Zack Snyder véres zombifilmjének legviccesebb karakterére, a német kasszafúró Dieterre épül az előzményfilm, A tolvajok hadserege, amelyben nincsenek élőhalottak, így az akció mellé a vér helyett sok humort kapunk.
Van olyan, hogy egy mellékszereplő ellopja a show-t, még akkor is, ha egy olyan látványos akcióorgiában mellékszerepel, mint Zack Snydertől A halottak hadserege, ami egy elképesztő tesztoszteronbomba. Az egyik legemlékezetesebb karaktere mégis Ludwig Dieter (Matthias Schweighöfer), a folyton okoskodó, abszolút kívülálló, talán kissé gyáva német széftörő, és talán pont azért szerettük meg ezt a kissé buggyant figurát, mert nem illett az akcióhős sablonba, hanem valami (viszonylag) újat tudott felmutatni. Kapott is egy saját előzményfilmet A tolvajok hadserege címmel a Netflixen, és mivel előzményfilmről van szó, ez nem zombimozi, az élőhalottak csak áttételesen jelennek meg, ha egyáltalán.
Dietert itt még Sebastian Schlencht-Wöhnert néven ismerjük meg, és még csak elméleti szinten nyomja a széftörést a Youtube-on, azon belül is Richard Wagner operája, A Nibelung gyűrűje által inspirált négy Wagner-széfről szeret beszélni, egy bár nézője sem akad, napközben pedig egy kis bankfiókban dolgozik. Aztán kap egy titokzatos üzenetet, amelyben egy titkos kasszafúró tornára hívják meg – csak széfajtók vannak, mögöttük nincs semmi -, amit jól megnyer, és megjelenik a szépséges Gwendoline (Nathalie Emmanuel), aki beszervezi egy kicsi, de ütőképes bankrabló csapatba, és egymás után három Wagner-széfet kell feltörnie – a negyediket már ismerjük A halottak hadseregéből. A csapat Gewnen és Sebastianon kívül egy menő hackercsajból (Ruby O. Fee), egy profi sofőrből (Guz Khan) és az imidzsét az amerikai akciófilmekből kölcsönző, magát Brad Cage-nek nevező főnökből (Stuart Martin) áll – az utóbbi olyan, mint egy Hugh Jackman paródia, így tudjuk, hogy vele még gondok lesznek -, és jól kidolgozott tervvel indulnak neki a Párizsban, Prágában és Svájcban található, egyre nagyobb nehézségi fokozatot jelentő széfeknek.
Csakhogy a nyakukon az Interpol egy olyan ügynökkel (Jonathan Cohen), aki pont úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint Puzsér Róbert öt energiaital után, ami jócskán bekavar, akárcsak az a tény, hogy a kis Sebastiannak egyre jobban tetszik Gwen, aki viszont a főnök csaja. Ebből dolgozik filmünk, amit nyilván meghatároz a rendező-főszereplő Schweighöfer vérmérséklete, humora és az általa játszott karakter. Merthogy erre a figurára nem is lehet véres akciófilmet építeni, itt sokszor nem is éles lőszerrel, hanem altatólövedékkel lövöldöznek, a verekedések nem a másik nyakának elroppantásával végződnek, hanem valami frappáns és vicces megoldással, bár kétségtelen, hogy a Tolvajoknak megvan a maga remek tempója, de egy percig sem lehet komolyan venni. Ami jó is, mert ugye nem árt egy kis komolytalanság ezen a szürke, esős novemberen, de rossz is, mert ez pont az a fajta film, amit ugyan szeretünk, mert nagyon szerethető, de nagyrészt el is felejtünk már másnapra, de legkésőbb a következő hétre.
És Dieter, aki ekkor még csak Sebastian, tényleg nagyon szerethető figura a félrefésült hajával, örökké kitágult pupilláival, hózentrógerével, és tényleg senki másnak nem áll jól az ing alatt hordott fehér garbó, de az ő csetlésbotlása egy ponton túl elveszíti az újdonságérzetét, ahogy adott ponton túl már az sem lesz annyira izgalmas, hogy a valóban gyönyörű Nathalie Emmanuel, akit mostanában semmiből sem lehet kihagyni – lásd Trónok harca, Londoni alvilág, Halálos iramban 7, vagy a Négy esküvő és egy temetés sorozatverziója -, éppen milyen frizurával jelenik meg. Talán mégis kellett volna némi dráma, egy icipici meglepő erőszak vagy valami más plusz, hogy A tolvajok hadserege ne csak szórakoztató, de megjegyezhető is legyen.
Értékelés: 7/10
Elindult a Port.hu új videósorozata, a SZESSÖN. Nézzétek meg az első részt, amelyben Kiss Gergő háromszoros olimpiai bajnok mutatja meg, milyen remekül bánik a dobverőkkel. Kövessetek minket a Youtube-on is!
