A fogyatékossággal is lehet jól viccelni, de ehhez persze az is kell, hogy a vicc jó legyen, és lehetőleg az is, hogy egy fogyatékossággal élő komikus süsse el a poént, és a suta magyar cím valami ilyesmit takar, meg egy szerelmi szálat.
Pár éve még csak furi kis mukiknak tartottuk a stand uposokat, akik valamilyen oldalágon igyekeznek bekerülni a komédia fősodrába, akik amolyan extra szolgáltatásként működtek a menőbb szórakozóhelyeken a vacsora és a vörösbor mellé. Mára ez jócskán megváltozott, a stand up komikusok már a mainstream részei, velük reklámoznak mindent, véleményalkotók lettek, menőnek számítanak, és természetesen már filmek és sorozatok szólnak róluk. Ahogy az a címéből is nyilván kiderül, stand upos közegben játszódik a Stand up Sunnynak (2019) is – bár, ha nyelvtan nácik akarunk lenni, az eredeti cím leginkább azt jelenti, kiállni valamiért vagy valakiért, jelen esetben egy bizonyos Sunny nevű lányért.
Csakhogy nem a csinos és kedves Sunny (Philippa Northeast) a főhősünk, hanem egy Travis nevű srác (RJ Mitte), aki nem egyszerű eset. Travisnek agyi bénulása van, ami mind a járásán, és általában a mozgásán, mind a beszédén érződik. Travis értelmes, okos srác, de nem nagyon bízik meg másokban, megelégszik egy főiskolai takarítói állással és egy lepukkadt önkormányzati albérlettel valahol Sidney külvárosában. Aztán egy nap sok minden történik egyszerre: új bérlőtársat kap, és bár nem jár el, mégis egy kocsmában köt ki, ahol a címbéli Sunny adná elő stand up számát, csakhogy mindig beszólnak neki, Travisnek pedig nem kell sok ahhoz, hogy epésen, de frappánsan kiossza a kötözködőt, hiszen vele is folyton ez történik. Meglepetésére a csehó nyomulós tulaja, aki egyben Sunny pasija, állást ajánl neki: segítsen a félénk lány tréningelésében, tanítsa meg neki, hogyan álljon ki magáért, hogyan oktassa ki a kötözködőket.
Innen minden kiszámítható lenne, ha Sunny valóban komikus akarna lenni, de ezt csak a pasija erőlteti, a lány – elég valószínűtlen módon, tegyük hozzá -, inkább autókat szerelne. A közös gyakorlás persze egyrészt közel hozza őket egymáshoz, másrészt kiderül, Travis született tehetség, csak a gátlásait kell leküzdenie. És gátlásból bőven akad neki, elég, ha egy lány hozzáér, már mindene remegni kezd, indulatkezelési problémái vannak, és ez még csak az eleje. Ami így persze jó kis sablonos sztori, egymást mentik meg a fiatalok, miközben magukra találnak, valakire, akiben végre megbízhatnak, de azért mégis kicsit más. Elsősorban RJ Mitte miatt. Ő volt a Totál szívásban Walter White Jr., és valóban a filmbeli betegségben – vagy állapotban? – szenved.
És itt nem arról van szó, hogy 2020-ban már illik fogyatékkal élővel eljátszatni egy fogyatékkal élő karaktert, hanem arról, hogy ez a srác egyrészt nagyon jó és főleg nagyon karizmatikus színész, hanem arról, hogy ő tudja, ki ez a karakter, tudja, mi feszíti szét, mik a vágyai, és mi az, amin senki sem tud változtatni, csak ő maga. És ez teljesen átjön, ami azért is jó, mert ettől a kissé bumfordi, sok sallangot tartalmazó film – a jópofi vak szamoa lakótárs és egyben narrátor például tök felesleges - hitelessé válik, másrészt öröm nézni ezt a srácot. Nem csak a problémáit – az eljátszottat és a valódit, ami nyilván nem egy és ugyanaz, de akár azok is lehetnek – látjuk, hanem a benne rejlő lehetőséget, a magabiztosságot, a humort, a vonzerőt is. És ez jó dolog.
Az Ausztráliában eddig inkább sorozatsztárként ismert Philippa Northeast is nagyon kedves jelenség, de ő nem tud úgy ragyogni, talán nem is az a dolga. A 22 év szünet után új filmet forgató Steven Vidler volt egyébként az a rendező, aki Blackrock című tinidrámájában elsőként osztott filmszerepet a fiatal Heath Ledgerre.
