Év elején mutatták be a mozik a Csábító leckék című filmet, ami azt ígérte, hogy szokatlan nézőpontból mutat be egy tanár-diák viszonyt, ráadásul két különleges színésszel, Jenna Ortegával és Martin Freemannel a főszerepben. A PORT olvasók sem igazán rajongnak érte, ám mikor nemrég felkerült a Max (korábbi HBO Max) kínálatába, a filmes toplista élén landolt, és jelen cikk írásakor is a második helyen áll. Annak idején nem írtunk kritikát a filmről, úgyhogy ez tekinthető egyfajta pótvizsgának is, melyben megnéztem, hogy mi is ez a film, ami senkinek sem teszik, de mindenkit érdekel.

Ismerős alaphelyzet(ek)

A Csábító leckék egy olyan tanár-diák kapcsolatot igyekszik bemutatni, melyben

nem a hatalmával visszaélő tanár csábítja el a diákot, hanem fordítva: a diák igyekszik elcsábítani a tanárt, visszaélve saját ártatlanságával.

Ettől azért még nem robban fel a képernyő, épp ezért kellett bevetni a két népszerű színészt, Ortegát és Freemant, csak éppen a karaktereik nem lettek igazán megírva. Ortega a népszerű netflixes sorozat, a Wednesday felől érkezik: az általa alakított Cairo Sweet (otrombán beszélő név!) jogász szülei egyedül hagyták őt a hatalmas házukban, ahol úgy él, mint egy unatkozó, gótikus hercegnő, aki ráadásul mindig a ködös erdőn át érkezik a gimnáziumba. Freeman pedig a BBC-féle Sherlock sorozatból hozza a mindenre rácsodálkozó, teszetosza Watson doktort, csak itt épp Jonathan Millernek hívják, és irodalmat tanít, miközben a magánélete romokban: alkoholista felesége lenézi, és nem igazán kívánja már, de Miller szakmailag sincs a topon, mivel egyetlen novelláskötetét leabálta a kritika, és azóta sem írt semmit. Jonathan kiégett ötvenes pasi, Cairo életteli, unatkozó 18 éves lány, és elindul valami kettejük közt.

A tanár többet lát a diákban, vagy azért, mert tényleg több van benne, vagy azért, mert már az első órán kiderül, hogy az összes kötelezőt olvasta, és Miller novelláskötetét is kivette a könyvtárból (miközben a felesége poháralátétnek használja). Jonathan a szárnyai alá veszi a lányt, aki írni szeretne, de rájön, hogy nem történik semmi az életében, szóval eseményt kell generálni, hogy ihletet meríthessen – mint Néró, mikor felgyújtotta Rómát egy versért (persze ez csak legenda). Tehát

Miller tanár úr elcsábítása lesz a projekt.

Ez sem új, az unatkozó gazdagok gyakran játszanak mások érzelmeivel a filmekben – lásd Kegyetlen játékok.

Szédítés irodalommal

A Csábító leckék a tanár-diák kapcsolaton túl magát az irodalmat is dramaturgiai eszközzé emeli, hiszen Cairo és Jonathan intellektuálisan flörtölnek egymással: verseket idéznek, felolvasóestre mennek, miközben a lány narrációja úgy hangzik, mintha az egész egy film egy novella lenne, amit ő írt. A gond csak az, hogy ez a novella egyáltalán nem jó, sőt, borzasztóan dilettáns a maga túlhasznált képeivel és túlírt mondataival. Pedig

lehetett volna ez a narráció ezeknek a novelláknak valamiféle szatírája is,

ha már nem egy jól megírt, sőt inkább közhelyes szöveg. Ahogy a pornónovella is, amit Cairo bead, és végül az lesz a casus belli: ez is egy ügyetlen, igazából jelentéktelen iromány, ami a legdurvább klisékből épül fel, és mivel csupán dramaturgiai szerepe van a filmben, mint szöveg, valószínűleg senki sem foglalkozott vele.

De valahogy az egész sztorin is ez látszik: nincs igazán kidolgozva és átgondolva, a forgatókönyvíró/rendező, Jade Halley Bartlett női szemszögből akart elmesélni egy sztorit, de valójában nem a női szemszöget mutatta meg, hanem egy klisékből összetákolt kamaszlány viselkedését. Nem ez a film fog revelációval szolgálni a zaklatásról (arra ott volt például a 2012-es A vadászat), és nem ez fog odaverni tanár-diák kapcsolat témában (arra meg ott volt mondjuk a 2001-es Helyzetek és gyakorlatok). Arról nem is beszélve, hogy semmifajta kémia nincs a két szereplő közt, így pedig nehéz elhinni, hogy bármi is lehetne köztük.

Iskolatáblára rajzolt pálcikaemberkék

A film egyik legnagyobb hibája, hogy azonnal szexualizálja Ortega karakterét: az első pillanatban olyan kameraképet mutat róla, ami beskatulyázza. Aztán ezzel kb. le is tudja a jellemrajzot, ahogy

a többi szereplő is olyan, mint az iskolatáblára felrajzolt pálcikaemberkék.

Így viszont az egész sztori felületes marad, nem helyez kontextusba, a közeget sem ismerjük meg, ahol játszódik, és mivel maguk a karakterek is olyanok, mint akik most léptek elő egy dilettáns novellából, teljesen súlytalanok lesznek.

másféle tanárok

10 példaértékű tanár a filmvásznon

A pedagógusok világnapja alkalmából olyan filmbeli oktatókat szedtünk össze, akiktől tényleg van mint tanulni szakmailag és emberileg is.

Tovább

A súlytalan karaktereknek sajnos a tetteik és a problémáik is súlytalanok, és ez

a Csábító leckék legnagyobb bűne, hogy a felületességével veszi el a helyzet élét,

nem pedig valamilyen dramaturgiai eszközt használ arra, hogy valamiféle érzelmi irányba mozdítsa az egészet. Vagy, ha azt akarta megmutatni, mennyire hétköznapiak ezek a helyzetek, attól még nem kellett volna mindezt a leghétköznapibb módon előadni.