Idén egy héttel korábban jött el a karácsony a Vaják-rajongók számára: a Netflix ugyanis már december 17-én felrakta a kínálatába Henry Cavill népszerű fantasy sorozatának várva várt újabb nyolc epizódját. A második évadra a készítők azt ígérték, kiküszöbölik az első évad legnagyobb hibáját, vagyis a sok követhetetlen ugrálást a különféle helyszínek, események és idősíkok között. No meg azt, hogy Cavill karakteréről, az ide-oda csámborgó, mufurc kardforgatóról, Ríviai Geralról azt se tudja a szegény néző, ki fia borja, elvégre nem várható el mindenkitől, hogy kívülről fújja Andrzej Sapkowski Vaják-regényeinek sztoriját, és többszáz játékórát toljon bele a lengyel CD Projekt RED kultikus videójátékaiba, a Witcher-trilógiába.

De egyéb vádakkal is illették 2019 óta ezt a sorozatot a közösségi médiában, azon túl, hogy csak a fekete öves fanok számára érthető. Nemrég bejárta a világsajtót a hír, miszerint a Netflix a nézői panaszok miatt eltünteti a meztelenkedést a Vajákból – holott ennek a franchise-nak az egyik legemblematikusabb jelenete mind a videójátékban, mind a sorozatverzióban az atletikus alkatú Geralt fürdőzős jelenete volt (amelyről nemrég maga Henry Cavill árult el izgalmas kulisszatitkokat). Nos, a nézőket úgy látszik, sikerült elbájolnia a Netflixnek, mert a második évad nem akarja most már egyszerre elmesélni az összes Sapkowski-regényt, és a harmadik epizódtól valóban megritkulnak a ledér női testek. Így hát nem csoda, hogy a hétvége óta a sorozat többek között Magyarországon is kirobbanthatatlan a platform saját mérésein alapuló TOP10-es listája első helyéről: 

Jómagam egyáltalán nem vagyok fanatikus Vaják-rajongó. Nekem ez a sorozat inkább csak afféle Trónok harca-pótlék, amíg nem jelenik meg G.R.R. Martin utolsó két regénye (ami elvileg tisztességesebben zárja le A Tűz és Jég dala-ciklust, mint ahogyan azt az HBO forgatókönyvírói tették). A mai napig nem játszottam a Witcher videojátékokkal, és hiába fogadkoztam 2019 végén, hogy elolvasom, azóta sem volt időm nekikezdeni a Sapkowski-regényfolyam nyitányának, Az utolsó kívánságnak.

De természetesen nem egy troll barlangjában élek, így tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a Vaják mára egy megkerülhetetlen geek branddé nőtte ki magát, így kiemelten fontos vele foglalkozni, és legalább alapszinten képben kell lenni a világával!

Az új évad szépen gombolyítja tovább az előző szezon eseménydús történéseit. Ha esetleg elfelejtettük volna, mi történt 2019-ben a hófehér hajú Geralttal és véres-mocskos képű barátaival, aggodalomra semmi ok! Az első rész előtti gyorstalpalóval könnyedén képbe kerülhet mindenki. Természetesen továbbra is a három fő karakter összekuszálódott sorsa áll a nem kimondottan Gyalogkakukk-tempójú sztori középpontjában.

• Ríviai Geralt, a tetőtől-talpig szöges bőrpáncélba öltözött, mogorva harcos továbbra is szíves örömest kardélre hány minden emberek közt ólálkodó boszorkányt, óriáspókot és egyéb ocsmány, természetfeletti teremtményt. Ráadásul most már kerek, egész mondatokban beszél, hanyagolva a mémmé vált hümmögést és káromkodást. Henry Cavill mostanra már teljesen átlényegült a fakó hajú szörnyirtóvá, egymaga elviszi az egész sorozatot a hátán. Abszolút érthető, miért akasztotta szögre pár éve Superman köpönyegét, és ragadott inkább kardot a Netflix kedvéért: szemlátomást lubickol Geralt szerepében, és ha csak rajta múlik, egészen biztosan sorozat lesz az összes Vaják-regényből és -novelláskötetből.
• Ciri, azaz Freya Allan karaktere Cintra királyságának ifjú örököse. A második évadban Geralt oldalán tanulgatja a vajákok mesterségét, azaz a kardforgatást, a szörnymészárlást és a vaskos tréfák benyögését. A fiatal, mindössze húszéves színésznő eléggé meggyőzően alakítja a megszeppent, törékeny hercegnőből lett „női apródot”, akit látványosan megedzenek a harcos mindennapok, és akinek most már nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha kap egy maflást vagy egy durvább beszólást, esetleg pihe-puha ágyikó helyett a szabad ég alatt kell aludnia. Naiv ártatlansága azonban csak a látszat, és a különös képességeiről a sorozat során nem egyszer bebizonyosodik, hogy egyáltalán nem lesz mindegy, feltámadást vagy pusztulást fog-e hozni az embereknek, ha eljön az ideje...
• Yennefer (Anya Chalotra) eléggé látványos tűzmágiát sütött el az első évadban, ám ez teljesen kimerítette, Geralt ráadásul halottnak hiszi, így mostanra elváltak az útjaik. A félig tünde származású varázslónő leginkább a Francesca (Mecia Simson) által vezetett, számkivetett elfekkel cimborál az új részekben, és egy misztikus erő sugallatára a saját útját kezdi el járni, összekülönbözve ezzel tulajdon boszorkánynővéreivel is. Sajnos azonban ez a misztikus-intrikus történetszál nem lett kellőképpen kidolgozva, és sem a párbeszéd, sem a színészi játék, sem a látványvilág nem hozza a Geralték oldalán történtek színvonalát.

