A 2014-es az Iszlám Állam éve volt. Nagy szakállú, feketébe öltözött, sem félelmet, sem irgalmat nem ismerő, egy letűnt időt megidéző, de modern eszközökkel harcoló katonái elől szétszaladt az oly sok pénzből felállított új iraki hadsereg, a polgárháború dúlta Szíriában pedig hatalmas területeket hódítottak el az egymással harcoló, különböző apró frakcióktól. Egységeik hamarosan felbukkantak Líbiában és Libanonban, miközben olyan távoli országok felkelői esküdtek fel az ISIS fekete zászlajára, mint Mali, a Fülöp-szigetek vagy Szomália, a nyugati országok híradóit pedig ellepték az általuk elkövetett atrocitásokról, brutális kivégzésekről és lefejezésekről készült, profi módon megszerkesztett propagandavideók. Az egész világ az Iszlám Államtól rettegett, valós veszélye volt annak, hogy követőik terrortámadások sorát hajtják végre, miközben csupán egy erő volt képes szembeszállni velük, a kurdok. Közöttük játszódik, de nem róluk szól az HBO-n debütáló Senkik földje című sorozat.

Az Oded Ruskin rendezte francia sorozat azokról szól, akik ide érkeznek az egyik vagy másik oldalon harcolni, arról, mi veszi rá ezeket az embereket arra, hogy mások ügyéhez csatlakozzanak, és milyen árat fizetnek érte. A történet egyik hőse egy francia építész, Antoine (Félix Moati), aki egy, a szíriai harcokról szóló híradásban évekkel ezelőtt egy merénylet áldozatául esett húgát véli felfedezni, és ezért dönt úgy, kideríti az igazságot, majd a frontvonalra érve úgy dönt, csatlakozik egy kurd egységhez. Ahol a nemzetközi önkénteseken kívül főleg nők harcolnak, ami arrafelé megszokott dolog, hiszen a kurdoké gyakorlatilag az egyetlen demokratikus, az egyenlőségen alapuló közösség a térségben. És furcsa módon a másik táborban is van egy nagyon erős bajtársiasság, ahová szintén rengeteg önkéntes érkezik, köztük a már Angliában született és nevelkedett Nasser (James Krishna Floyd) és két barátja. És nekik ez a földi paradicsom, ahol egy harcos mindent megkap, fegyvert, autót, ha akar, feleséget, és ahol testvér minden fegyvertárs, az iszlám diadala pedig csak idő kérdése.

A két férfi egymással párhuzamos, ugyanakkor ugyanabban a térben játszódó, valamikor nyilván találkozó története a 8 részes sorozat, ami – ennek fényében meglepő módon – legalább annyira a nőkről szól, mint a férfiakról. Ott vannak ugyanis a kurd milicista lányok, és ott van Antoine húgának (Mélanie Thierry) előtörténete is. A kissé semmitmondó című Senkik földje rendkívül ambiciózus munka, amiben szinte minden szereplő megkapja a maga háttérmeséjét, amiben az a jó, hogy ez tényleg hozzátesz a történethez, és egy percig sem érezzük azt, hogy csupán időben akarják feltölteni és duzzasztani a sorozatot. Itt a karakterek és maga a konfliktus is valódi dimenziót kapnak, nem csupán alibiként szolgálnak egy izgalmas sztorihoz, és ugyan meglepett, hogy a harmadik rész végétől egy kémtörténet is helyet kap, sőt, egyre dominánsabbá válik, de ez hamar értelmet nyer, és jó irányba viszi tovább a sorozatot.

Nem mondom, hogy nincs néhol üresjárat vagy feleslegesen bekerült jelenet, de nincsenek komoly hibák, sőt. A Senkik földje egyrészt megdöbbentően hiteles, látszik, hogy készítői tényleg beleásták magukat a témába, ami fontossá vált nekik, másrészt egy európai produkcióhoz képest meglepően látványos és nagy ívű. Egyetlen pillanatra sem éreztem azt, hogy kilóg a lóláb, hogy valamit sokkal nagyobbnak akarnak mutatni, mint amekkora, hogy bűvészkednek a beállításokkal. Nem, itt minden helyén van a legapróbb részletektől a legfontosabb elemekig, az ISIS harcosainak szakállától a jellegzetes nehézgéppuskás pick up truckokon át a kurd lányok öltözetéig, és nem azt érzed, hogy itt jól beöltöztetett statiszták mozognak, hanem minden tényleg igazinak tűnik. És mint írtuk, rengeteget számít, hogy az oly sokáig – lássuk be, nem minden ok nélkül – demonizált Iszlám Állam katonái is valós arcot, személyiséget kapnak. Ami nagyon sokat dob az összképen, ráadásul a Nassert alakító, Angliában már komoly sztárnak számító James Krishna Floyd messze a legkarakteresebb színész az egész stábból – még akkor is, ha nem arab, hanem tamil származású -, pedig köztük van a mindig remek James Purefoy is. A jó hír pedig az, hogy a cselekmény nincs lezárva, ha jó a nézettség, nyilván jön a második évad.

Értékelés: 9/10