Pótvizsga címmel indítottunk el tavaly egy igen népszerűnek bizonyuló cikksorozat itt a PORT.hu hasábjain, melyben szerkesztőségünk tagjai rendszeres időközönként színt vallanak: éveken keresztül úgy írtunk cikkeket egy-egy egekbe magasztalt kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat. Tom Cruise, Jack Nicholson és Demi Moore legendás hadbírósági krimije, az Egy becsületbeli ügy (eredeti címén: A Few Good Men, azaz Egy pár jó ember) nálam végül A remény rabjai, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a Fegyvernepper, Az ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!, A nagy Lebowski, a Szép lányok, ne sírjatok!, a Szamárköhögés,  az Egészséges erotika, a Beetlejuice – Kísértethistória, a Kapj el, ha tudsz!, a Halálsoron, A tizedes meg a többiek, a Megáll az idő, a Nincs bocsánat, az Eldorádó és A sebhelyesarcú és a Top Gun után került sorra. Egyáltalán nem bántam meg, hogy rászántam végre az időt!

Azt még azért gyorsan megjegyezném itt az elején, hogy két dolog miatt szeretem nagyon a Pótvizsga rovatot. Az egyik: ezen cikkek írásakor bepótolhatok végre olyan kultikus alkotásokat, amiket egy magára valamit is adó, film-színház-muzsika vonalon dolgozó újságírónak igenis kötelező ismernie, mert ellenkező esetben hiteltelenné válik az olvasók szemében a Marvel-folytatások és a Netflix-sorozatok ekézésekor, valamint a mostani kultfilmek régi nagy klasszikusokhoz való hasonlítgatásakor. A második:

pótvizsgázáskor” az ember nosztalgikusan elmerengve számot vethet a múltjával, hogy ugyan mi a csudáért van az, hogy eddig kimaradt neki

a PORT.hu TOP100-as listájának fele, ugyanakkor izgalmas dolog feltúrni a netet, hogy megtudhassuk, mi minden ment még épp akkor a magyar mozikban, amikor befutott egy-egy nagy amerikai kasszasiker.

Az Aaron Sorkin forgatókönyvéből (és korábbi színdarabjából) Rob Reiner rendezésében elkészült Egy becsületbeli ügy 1992. december 9-én került az amerikai mozikban a Columbia Pictures forgalmazásában. Magyarországra viszonylag hamar behozta az InterCom: míg a '90-es években rendszeresen fél évet kellett várni egy-egy hollywoodi kasszasiker hazai premierjére (lásd: Mátrix, Baljós árnyak és társai), addig ezt a filmet már 1993. február 12-től vetítették itthon. Én pár hétre rá töltöttem be a 11-et, így ha voltam egyáltalán ekkortájt moziban a szüleimmel, akkor érthető okokból nem egy feszült tárgyalótermi krimit néztünk meg, hanem a '92 decemberétől legalább fél éven át műsoron tartott Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkbant, vagy ha még játszották, akkor a Batman visszatért, mert pont erre az időszakra esett nálunk a Kandi Lapok és a többi képregény fénykora (bár emlékeim szerint a '90-es évek elején pont nem jártunk családilag moziba, mert az HBO-n, a Szív TV-n és a Sat1-en is kiváló volt a filmkínálat).

Nemcsak gyerekként, később sem hozott lázba az Egy becsületbeli ügy. Egyszer ugyanis, még a 2000-es évek közepén egy nyaralóból ellopták a pénztárcámat, benne az épp esedékes albérletpénzzel, 80 ezer forinttal. Bíróságra kellett járkálnom az ügy miatt, ami a mai napig iszonyú nyomasztó, borzalmas emlék (ráadásul az elcsaklizott pénzt azóta sem kaptam vissza a tettestől)... A tárgyalótermi krimi, mint műfaj tiniként tehát egyáltalán nem érdekelt, az ominózus bűntény óta pedig kiráz a hideg már attól is, ha taláros ügyészt vagy ügyvédet látok! Úgyhogy magamtól a büdös életben nem ültem volna le az elmúlt 30 évben a tévé vagy a laptop elé azzal a felkiáltással, hogy

na, most aztán úgy megnézem az Egy becsületbeli ügyet, hogy ihaj!

Ma már belátom, nagy hiba volt ez a fajta vaskalapos hozzáállás. A guantanamói haditengerészeti bázison történtek ügyében zajló nyomozás ugyanis tényleg lebilincselő,

nem túlzás azt állítani, hogy ez a film az első másodpercétől az utolsóig képes izgalmas maradni, és fenntartani a néző érdeklődését!

Ráadásul a főszereplők közt ott van Tom Cruise mellett egy másik hollywoodi nagyágyú is, minden idők egyik legsikeresebb színésze, Jack Nicholson, aki Nathan R. Jessep ezredesként tűnik fel a legfontosabb jelenetekben. Mindketten olyan erőteljes alakítást nyújtanak, hogy még most, 30 évvel a premier után is libabőrös lesz tőle az ember. Van azonban sajnos az Egy becsületbeli ügynek néhány kevésbé jól sikerült pillanata is: például azok a jelenetek, ahol Demi Moore karaktere, a szigorúnak beállított Galloway hadnagy alig beszél hangosabban a suttogásnál. A színésznő sajnos nagyon vérszegény alakítást nyújt a Cruise-Nicholson-páros mellett, egyszerűen túl nagy a kontraszt köztük. 