De azért senki se higgye azt, hogy minden egyes jelenet maga a tökély, amelyben Henry Cavill hadonászik az izzó kardpengéjével! A csaták színvonala eléggé változó, és bár látványos a fejlődés az előző évadhoz képest, azért itt is elmondható, hogy minden egyes kiválóan megkomponált harcra (lásd például az első epizód horrorfilmekből szökött, falon futkosó, kicsavart végtagú fúriáját!) jut három csapnivaló amatőr színjátszókört idéző, nevetséges kalamolás. Emellett azt a gyermekbetegséget sem sikerült kinőnie a sorozatnak, hogy egyes jelenetekben A Gyűrűk Ura-trilógiát idéző aprólékossággal lett kidolgozva a fantasy környezet az utolsó vasrácsig és fáklyatartóig, máskor viszont az összetákolt CGI-díszletek egyszerűen „kiesnek a tévéből”, annyira nem alkotnak egységes egészt a hús-vér szereplőkkel.

Ami viszont továbbra is bitang jó a Vajákban, az a nagybetűs HANGULAT!

Andrzej Sapkowski és a Wiedźmin világa ugyanis csak az alapokban és a fentebb emlegetett, aprólékos kidolgozottságában hasonlít Tolkienre és A Gyűrűk Urára. Itt is vannak tündék, de nem egy dallamosan beszélő, szép külsejű erdei népről van szó, hanem egy valaha dicső faj számkivetett páriáiról, akik rabolnak és gyilkolnak, az emberek jó része pedig rühelli őket, ezért bujdosni kényszerülnek. Sapkowski ráadásul nem a germán és a kelta mitológiából épített saját fantasy kánont, hanem a szláv népmesékből, hiedelmekből és babonákból, ahol egyaránt megtalálható Baba Yaga csirkelábakon mozgó, erdei boszorkánykunyhója, vagy a jól ismert A szépség és a szörnyeteg-mese kelet-európai változata, ahol medveszerű lénnyé változott át az elátkozott arisztokrata, aki a Disney-verzió zsakettes szőrmókjához képest egy sokkal kedélyesebb, iszákosabb és veszedelmesebb figura. Utóbbi karaktert egyébként Nivellennek hívják a Vaják világában, a sorozatverzióban pedig a Trónok harca nagydarab és nagyhangú Tormundját alakító Kristofer Hivju alakítja őt egészen zseniálisan.

Hiába azonban a sok emlékezetes Geralt-jelenet és rémpofa, a sorozat a közepe felé nagyon leül, és onnantól szinte egészen a legvégéig erősen hullámzóvá válik a színvonala. Nagyon nagy kérdőjel számomra a folytatás, mert most még robog a hype vonat, de egy sikeres harmadik évadhoz azért már másra is égetően nagy szüksége lesz a készítőknek Henry Cavill lelkesedésén, no meg pár látványosan csúf szörnyön kívül...

Ítélet: 6/10

Kiknek ajánljuk? A Witcher-játékok és a Sapkowski-regények rajongóinak kötelező látni, mindenki más azonban kizárólag csak saját felelősségre próbálkozzon meg vele!

Pokorny Lia az I Love You Babyt énekelte a SZESSÖN próbatermében, amivel Tomi és Jancsó simán fel is vehette volna a helyben megalakult zenekarukba.