Saul Goodman és Mike Ehrmantraut (Breaking Bad)

A showrunnerek gyakran próbálják felpörgetni a sorozatukat egy új karakterrel, sokszor viszont a siker csak egy szerencsés véletlennek köszönhető. A rafkós zugügyvéd, Saul Goodman (Bob Odenkirk) eredetileg vicces mellékszereplőként került be a Breaking Badbe, ami érthető, mert Odenkirk korábban maga is főként komikusként volt ismert. Vince Gilligan kreátor azonban rájött, hogy a karakterben váratlan mélységek vannak. Bár Saul egy nevetséges szélhámosnak tűnik, valójában ravasz bűnöző, aki tökéletes segítője Walter White drogbárói karrierjének.

Saul testőre, Mike Ehrmantraut (Jonathan Banks) is hasonlóan árnyalt karakternek bizonyult. Kőkemény stílusa, kíméletlen őszintesége tökéletes ellenpólus mind Walter, mind Saul impulzívabb természetéhez. Ha ez még nem lenne elég, Mike-nak van egy gyengéd oldala is, nagypapaként mindet megtesz az unokájáért. Nem is csoda, hogy a karakterek végük saját spinoff-sorozatot kaptak, a Better Call Sault, ami sokak szerint még a Breaking Badnél is jobb lett.

Frank Reynolds (Felhőtlen Philadelphia)

Egy philadelphiai ír kocsma, a Paddy's négy tulajdonosáról szóló szitkom nem hozott ugyan tragikusan rossz számokat az első évad után, de az FX csatorna fejesei közölték Rob McElhenney showrunnerrel, hogy csak akkor biztosított a folytatás, ha szereznek egy nagy nevet. Ez lett Danny DeVito, aki eleinte nem igazán illett bele a sorozat szereplőgárdájába, pláne mert évtizedekkel idősebb a többi szereplőnél. McElhenney be is vallotta, hogy eleinte nem volt elragadtatva az ötlettől.

DeVito ekkora már régen túl volt a karrierje csúcsán, és neki se lett volna szüksége egy állandó szitkomos szerepre, de szerencsére igent mondott, és ma már elképzelhetetlen nélküle a Felhőtlen Philadelphia. Hajlandósága, hogy egy nevetésért bármit megtegyen, jól illeszkedett a műsor határokat feszegető humorába, és hamar a rajongók kedvencévé vált.

Tarthi Brienne (Trónok harca)

A Trónok harca arról szól, hogy az emberek milyen szörnyű dolgokra képesek a hatalomért, így természetesen a főszereplők közül is sokan szörnyű emberek – olyanok, akik egy gyereket is kidobnának az ablakon, hogy eltussoljanak egy vérfertőző viszonyt. Tarthi Brienne azon kevés karakterek egyike, aki egyértelműen jó. Hűséges, megbízható lovag, aki a legkeményebb harcosokkal is felveszi a harcot. De van egy gyengéd oldala is, még ha ezt inkább nem is mutatja ki. Könnyű volt vele együttérezni, hiszen lépten-nyomon gúnyolódtak a külsején, ezért is drukkoltunk neki annyira, amikor úgy tűnt, hogy Tormund Giantsbane személyében párt találhat magának.

A high fantasy műfajának régóta gondot okoz, hogy hogyan ábrázolja a nőket, és ez alól a Trónok harca sem volt kivétel. De Brienne jött, látott és úgy törte össze a sztereotípiákat, mint a Lannisterek pajzsát.

Spike (Buffy, a vámpírvadász)

Attól, hogy egy karakter népszerű lesz, még nem biztos, hogy minden egyes rajongó imádja. És néha még a showrunner se szereti. Joss Whedon eredeti koncepciója a Buffy, a vámpírvadászhoz az volt, hogy a vámpírok a középiskolások problémáit jelenítik meg. Ő csak gonosztevőknek szánta őket, nem szerelmi szálaknak. Ez akkor változott meg, amikor Angel vámpír (David Boreanaz), aki megbánja a múltbeli bűneit, a rajongók kedvence lett, és Whedon vonakodva, de megtette őt Buffy (Sarah Michelle Gellar) barátjának. Hasonlóképpen, amikor Spike (James Marsters) megjelent a 2. évadban, őt is csak gonosz karakternek szánták. A rajongóknak azonban más elképzelései voltak. Angelhez hasonlóan Spike is egy lélekkel rendelkező vámpír, akinek bűntudata van, amiért annyi ártatlan életet vett el. De Angellel ellentétben ő pimasz, magabiztos és bőrkabátot visel. A rajongók beleszerettek Spike-ba, és Whedon ismét arra kényszerült, hogy szerelmi szálat írjon egy vámpír köré.

Spike népszerűsége ellenére néhány rajongó úgy érezte, hogy Whedon elárulta vele a sorozat alapkoncepcióját. A Buffy úgy indult, mint egy sorozat a középiskolai kitaszítottakról, és sokan úgy érezték, hogy Spike, a népszerű, bőrdzsekis menő srác, az ő teljes ellentétük.

