Egy sikerszéria második évadánál a készítők rendszerint a következő dilemmával néznek szembe: ugyanazon az eddig jól bevált csapásvonalon haladjanak tovább, vagy új helyszínekkel, új szereplőkkel, netán teljesen más hangulattal és hangnemmel próbálkozzanak. A Túl a vörös kanapént (Sky Rojo) jegyző Esther Martínez Lobato és Álex Pina, akik nem mellesleg a Netflix legsikeresebb nem angol nyelvű  sorozatát, A nagy pénzrablást hozták össze, nem kockáztattak, maradtak az eredeti helyszínen, Tenerifén – gyanítom, ebben szerepet játszhattak az ilyenkor szokásos adókedvezmények és más pénzügyi támogatások -, és maradtak az eredeti szereplők, a három menekülő lány és a három férfi, akik más-más okokból üldözik őket.

Az már a szintén a Netflixen futó első évadnál is látszott, mekkora bravúr nyolc részt ugyanazzal a hat emberrel úgy végigpörgetni, hogy nemhogy egy perc üresjárat nincs, de olyan elképesztő akcióorgiát tolnak benne, hogy a néző csak úgy kapkodja a fejét. És ugyebár az „akcióorgia” ide illő kifejezés, hiszen a kiindulópont egy luxuskupleráj, ahonnan egy nézeteltérés és némi súlyos testi sértés után három lány, a kissé naiv kubai Gina (Yany Prado), Wendy, az argentin szőkeség (Lali Espósito) és az egykori háziasszony Coral (Verónica Sánchez) sietve távozni kényszerül. A tulaj, Romeo (Asier Etxeandia) utánuk küldi jobbkezét, Moisést (Miguel Ángel Silvestre ) és annak instabil öccsét, Christiant (Enric Auquer), de a lányokat sem kell félteni, akik az első évad végére nyerésre állnak: Romeót kiütik, Moisest élve eltemetik, Christiant a földre kényszerítik. Majd elkezdődik a második évad és egy 17 centis kokaincsík, Coral pedig, aki eddig a csapat esze volt, még úgy is, hogy 8 részt konkrétan állatorvosi gyógyszereken pörögve töltött, teljesen lenullázza a lányokat.

Vagyis minden kezdődik elölről, és gyakorlatilag – vagy inkább majdnem – elpusztíthatatlan hőseink nem győznek egymásnak csapdát állítani, néha szó szerint is, abból kikeveredni, kiásni magukat, majd hol puszta kézzel, hol állig felfegyverkezve újra egymásnak esni, hogy aztán akár egy epizódon belül is forduljon a kocka. A három férfi szövetsége ugyanis lassan, de biztosan bomlik fel, de ahhoz, hogy az egész a robbanáspontig jusson el, kell egy látványos rablás is. A bravúr viszont másodszorra nem jön össze, ez a világ ezzel a hat emberrel most már kisebbnek tűnik, mint elsőre, és a sorozat elkezdi ismételni magát – igaz, ezt az első évadban is megtette néha, de nem zavaró módon -, és látszik, mikor játszik időhúzásra. A korábbi visszapillantások és múltbeli epizódok mindig előrevitték a cselekményt, a karakterek addig nem ismert oldalát mutatták meg, titkokat fedtek fel, most, ritka kivétellel, már csak a nosztalgiázásra szolgálnak, de ne panaszkodjunk. Ami itt, immáron másodjára lepörög, az előtt le a kalappal. Itt minden iszonyat jól néz ki, és iszonyatosan izgalmas, leszámítva persze az emlegetett, pár perces üresjáratokat, és baromi markáns stílusa van.

Merthogy az akció és a látvány mit sem ér a stílus nélkül! Pedig egyik karakterre sem mondhatjuk, hogy ilyet még az életben sehol nem láttunk, de így együtt, egymásnak eresztve irtó jól működik mindegyik. Azt persze még most sem igazán hiszem el, hogy a mintafeleségből lett luxuskurva Coralért mindenki megveszik,  elsősorban azért, mert Verónica Sánchezben nincs annyi szexepil, legalábbis szerintem, de a három női karakter remekül egészíti ki egymást – a legerősebb mindenképp az argentin Lali Espósito, aki most több szerepet is kap -, akárcsak a három pasas, bár ők teljesen másként működnek, hiszen náluk megvan az az alá és fölérendeltség, ami a csajoknál nincs. És most talán kicsit kevesebb már-már visszataszító intim részlet derül ki a bordélyház működéséből, ami meg van, az néha egészen vicces, mint amikor a vezetőség az elmaradhatatlan kokain mellett nekiáll brainstromingolni, milyen új mutatvánnyal lehetne még vevőket behúzni – a nyertes ötlet elég meglepőre sikerült. A jó hír pedig az, hogy a lezárás alapján egyrészt lesz harmadik évad, másrészt az már nagy eséllyel más irányt vesz, és máshol fog játszódni.

Értékelés: 7/10