Az Anthony Zimmer a 2005-ös év egyik váratlan meglepetése volt, mely sikerét a remek történeten és szereposztáson túl a nagyszerű látványnak is köszönhette. A filmet a párizsi Gare de Lyon pályaudvaron, a cannes-i Hôtel Carltonban, a nizzai Hôtel Negrescóban, a Baleár-szigeteki Ibizán és a Párizs–Nizza vonalon futó TGV vonaton forgatták.

Bár francia színészként futott be, a címszerepet alakító Yvan Attal valójában izraeli állampolgárként született Tel-Avivban, de azóta természetesen megszerezte a francia állampolgárságot is. Számos nemzetközi produkcióban is láthattuk, szerepelt a Csúcsformában 3.-ban (2007) és a Münchenben (2005), legutóbb pedig A vád (2021) című drámában. Franciaországban arról is ismert, hogy legtöbbször ő adja Tom Cruise francia hangját. A felesége egyébként Charlotte Gainsbourg, akitől már három gyermeke is van.

Az orosz maffia fejét, Naszajevet játszó Daniel Olbrychski természetesen nem orosz, hanem lengyel, sőt, minden idők egyik leghíresebb lengyel színésze, aki nálunk is jól ismert: olyan magyar filmekben is szerepelt, mint a Törvénytelen (1994), a Szökés (1997) vagy a Jancsó Miklós rendezte Oda az igazság! (2009).

Ez a film volt Jérôme Salle rendezői bemutatkozása, és az Anthony Zimmer sikerének köszönhetően egy sor olyan népszerű filmet készíthetett el, mint a Largo Winch - Az örökös (2008) és annak folytatása, a Largo Winch II (2011), a Dél-Afrikában játszódó, Orlando Bloom főszereplésével forgatott Zulu (2013), illetve a Jacques-Yves Cousteau életét feldolgozó A mélység kalandora (2016).

A film odahaza is aratott, összesen 774 469-en vettek rá jegyet, nemzetközi szinten pedig 6 306 533 dollárt hozott, ami a hollywoodi produkciók bevételeivel összehasonlítva nem tűnik soknak, európai filmként azonban tisztességes teljesítmény, a rendező ráadásul a férfi főszereplővel együtt egy-egy César-jelölést is bezsebelt.

Sophie Marceau a forgatás alatt Jim Lemley producerrel járt, akinek többek közt a Katonák voltunk című Mel Gibson-filmet köszönhetjük – Juliette nevű lányuk 2002 júniusában született.

A film nagyrészt a megtévesztésről szól, ahogy Sophie Marceau szerint maga a színészet is. „Okosnak kell lenned, és csak az számít, hogy hihető vagy-e az adott szerepben, vagy sem. Ehhez a tehetségnek semmi köze”.

Marceau valamilyen oknál fogva elképesztően népszerű a Távol-Keleten – Japánban, Dél-Koreában és főleg Kínában –, ennek köszönhetően pedig az Anthony Zimmer is nagyon jól muzsikált ebben a régióban. A színésznő népszerűségét jól mutatja, hogy amikor 2014-ben meghívták a kínai állami tévé szilveszteri műsorába, hogy Liu Huan popsztárral elénekelje duettben a "La Vie en rose-t", a műsort több mint 700 millióan nézték, ami még Kínában is nagyon soknak számít.

Mint minden sikeres európai filmre, erre is lecsapott Hollywood, és 2010-ben elkészült az amerikai remake, Az utazó (2010), amiben Johnny Depp és Angelina Jolie játszotta a főszerepet. A neveket logikusan megváltoztatták, némileg a helyszíneket is – ez a film nagyrészt Olaszországban játszódik –, akárcsak a lopott pénz eredetét, de a történet javarészt ugyanaz. A nagy különbség a fogadtatásban volt: a film ugyan hozott pénzt, de nagyon rossz kritikákat kapott.

A remake leginkább arról lett híres, hogy Ricky Gervais kegyetlenül kifigurázta a Golden Globe-díj-átadó ünnepségén – ahol Az utazó három jelöléssel volt érdekelt. „Válaszul” Gervais Life’s Too Short című sorozatában feltűnt Depp, aki rendkívül ellenségesen viselkedett a humoristával. Kiderül, hogy a Golden Globe-on elsütött poénok miatt haragszik rá, ezért bosszúból elővette azokat a gúnyos vicceket, amiket ő és a hollywoodi barátai írtak Gervaisről. A komikus válaszul A Karib-tenger kalózai 3.-on élcelődött, amin Depp annyira megsértődött, hogy „tombolva” hagyta el az irodát. Az egészet persze csak eljátszották.