Bár szeretném azzal nyugtatni magam, hogy mindezek ellenére volt gyerekszobám, a Keménykalap és krumpliorr valamiért kimaradt fiatal éveimből, később pedig nem éreztem ellenállhatatlan vágyat arra, hogy behozzam a lemaradásomat. A Csukás István bemutatkozó, erősen az Emil és a detektívekre hajazó ifjúsági regénye alapján Bácskai Lauró István (A Hamis Izabella, Gyula vitéz télen-nyáron, Nápolyt látni és...) rendezésében készült feldolgozásnak két verziója ismeretes.

Az 1974-ben bemutatott négyrészes, összesen 240 perc hosszú sorozatból

Mivel a Nemzeti Filmintézet 2020-ban indult saját streaming szolgáltatásán, a Filmión utóbbi változat érhető el, ezzel abszolváltam a pótvizsgát.

Felnőtt- és nem utolsósorban kritikusszemmel a Keménykalap és krumpliorr-film legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy erősen meglátszik rajta, hogy az eredeti sorozat zanzásított verziója. Ritmusproblémái vannak (gyakran lassú, van, hogy teljesen leül), időnként összefüggéstelen (nincs meg mindig a kohézió az egyes jelenetek között), és nem tart eléggé célra (kissé esetleges a dramaturgiája, elkalandozó a cselekménye, azaz időközben megfeledkezik az eredeti motivációról); a nagy finálé, a főhős gyerekek által beteg kis társuk szórakoztatására összehozott Hörömpő cirkuszhoz kapcsolódó betét pedig feleslegként fityeg a végén.

Biztos vagyok benne, hogy mindez az eredeti szériában még működött, azaz itt egyértelműen hibás rendezői és vágói koncepcióról lehet szó.

Kötve hiszem ugyanakkor, hogy a felsorolt hibák közül a gyerekeket bármelyik is zavarná.

És nemcsak azért, mert a cirkuszt minden gyerek szereti, és minden (vagy legalábbis a legtöbb) felnőtt unja, hanem mert rengeteg lenyűgöző dolog van benne. És ezek hatására csakhamar a felnőtt néző és a kritikus is hajlamos megfeledkezni az egyenetlenségekről.

A Pixar előtt évtizedekkel ugyanis Csukás és Bácskai Lauró felfedezte azt a remek trükköt, hogyan lehet egyszerre szórakoztatni a fiatal és az idősebb közönséget. A krimivázra (majomlopás a budapesti állatkertben) felhúzott kalandos cselekmény és a szimpatikus gyerekhősök (akiket olyan korabeli gyereksztárok keltenek életre, mint Kovács Krisztián a Hahó, Öcsi!-filmekből vagy a később zenésznek álló Berkes Gábor) a kicsiket varázsolhatják el, a kiemelkedő színészi játék és az időnként kifejezetten meglepő szellemességek (például egyenesen abszurd humor) a felnőtteket vehetik le a lábukról.

Egészen zseniális például az elátkozott fagylaltos, Bagaméri által nyomozása közben előadott magyarázat, miszerint haldokló kutyája utolsó kívánsága volt eljönni az állatkertbe,

ahogy „a kankalin éjjel virágzik”-jelenet is (amikor a gyerekek elküldik egy kamu címre a nyomozásban riválisuknak álló fagylaltárust, hogy ezzel a jeligével juthat titkos információkhoz, a helyszínen viszont mit sem tudnak erről, ezért ráhívják az elmegyógyintézetet) kimagaslóan megvalósított helyzetkomikum.

De a slapstick comedy (a botcsinálta tűzoltás) és a burleszk is (üldözés a Tell Vilmos-nyitányra) mindig bejön, idősebb korban is – úgy ráadásul, ahogy a híres artista, Markos József, azaz Alfonzó valósítja meg ezeket, pláne. Ahogy nagyon jól működnek az egyes mondatok, benyögések is, hiszen a Keménykalap és krumpliorrban olyan haláli dumákat hallhatunk, mint például a „vág az eszed, mint a Figaro-penge”, az „az igazgató én leszek / sejtettem”, az „ez nem kicsi, ez sűrű” (a nyomozáshoz a véreb helyett megszerzett tacskó méretű kutyusra) vagy a gyerekkórházban elhangzó „vigye át a 2-est a 4-esből a 3-asba”.

Utóbbi aranyköpés egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy a Keménykalap és krumpliorr nem nélkülözi a finom társadalomkritikát sem. Az „akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz” hozzáállással rendelkező orvosfigura önmagában is nagyon vicces, ahogy minden szembejövőt azzal támad le, hogy biztos van valamilyen betegsége, de a

„vigye át a 2-est a 4-esből a 3-asba”

mondat elég egyértelmű célzás a kórházakban, orvosi körökben uralkodó paternalizálóan lekezelő, egyúttal enyhén dehumanizáló attitűdre is.

A gyerekfilm összetettsége ezenkívül a kisebbeket célzó szinten is megfigyelhető. Parádés, ahogy az eleinte ha nem is főgonoszként, de egyértelműen negatív karakterként kezelt Bagamériből a végére a gyerekek barátja válik – azaz jellemfejlődésnek és egy kapcsolat fejlődésének is tanúi lehetnek a kicsik. Az pedig, ahogy mindez Páger Antal kiváló színészi közreműködésével megvalósul, az a megoldás, ahogy az addigi ellenlábasból nagyra becsült és tisztelt szövetséges lesz, olyan szívhez szóló momentuma a műnek, hogy a legjobb lett volna, ha ez az utolsó jelenete.

Van ugyan a Keménykalap és krumpliorrnak néhány olyan mozzanata (például a nőnek, ráadásul bajszos nőnek öltözés nem annyira ízléses poénja vagy a Bagaméri vérebének állatkínzásnak is beillő bealtatózása), amelyek mai szemmel nézve már neccesnek számítanak – ezeket nem árt kritikával kezelni, illetve némi kommentárral kísérni a modern gyereknézőknek, nehogy eszükbe jusson utánozni a kutyának altatót adó kis hősöket. De mindez tényleg nem több zavaró apróságnál, a szumma tehát az, hogy abszolút nem bántam meg, hogy bepótoltam az elmaradásomat.

Aki teheti, és belefér az idejébe, inkább a sorozatverziót válassza, de a filmváltozat is pompás mulatság volt a számomra!

A Port.hu zenés sorozata első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.