Amy és Bernadette (Agymenők)

Amikor az Agymenők elindult, még egyértelműen a fiúöltözők szaga áradt belőle. A sorozatnak négy férfi – Sheldon (Jim Parsons), Leonard (Johnny Galecki), Howard (Simon Helberg) és Raj (Kunal Nayyar) – és egy női főszereplője, Penny (Kailey Cuoco) volt, de ő is inkább idealizált személyiségként és nem hús-vér karakterként volt megírva, ráadásul a poénokból sem jutott neki sok. Nem is volt meglepő, hogy a sorozat közönségét a férfiak alkották.

Így amikor Amy (Mayim Bialik) és Bernadette (Melissa Rauch) a 3. évadban csatlakozott a szereplőgárdához, mindketten olyan új impulzusokat hoztak, amelyek lendületet adtak még további kilenc évadhoz. Mindkettőjüket geek karakterekként írták meg, akik hasonlóan gondolkodtak, mint a négy főszereplő srác, és ezáltal másfajta interakciók alakultak ki, mint Pennyvel. Amy félénk típusnak indult, de végül kibontakozott Sheldon mellett, Bernadette pedig Howarddal jött össze, és ez lehetővé tette, hogy a sorozat a kapcsolatokról is szóljon, ne csak a randizásról.

Desmond Hume (Lost)

Egy olyan sorozat esetében, amelyben időutazás, titkos szervezetek, mágikus erők, filozófia és jegesmedvék szerepelnek, nem árt, ha van valami vagy valaki, aki segít a földön maradni. Lényegében ez volt Desmond Hume szerepe, amikor a Lost második évadában megérkezett a Szigetre. Alapjában véve ő csak egy férfi, aki haza akar jutni a feleségéhez. És nem számít, milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie a Szigeten, soha nem adja fel ezt a célt. Neki is megvannak a maga hibái, elvégre kevesen mondhatják el magukról, hogy szerzetesként és katonaként elbuktak, és az oltár előtt hagyták cserben a menyasszonyukat.

De van valami mélyebb is Desmond karakterében. Története párhuzamba állítható Odüsszeusz legendájával, aki Desmondhoz hasonlóan 10 évig próbált visszatérni feleségéhez, Pénelopéhoz, és útközben egy varázslatos szigeten ragadt. Odüsszeusz a nyugati irodalom egyik legrégebbi hőse, és egy olyan történetet használni sorvezetőként, amely évezredek óta velünk van, általában okos húzás.

Ben Wyatt (Városfejlesztési osztály)

Van úgy, hogy egy sorozatnak elsőre nem sikerül olyan karaktert találni, aki passzol a széria hangvételéhez. A Városfejlesztési osztály főszereplőjének, Leslie Knope-nak (Amy Poehler) könnyű szurkolni. Számos hibája ellenére őszintén érdekli Pawnee városa és a munkája. Eleinte nincs szerencséje a szerelemben. A sorozat első két évadában az érdes stílusú várostervező, Mark Brendanawicz (Paul Schneider) a választottja, de a közönség nem élvezte, hogy a szimpatikus Leslie-t a nem szimpatikus Markkal párosították, és ez az egyik oka annak, hogy a korai évadok olyan alacsony nézettséget értek el.

A 3. évadban a showrunnerek korrigáltak, és Markot Ben Wyattre (Adam Scott) cserélték. Bent úgy írták meg, hogy nagyjából tökéletes párja legyen Leslie-nek. Sokkal kedvesebb, támogatóbb, és még feminista is. De neki is rengeteg saját furcsasága van, elvégre egy igazi szitkomkarakterről van szó.

Marlo Stanfield (Drót)

Egy olyan sorozatnak, mint a Drót, amely a baltimore-i drogkereskedelmet vizsgálja a rendőrség, a dílerek és más városi tisztviselők szemszögéből, nincsenek igazán hősei és főgonoszai. De vannak antagonistái. És minden alkalommal, amikor egy sorozat új antagonistával bővül, az némi kockázatot jelent: az új szereplőnek még nagyobb fenyegetést kell jelentenie a meglévő karakterekre. Marlo Stanfield előtt Avon Barksdale szervezetére a legnagyobb fenyegetést saját hadnagya, Stringer Bell jelentette, aki annyira manipulálta Avont, hogy Avon saját unokatestvérét, D'Angelót is kiiktatta. Miután Stringer kikerült a képből, az ifjú Marlo hozzá képest nem tűnt túl veszélyesnek – de Barksdale-ék alábecsülték őt.

Marlo (Jamie Hector) jéghideg, számító és félelmetes a viszonylagos fiatalsága ellenére. Csak a saját üzlete érdekli, amit a lehető legkegyetlenebbül és leghatékonyabban vezet. Nem értékeli az emberi kapcsolatokat, és gyakorlatilag nincsenek gyengeségei. Az ő karaktere összefoglalja a sorozat nézőpontját, miszerint végső soron mindannyian olyan szervezetek befolyása alatt állunk, amelyek csak a túlélést akarják, tekintet nélkül az emberi áldozatokra.

Via: Ranker