A Sötét anyag című sorozat egy hátborzongató választ ad arra, milyen lenne, ha minden nagyobb döntésünk összes lehetséges variációját kipróbálhatnánk.
Egyre több széria foglalkozik az utóbbi időben az alternatív világokkal: azzal a jelenséggel, hogy párhuzamosan több, hasonló valóság létezik, ami csak minimálisan tér el egymástól. Nemrég írtunk a Constellation című Apple TV+-os sorozatról, amiben egy űrhajósnő kerül veszélybe a küldetés közben, ám végül sikeresen visszajut a Földre a családjához, ám azt tapasztalja, hogy jó pár dolog nagyon megváltozott: mint kiderül egy másik valóságba hozta vissza az űrkabin. A streamszolgáltató ráadásul rövid időn belül újabb, hasonló sorozattal jelentkezik: a Blake Crouch regénye alapján készült Sötét anyag szintén a párhuzamos valóságokkal foglalkozik, csak ezúttal nem egy asztronauta, hanem egy fizikus a főszereplő.
A sztorit maga a szerző adaptálta sorozattá, a könyv pedig Magyarországon is megjelent, először 2016-ban, az Agave Kiadó gondozásában – aki szeretné elolvasni, annak jó hír, hogy idén ismét kijött, természetesen ezúttal a sorozat plakátja került a borítóra. Crouch amúgy a Wayward Pines-trilógia szerzője is, amiből szintén sikeres sorozat készült. A Sötét anyag – miként a már említett Constellation is – a kvantumelméletre építi a történetet, és itt már konkrétan a legnépszerűbb gondolatkísérlettel, a Schrödinger macskájával példálóznak:
„Van egy macskánk egy lezárt dobozban. A dobozban van még egy méreggel teli fiola, egy radioaktív atom, és egy Geiger-számláló. Na mármost, ha az atom nem bomlik le, a macska él. De ha az atom lebomlik, a Geiger-számláló érzékeli a sugárzást, ami robbanást idéz elő, ez eltöri a méregfiolát, szegény macska meg elpusztul. Na mármost, a kvantummechanika koppenhágai interpretációja első hallásra elég őrületes. Mielőtt benéznénk a dobozba, az atom szuperpozícióban létezik, ami a tudományos kifejezés arra, hogy állapota meghatározhatatlan, azaz egyszerre bomlik és nem bomlik. Ami mit is jelent? […] A válasz, ha bárkit is érdekel: ha az atom szuperpozícióban van, akkor a macska egyszerre él és halott.”
– magyarázza főhősünk, Jason Dessen egyetemi tanár a tanítványainak, de mindenki szarik rá. Mi azért ne szarjunk, mert ebben van a sztori kulcsa. Jason ugyanis még aznap este egy röpke koccintásról tart hazafelé, amikor egy maszkos figura elrabolja, kizsebeli, elkábítja, majd
emberünk egy olyan valóságban ébred, ahol nem találja helyét:
az otthona egészen másként néz ki, imádott felesége, Daniela (Jennifer Connelly) helyett egy másik nőt (Alice Braga) talál ott, és még a törzshelyén sem ismeri a csapos. Mint minden épeszű ember, először ő is az ép eszében kezd kételkedni, el is megy orvoshoz, de semmi elváltozást nem találnak az agyában. Akkor mi történhetett? Sajnos, akik látták az előzetest, azok már tudják a választ.
A sorozat előzetese ugyanis csípőből ellövi, hogy miről is van szó: Jason egy alternatív világban megépítette Schrödinger dobozát, amivel közlekedni lehet a különböző valóságok közt. Ezt viszont a nemrég felkerült első két részből még nem tudjuk meg (új epizódok szerdán érkeznek), ezt tényleg az előzetes árulja el. Így viszont
a több mint másfél órás expozíció elég hosszúra nyúlt,
de becsületére legyen mondva: a második rész egy olyan csavarral zárul, ami még ezeket tudva is sokkoló.
Szóval van potencia a Sötét anyagban, és kár volna többet elárulni róla, mint amennyit az előzetes amúgy is elkotyogott, viszont azt sajnos kénytelen vagyok kiemelni, amin a legtöbb ilyen, párhuzamos világokat működtető film és sorozat el szokott csúszni: van-e bármi, érezhető különbség a doppelgängerek közt – vagyis el tudja-e játszani a színész az alapvetően hasonló, és csak árnyalatnyi eltérést mutató karaktereket. Ez persze a rendezőn is múlik, de sajnos ebben az esetben a válasz: nem. A két Jason közt semmifajta különbséget nem tesz Jennifer Connelly játéka, még jó, hogy az egyik megverte a másikat, így tudjuk, hogy a sebhelyes arcú az, aki pórul járt. Mivel jelenetenként ugrálunk a párhuzamos világok közt, és nem bízták a látványra vagy a néző logikai készségére, hogy felismerje, melyik Jason világában járunk épp, mindig egy csettintésszerű hang jelzi a váltást – csakhogy egy idő után ez kifejezetten idegesítő tud lenni, pláne, ha két-három percenként halljuk.
és ezeket láttad már?
Az Időhurok, az Expedíció és a Pandorum sztorija is akkorát üt, hogy belesajdul az ember összes agytekervénye. VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!
Tovább
Viszont a Sötét anyag már az elején átélhetően megmutatja, hogy milyen az, ha az ember teljesen elveszettnek érzi magát a világban, amiben minden a feje tetejére állt, valamint a multiverzumokon túlmutató problémafelvetései is érzékletesek, amik elsősorban a magánélet és a karrier közti dilemmákat domborítják ki, de minden döntés következménye ennél jóval messzebbre nyúlik.