A kemény vonalas rajongók akkor fognak elkezdeni bőgni a 100 perces extra megtekintése közben, amikor a legelején az egykori jóbarátok egymás után megérkeznek a stúdióba, az eredeti felvételek helyszínére (ami ugyanúgy van berendezve, mint akkor régen), és ők maguk is könnyekig meghatódva járják be évtizedekkel korábbi sikereik színhelyét és veszik fel újra a fonalat egymással. Ezt ugyanis még akkor sem lehet megjátszani, ha számítottak rá, és az egész meg volt rendezve, az ugyanis nyilvánvaló, hogy minden emberi lényből érzelmeket csal ki, ha visszalátogat múltja egy fontos helyszínére.

Aniston, Schwimmer, Cox, LeBlanc, Perry és Kudrow érzelmei és könnyei tehát valódiak, és ezt mi sem tudjuk könnyek nélkül végignézni. Ami pedig ezután következik, az a legszemérmetlenebb nosztalgiapornó, ami azonban olyan tökéletesen sikerült, hogy egyszerűen nem lehet belekötni – még rajongóként sem lehetne kívánni sem jobbat.

A siker receptje pedig egyszerű, de nagyszerű.

A rebootok korában még sosem jött ki igazán jól, ha akár a moziban, akár a tévéképernyőkön/monitorokon folytattak egy sorozatot, legyen szó a Szex és New Yorkról vagy a Szívek szállodájáról.

Ami nem igazán meglepő, hiszen ha az alkotók már egyszer lezártak valamit, és ők maguk is úgy akarták, hogy abban a bizonyos formában legyen vége a művüknek, egyáltalán nem jó ötlet az egészet visszacsinálni. A Jóbarátok író-ötletgazdái is befejezték a sitcomot, méghozzá úgy, hogy minden karakter sorsa a lehető legjobban lett elrendezve, így ahelyett, hogy megbolygatták volna ezt a csodás harmóniát, egyszerűen összehozták a sztárokat, akiket legutóbb 17 évvel ezelőtt láthattunk együtt, és bedobták őket a régi díszletbe, hogy viszonylag kötetlen módon nosztalgiázzanak egyet. A sikerre még ez sem garancia (lásd a Beverly Hills 90210 példáját), de a Jóbarátok: Újra együtt olyan jó ízléssel és jó arányérzékkel lett megvalósítva, hogy nem lehet belekötni.

Pedig a műsor készítőinek volt pár olyan ötlete, ami elsőre meghökkentőnek tűnhet – de a végére minden a lehető legjobban jött ki. A Jóbarátok: Újra együttben ugyanis párhuzamosan vágva jelenik meg, ahogy a jóbarátok egymással beszélgetve visszaemlékeznek a régi szép időkre, ahogy mindenféle híres emberek és civilek, illetve maguk az alkotók (David Crane, Marta Kauffman és Kevin S. Bright) megosztják velünk a kultikus sorozattal kapcsolatos élményeiket, ahogy James Corden színész/talkshow-házigazda kérdezgeti a főszereplőket, illetve azok a valamennyire dramatizált részek, amikor sztárjaink mintegy olvasópróbaszerűen vagy színházipróba-képpen újra eljátszanak egy-egy régi jelenetet.

Elsőre azt gondolnánk, hogy ettől a végeredmény teljesen szét lesz szabdalva, de szerencsére nem ez a helyzet: a dinamikus vágás sokat tesz azért, hogy a műsor ne legyen statikus, ne hasson terjengősnek és végig izgalmas maradjon. Ehhez hasonlóan az is kiváló ötlet volt, hogy a meghívott vendégművészek tényleg csak cameózzanak. Legyen szó akkora sztárokról, mint Justin Bieber és David Beckham, vagy azokról a Jóbarátok-szereplőkről, akiknek tényleg fontos szerepük volt a szériában (például a Janice-t alakító Maggie Wheelerről, James Michael Tylerről, azaz mindenki kedvenc Guntheréről vagy a Geller szülőket életre keltő Elliott Gouldról és Christina Pickles-ről), mindannyian vállalták, hogy csak pár percig, szélsőséges esetben néhány másodpercig jelenjenek meg abszolút sokadhegedűs szerepkörben.

