Rebecca Ferguson posztapokaliptikus sorozata olyan fordulattal folytatódik, amire talán nem is számítottunk az évadzáró után. Spoilermentes kritika!
Közel másfél éve, 2023 júniusában ért véget az Apple TV+ sci-fi-sorozatának első szezonja, A siló, mégpedig egy olyan cliffhangerrel, ami nemcsak padlóra küldte a nézőt, de az egész évadot újraértelmezte. Hugh Howey magyarul is megjelent könyvsorozatának adaptációja az utóbbi idők egyik legjobb rejtélyközpontú sorozata, amit méltán hasonlítanak a Losthoz, de igazából jócskán kenterbe veri azt. Nemrég én is ódákat zengtem az első évadról, és az a helyzet, hogy egyelőre a másodikról is hasonlóképpen tudok nyilatkozni, mi több, az valami kegyetlen, ahogy elrajtolt ez az évad.
A föld alatt
Már A siló alaphelyzete is fejfelkapós: egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberiség tízezer túlélője leköltözött a föld alá, mert a felszín élhetetlen.
Egy hatalmas, vertikálisan épített silóban laknak, amiben a jól ismert társadalmi rétegződés érvényesül: a felső szinteken van a törvényhozó elit, és minél lejjebb megyünk, annál szegényebb rétegek élnek a siló alján.
Egy maximálisan szabályzott közösség ez, ami nemcsak azért fojtogató, mert a felszín alatt kell élni, hanem azért is, mert aki nem felel meg ezeknek a mindenre kiterjedő előírásoknak, az mehet ki az élhetetlen világba „takarítani”. Ez voltaképpen a kivégzés szebb megfogalmazása, hiszen a kipusztult Földet egy kamerán át látják a bentiek, ami idővel homályos lesz a kosztól: akit kiküldenek, az még a szkafander ellenére is meghal odakint, de ha jó fej akar lenni, előtte még egy ronggyal megtörölgeti a kameralencsét. Az első évad nagy kérdése, hogy mi van, ha nem is az van kint, amit a kamera mutat?
A föld felett
Az évadzáró fordulata minden elméletnek odavert, hiszen nem az derült ki, hogy a kinti világ valójában élhető, hanem hogy nemcsak egy siló van, hanem rengeteg. Ezt pillantja meg a Rebecca Ferguson által alakított gépész, Juliette Nichols, miután az IT-s főnökből polgármesterré lett Bernard Holland (Tim Robbins) kiküldi őt takarítani, nehogy még több titokra jöjjön rá. Innen mozdul tovább a második évad, mégpedig egy olyan premierepizóddal, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni.
Nehéz úgy beszélni erről, hogy bármennyit is spoilereznék, de megpróbálom, mert nem akarom elrontani a meglepetést. Emlékszel, mikor a Lost első évadjának a végén felgyulladt a villany a bunkerben? Aztán hogyan indult a második évad? Egy olyan jelentettel, ami
egyszerre volt meglepő, szokatlan, tágította a széria univerzumát, és újabb kérdéseket vetett fel.
Na, ez történik itt is: nyitánynak egy olyan jelenetet kapunk, amit először nem is tudunk hová tenni, aztán amikor kiderül, hogy mit is láttunk – na, az nagyon kemény! A siló első évadjának fő kérdése az volt: „mi van kint?”, és ezt nagyjából meg is válaszolta a végén, tehát új központi rejtély kell. Mondhatnánk, hogy az első rész egyelőre több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, de egy rejtélyközpontú univerzum építésénél ez elkerülhetetlen.
Az új kérdés, ami valószínűleg a második szezon talánya lesz, hogy „mi történt bent?”.
Az ugyanis már a korábbi cikkekből és az előzetesből is kiderült, hogy Nichols átjut egy másik silóba, ám amit ott talál, az minden várakozását (és várakozásunkat) felülmúlja.
Vissza a föld alá
A háromnegyed órás nyitóepizódot az a Graham Yost írta, aki az egész széria kreátora is egyben, így nem csoda, hogy pillanatok alatt magába szippant, és újból bizseregni kezd bennünk az ismerős, posztapokaliptikus, klausztrofób érzés, amit az első évad során tapasztaltunk. A rész középpontjában az új helyszín, a másik siló és Nichols áll, akinek flashbackeken keresztül még többet megtudhatunk a múltjáról. A silóra eddig is a lassú építkezés volt jellemző, de ez a rész kifejezetten komótosan halad előre, ami egyáltalán nem válik kárára.
Egy olyan sorozatról beszélünk, ami nem tekinti idiótának a nézőt, és nem vezeti kézen fogva a dramaturgián át, ami egyúttal azzal is jár, hogy egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk
– ez nem az a sorozat, amit a közösségi oldalak pörgetése közben, fél szemmel nézhetünk háttérmoziként. Ezért van az, hogy hiába lassú a tempó, mindig történik valami.
A második évad nyitóepizódja olyan irányba mozdítja tovább a sztorit, amivel egyre közelebb kerülünk a sorozat fő kérdéséhez: „mi történt az emberiséggel?” De még nagyon messze vagyunk attól, hogy ezt megtudjuk.
Hogyan tovább?
A siló második évadja Hugh Howey regényének második felét dolgozza fel, de itt nem ér véget a sorozat. Összesen négy évad lesz, ezeket már be is rendelte az Apple TV+, és ezzel a teljes Siló-könyvsorozatot megfilmesítik.
kritikánk az 1. évadról
A siló egy feszes, disztópikus thriller, ami könnyedén lép a Lost nyomdokaiba, miközben új tartalommal tölti fel a rejtélyközpontú struktúrát.
Lássuk!