Ráadásul ez a film amolyan „korát megelőző Bosszúállók” gyanánt olyan kiválóságokat vonultat fel a legapróbb szerepekben is, mint Kevin Bacon, Kiefer Sutherland, Cuba Gooding Jr. vagy épp a Vészhelyzet előtti Noah Wayle, akiknek az árnyékában Demi Moore sajnos még halványabban muzsikál...

No de miről is szól a film? Az amerikaiak guantanamói haditengerészeti bázisán két közlegény megöli harmadik társát. Természetesen az eset rendkívül gyors és példát statuáló intézkedést igényel, ezért JoAnne Galloway korvettkapitány (őt alakítja Demi Moore) kap megbízatást az ügy felderítésére. A helyszíni szemle után azonban már nem tűnik annyira szimplának ez az eset, mert minden jel abba az irányba mutat, hogy a két katona felsőbb utasításra bántalmazta a társát.

A bírósági tárgyalás során a védelem szerepét a fiatal és karizmatikus ügyvéd, Daniel Kaffee hadnagy (Tom Cruise) tölti be, aki arról ismert, hogy több komoly esetet is bírósági tárgyalás nélkül oldott meg, a vádló és a védő megegyezésének köszönhetően. Csakhogy ahogy beindul a nyomozás, egyre kuszábbnak tűnik a valóság – a végén pedig már a beidézik a tárgyalóterembe a guantánamói parancsnokot, Nathan Jessep ezredest (őt Jack Nicholson alakítja), ami komoly kockázatvállalást jelent...

De vajon mitől tudott kultfilm lenni egy bírósági tárgyalás? 

Ráadásul az Egy becsületbeli ügy nemcsak kritikai értelemben, de anyagilag is igen sikeres lett. A bemutatója évében ugyan nem tudta lenyomni a pénztáraknál az Aladdint, a Több mint testőrt és az Elemi ösztönt, de az összesített éves jegyeladási toplistán a maga 243 millió dolláros bevételével simán beelőzött olyan 1992-es kultfilmeket, mint a Coppola-féle Drakula vagy a Wayne világa.

A siker titka nem más, mint a kiváló szereplőgárda (elvégre ennyi neves sztárral tényleg bármit el lehet adni), és maga a műfaj, a tárgyalótermi dráma!

Az amerikai igazságszolgáltatás rendszere ugyanis gyökeresen más, mint az európai. Nem véletlen, hogy nincs magyar mozisiker bírósági tárgyalásokról, miközben Hollywood évtizedek óta ontja magából ezeket a Tizenkét dühös embertől kezdve egészen a Philadelphiáig. Egy amerikai bírósági tárgyalás ugyanis sokszor már önmagában is egy Shakespeare-dráma, mert nagyon sok múlik azon, hogy a perben álló felek ügyvédei mennyire szenvedélyes (vagy épp bárgyúan teátrális) beszédeket mondanak.

Az amerikai tárgyalótermekben pattanásig feszülnek az idegek, egy szerencsétlenül megfogalmazott mondatot benyökögő tanúra karvalyként lecsapó, vérprofi jogász akár az egész ügyet a saját javára fordíthatja – függetlenül akár attól is, hogy ki valójában a bűnös és ki az ártatlan. Nem véletlen, hogy nemrégiben a fél világ naprakészen követte szinte élőben Amber Heard és Johnny Depp maratoni hosszúságú, brazil szappanoperának is beillő tárgyalótermi purparléját, Depp védőügyvédjét, Camille Vasquezt pedig szinte már modern kori szuperhősként ünnepli a közösségi média.

Érdekes egyébként, hogy Aaron Sorkin annak idején maga is egy valódi per alapján írta meg 1989-ben az Egy becsületbeli ügy alapjául szolgáló színdarabot. A forgatókönyvíró a Katonai Főügyészségen ügyvédként dolgozó nővérétől első kézből ismerhetett meg azt az esetet, amikor is Guantanamóban David Cox őrvezető és kilenc társa megkötözték egyik tengerészgyalogos társukat, majd megverték. Az illető ugyan nem halt meg, de súlyosan megsérült, ezért vizsgálat indult az ügy miatt. Coxot felmentették, de furcsa egybeesés, hogy az Egy becsületbeli ügy mozipremierje után, 1994-ben eltűnt, és három hónapra rá megtalálták szitává lőtt holttestét. Az elkövetőt végül soha nem találták meg.

Az Egy becsületbeli ügy ráadásul nemcsak egy nem mindennapi amerikai bírósági tárgyalás kulisszái mögé enged izgalmas bepillantást, hanem lehetőséget teremt a nézőnek arra is, hogy bekukucskálhasson a tengerészgyalogosok zárt ajtók mögötti életébe, és a katonai kiképzés igencsak embert próbáló pillanataiba. Utóbbi ráadásul különösen érdekessé válik a filmben akkor, amikor arról a fajta „megrendszabályozásról” van szó, ami hivatalosan nem létezik a seregben, mégis előszeretettel alkalmazzák – de persze ezzel nem akarom most elspoilerezni az egész filmet. Utolsóként inkább  álljon itt a végső érvem, hogy mitől jó az Egy becsületbeli ügy:

Az van, hogy Tom Cruise-on az összes filmjében bitang jól áll az egyenruha!

Ítélet: 9/10

A film a Netflix kínálatában tekinthető meg.