És ez így van rendjén, hiszen ha minden sztárvendég és egykori mellékszereplő is saját szekciót kapott volna, a feszes 100 perc helyett túl hosszúra nyúlt volna a játékidő. Ráadásul adott esetben az a néhány perc is nagyon hasznos tud lenni, hiszen a Rachel húgát, Jillt alakító Reese Witherspoon például csak úgy mellesleg

konkrétan megfejti a Jóbarátok sikerének titkát

(olyan karakterek vannak benne, akik önmagukban is elvinnének egy sorozatot, és kiváló közöttük a kémia). De azok a sztárcameók is emlékezetesek, amelyek szó szerint csak felvillanások: nagyon szimpatikus például, hogy Justin Bieber, aki egészen sokféleképpen lehet ellenszenves sokak számára, ezúttal nem csinál mást, csak végigmegy a kifutón Ross egykori krumplijelmezében, és ezzel még az is a szívébe zárja, aki eddig utálta.

Ami pedig a nosztalgiázást, sztorizgatást illeti, elhangzik sok olyan dolog, amiről az elmúlt évtizedekben már sokszor olvashattunk (például Joey/Matt LeBlanc sérülése annak az epizódnak a forgatásán, amelyikben Chandlerrel vetélkednek a kényelmes fotelért), de egészen különleges élmény erről első kézből, azaz maguktól a sztároktól hallani – ebben a konkrét esetben ráadásul rendelkezésre állnak azok az eredeti felvételek is, amelyek megörökítették a szerencsétlen balesetet (nem mintha ezt olyan jól esne nézni). De hangzanak el szép számmal olyan sztorik is, amelyek abszolút új információt jelentenek (LeBlanc beválogatásának története, pontosabban annak csattanója például egészen parádés).

Ezek közül a legnagyobb szenzáció persze mindenképpen az, hogy kiderül: SPOILER! az első évad forgatása során, amikor valódi szerelmeseket játszottak, David Schwimmer és Jennifer Aniston tényleg bele voltak zúgva egymásba! Bármekkora bombasztikus szenzációhajhászásnak is tűnik, hajlamosak vagyunk elhinni a dolgot, hiszen már akkoriban sokat cikkeztek róla, mennyire összemelegedtek a színészek a forgatáson, igazi egységfrontot alkottak, örök barátok lettek (egyes vendégszereplők szerint annyira, hogy a többiekkel nem is igazán foglalkoztak), és innen már csak egy lépés a szerelem.

A románcból sajnos nem lett semmi (hiába vonzódtak egymáshoz, valamelyikük épp mindig foglalt volt), de ez a vadonatúj információ egészen sorsfordító gondolatokat ültethet el a rajongók agyában, hiszen mind Aniston, mind Schwimmer túl van egy-két elrontott házasságon/kapcsolaton. Talán életük lehetőségét szalasztották el, talán Ross és Rachel a való életben is megtalálták volna az örök szerelmet – de az is lehet, hogy Courteney Coxnak van igaza, és csak gondot okozott volna a későbbiekben a forgatáson, ha esetleg a szerelemnek mégsem lett volna jó vége.

A vadiúj infómorzsák mellett pedig a Jóbarátok: Újra együtt olyan igényeket is támaszt, amelyeket eddig nem éreztünk, de most már nem is értjük, hogy élhettünk eddig a beteljesülésük nélkül.

Ráadásul még az is egészen őszintének hat, amikor a sztár megköszöni a Phoebe Buffayt alakító Lisa Kudrow-nak, hogy olyan hitelesen képviselte mindazokat, akik furcsák és mások, mint a többiek.

A már említett arányérzéknek hála a Jóbarátok: Újra együtt 100 percébe olyan sok minden fért, és azok annyi örömet szereznek, hogy akárcsak a sorozatból, innen is biztosan

mindenkinek meglesz a kedvenc része

(én például örökké hálás leszek James Cordennek, hogy megkérdezte, amit én is megkérdeztem volna, hogy összejött-e a színészek közül valaki valakivel a valóságban is a forgatás során, a sztároknak pedig még hálásabb vagyok, amiért őszintén válaszoltak a kérdésre). A felsorolt és a fel nem sorolt további számos apróságnak köszönhetően pedig ez a csodás kis nosztalgiaműsor nemcsak elsőrangú lett, hanem egyszeri és megismételhetetlen is – hiszen ahogy arra Lisa Kudrow is felhívta a figyelmet: ők hatan minden bizonnyal most utoljára léptek ily módon a nyilvánosság elé, mivel nem túl valószínű, hogy újabb bő tizenöt év múlva megint vállalnának egy hasonlót.

A Jóbarátok: Újra együtt egyelőre eredeti nyelven, magyar felirattal érhető el az HBO GO kínálatában, de valamikor a nyáron megérkezik belőle a szinkronos verzió is.