorúan titkos amerikai műholdjelzőt, amelyet nem szimpla orvvadászok, hanem minden fenevadnál veszélyesebb titkosügynökök akarnak visszaszerezni. Természetesen Terri Irwin is szerepelt a filmben, ahol a rosszfiút David Wenham alakította.

Persze lehetett nevetni Irwinen, aki tényleg olyan volt, mint az ausztrálokról alkotott minden sztereotípia megtestesülése, de komoly természetvédelmi munkát is végzett. Szüleitől átvette az állatkert üzemeltetését, majd kibővítette azt, hogy súlyosan veszélyeztetett fajok megmentésével foglalkozzon. Komoly veszélynek tartotta az erdőirtást és a természetes élőhelyek pusztulását, ezért létrehozta a Wildlife Warriors Worldwide alapítványt, amely jókora földterületeket vásárolt fel Ausztráliában, Vanuatu- és Fiji szigetén, illetve az Egyesült Államokban, hogy azok természetvédelmi területként működjenek.

Egyetlen állatfajtól félt, a papagájoktól – pontosabban a sárgabóbitás kakadutól.

Ezt persze a madarak tudták, hisz mindig megtámadták őt. 4 éves volt, amikor apja kakaduja megtámadta és majdnem az orrát is elvesztette a madár miatt.

2003 januárjában sok kritika érte amiatt, hogy egy, a közönség előtt tartott bemutató során, miközben egy kétméteres krokodilt etetett, egyhónapos fiát tartotta a másik kezében. Többen feljelentéssel fenyegetőztek kisgyerek veszélyeztetése miatt, Steve és Terri csak nehezen tudták lehűteni az indulatokat.

2006. szeptember 4-én sokként érte a világot Steve Irwin halála, amit egy rája okozott a Batt Reef korallzátonynál.

Irwinnek volt egy szabálya, amit mindig betartatott a stábbal, méghozzá az, hogy történjék bármi, a kamerának forognia kell, akkor is, ha őt épp egy cápa vagy egy krokodil falja fel.

Az Ocean's Deadliest című sorozatának forgatása közben Irwin észrevett egy hatalmas ráját az óceán talaján, és az operatőrrel együtt közelebb mentek hozzá. Azonban ahogy az állat fölé került, a rája néhány másodperc leforgása alatt több száz szúrást mért Irwin szívére. A tragédia olyan gyorsan végbe ment, hogy az operatőr nem is vette először észre, hogy mi történt, csak később érzékelte, hogy a természetfilmes vérben úszik, így rögtön segítségért kiáltott, miközben az eseményeket rögzítette továbbra is a kamera.

A hatóságok 2007-ben állítólag minden kópiát megsemmisítettek, kivéve egyet, ami Steve özvegyéhez, Terrihez került, aki tisztában volt azzal, hogy férjének nagy vágya volt, hogy a halálát videóra vegyék, de anélkül pusztította el, hogy megnézte volna. Később így nyilatkozott:

„Soha nem néztem meg a videót. Miért is tettem volna? Tudom, hogyan halt meg a férjem, és örülök, hogy a gyerekeink nem voltak a hajón, ahogy szoktak egyébként. Borzalmas lett volna, ha szemtanúi a történteknek.”

Ironikus módon Irwin egyszer korábban eljátszotta a saját halálát – egy FedEx reklámban. A kisfilm története szerint megmarja egy mérgeskígyó, de mivel a produkció nem a FedEx szolgáltatását vette igénybe, nem ér oda időben az ellenméreg.

A South Park alkotói a 2006-os halloweeni epizódban, a Pokol a Földön címűben pedig meg merték lépni, hogy mindössze hetekkel Irwin halála után egy, a mellkasából kilógó rájával ábrázolták a férfit, aki részt akar venni Sátán beöltözős halloweeni buliján. Az epizódban maga Sátán is azzal lép oda a figurához, hogy nem oké ilyen rövid idővel a halála után Steve Irwinnek öltözni, mivel azt hiszi, hogy csak egy beöltözött vendég. A képsor csattanója, hogy a sztárt végül azért dobják ki a partiról, mert nem jelmezben jelent meg, arra viszont nem adnak magyarázatot, miért került a pokolra és miért hivatkozik a Sátánra régi barátként.