A 20. század egyik legnagyobb komikusa, a spanyol nemesi családból származó Louis Germain David de Funès de Galarza 1914. július 31-én született - ennek kapcsán összeszedtünk néhányat a legjobb filmjei közül.
Horgász a pácban
A magyarországi mozik 1958-as filmjét vetítették először, és Funes nálunk is azonnal népszerűvé vált. A színész már itt azt a folyton grimaszoló, nyughatatlan figurát játszotta, mint legtöbb szerepében, és természetesen Balázs Péter hangja csak fokozta a sikert - Funes filmjeinek magyar változatai általában kivétel nélkül zseniálisak, a magyar szinkron aranykorának gyöngyszemei, valódi csúcsteljesítmények.
Csendőr-filmek
Karrierjében az igazi áttörést az 1964-es A Saint Tropez-i csendőr jelentette, amihez a következő húsz évben még öt folytatás készült: A csendőr New Yorkban, A csendőr nősül, A csendőr nyugdíjban, A csendőr és a földönkívüliek, majd A csendőr és a csendőrlányok, amit három hónappal 1982-es halála előtt mutattak be. (Az utolsó résznél felmerült a földönkívülis epizód folytatásának ötlete is, amelyben az idegenek bosszúból elrabolták volna hőseinket, hogy a Bermuda-háromszögön át visszaröpítsék őket a múltba, nevezetesen a waterlooi csata kellős közepébe.)
Dr. Hársing Lajos nem fogta vissza magát a magyar szöveg írásakor, és a fergeteges poénok mellett a karaktereket is olyanformán keresztelte el, mintha csak az Asterixhez hasonló képregényből léptek volna elő: Ludovikusz Lütyő, Jeromos Gabaj, Pacuha, Beléndek, Agykár, no és persze Fütyesz.
Fantomas
A Csendőrrel azonos évben mutatták be Funes másik nagysikerű sorozatának első darabját, az éjsötét ponyvasorozat alapján készült Fantomast. Az eredeti krimik hangulatát és stílusát jócskán megváltoztatták, a könyörtelen, gyilkos gonosztevőből afféle James Bond-ellenfelet kreáltak, és a folyton a nyomában loholó June felügyelőt Funes karakteréhez fazonírozták. Jean Marais nem csak a főszereplő Fandort alakította, hanem a félelmetes külsejű, kék maszkos mesterbűnözőt is, akinek repülő autós szökése valószínűleg a trilógia leghíresebb jelenete.
Jákob rabbi kalandjai
A Funes-féle örökké morgó, elégedetlenkedő, zsörtölődő figurát valószínűleg a Jákob rabbiban járatták csúcsra, hiszen ebben még rasszista és antiszemita is. Aztán ahogy belecsöppen a kalamajkába, rabbinak öltözve kényszerül menekülni zsidó sofőrje és egy arab fickó társaságában. A színész egyik legjobb filmje kiváló tanulsággal is szolgál, nevezetesen, hogy ne legyünk előítéletesek és legyen bármilyen színű a bőrünk, a vallásunk vagy a kultúránk, mind emberek vagyunk.
Káposztaleves
Utolsó előtti, 1981-es filmje felületesen ugyanolyan bolondságnak tűnik, mint A csendőr és a földönkívüliek: Claude és Puklis, a két öregember egymás szomszédságában éldegélnek, káposztalevest esznek és tőttetet isznak. A levestől nagyot rottyantanak, mire egyszer csak leszáll egy ufó, benne egy fura figurával, a Csudabogárral, aki megszereti a levest és szívesen issza a tőttetet is. Csakhogy a történet második felére a hangulat megváltozik, és egy szép, szomorú mese kerekedik belőle az öregségről, a feleslegesség érzéséről, elmúlásról és elengedésről.
