Ez volt a II. világháború első különleges alakulata?

Guy Ritchie új filmjét, a The Ministry of Ungentlemanly Warfare úgy adják el, mint a modern hadviselés első különleges alakulatának története - nagyjából ez történt az HBO MAX-on futó Engedetlen hősök esetében is. Ez legfeljebb annyiban igaz, hogy az ELSŐ brit különleges alakulatról van szó, a háborúra már sokkal korábban készülő németek jócskán megelőzték őket. Már a 30-as évek közepén kezdtek el ún. mélységi felderítő egységeket szervezni, amelyek közül a Freikorps Ebbinghaus a lengyelországi invázió előkészítésében is részt vett, és ebből született a Brandenburg Kommandó nevű zászlóalj.

Az egységbe olyan katonákat kerestek, akik legalább egy nyelven tökételesen beszéltek a németen kívül, és hosszú ideig éltek a környező országokban.

A rendkívül felkészült és merész brandenburgiak a háború első éveiben elképesztő sikereket arattak, míg az angolok csak azután kezdtek ilyen alakulatok szervezésébe, hogy kiszorultak a kontinensről, és akkor is meglehetősen ad hoc alapon – végül a természetes kiválasztódás útján morzsolódtak le az életképtelen csoportosulások.

Megtörtént események alapján készült a film?

Teljes mértékben – más kérdés, hogy rengeteg részlet nem stimmel. A Special Operations Executive (Különleges Műveletek Bizottsága – röviden SOE) egyik alegysége hajtotta végre a Postamester hadműveletet (Operation Postmaster) a Guineai-öbölben található, a semleges, de németbarát Spanyolországhoz tartozó Fernando Po sziget Santa Isabel kikötőjében. Két német és egy olasz kereskedelmi hajó talált itt menedéket, és a britek gyanúja szerint

rádión tájékoztatták a német tengeralattjárókat a szövetséges hajók mozgásáról.

1942. január 14-én a brit egység gyorsan lecsapott a hajókra, és kettőt elvontatott közülük azok értékes rakományával, miközben a tisztek és a legénység valóban egy, az angolok által pénzelt fogadáson vett részt. A nagy különbség az időkereten túl – a valóságban sokkal tovább tartott az akciót megtervezni – a kiontott vér mennyisége.  Merthogy a filmmel ellentétben a küldetés teljesen vértelennek bizonyult, és bár a spanyol kormány tajtékzott, de nem volt bizonyítékuk az angolok ellen.

Valós személy volt Gus March-Phillips?

Természetesen, Gustavus Henry March-Phillips létezett, de mivel az évek során rengeteg anyag titkosítva maradt vele és egységével kapcsolatban, igen keveset tudunk róla azon túl, hogy 1908-ban született, a háború elején még a tüzérségnél szolgált és részt vett a csúfos franciaországi hadjáratban. Ennek tanulságaként szervezte meg saját alakulatát, a brit hadsereg 62-es számú kommandós egységét. Ezzel számos kisebb akciót hajtott végre, amelyek értéke vitatható volt – sokak szerint a németek ezek hatására erősítették meg rendkívüli módon a partvédelmet, megnehezítve a későbbi partraszállást. Tényleg Marjorie Stewartnak (Eiza González) hívták a feleségét, egy volt színésznőt - aki viszont egészen biztos, hogy nem vett részt a filmbeli rajtaütésben. Lett egy közös gyerekük, Henrietta Sophia March- Phillipps.

Hősünk valóban színes egyéniség lehetett,

költő is volt és egy kémregényt is jegyzett Ace High címmel - de nem volt az a kigyúrt izompacsirta, mint az őt játszó Henry Cavill, és a tiszti tányérsapka alatt szinte teljesen kopasz volt, de Cavill saját bevallása alapján is erősen túlszínezték a karaktert. March-Phillips 1942 szeptemberében halt meg egy, a francia partvidék elleni rajtaütésen, ahol tévesen határozta meg a partraszállás helyszínét, így német csapatokba futottak bele.

Mi a helyzet Anders Lassennel?

Ha March- Phillipps karakterét kiszínezték, akkor a dán Anders Lassent gyakorlatilag újra kitalálták. Persze ő sem volt olyan izomkolosszus, mint a Reacherből ismert Alan Ritchson, és szemüveget sem hordott. A Dániából a németek elől elmenekülő tengerésztiszt önként jelentkezett a különleges osztagba, és annak egyik leghasznosabb tagja lett. Fiatalkorában valóban tökéletes íjásszá edzette magát, de felettesei nem engedélyezték, hogy a fegyvert éles bevetésre is magával vigye. Bár rengeteg bevetésen számos ellenséges katonát ölt meg, nem esett meg az, amit a filmben tesz, nevezetesen az, hogy kivágja egy német katona szívét, hogy azt a magasba tartsa. Ez Ritchson ötlete volt, aki azt akarta ezzel kihangsúlyozni, hogy a dán mennyire gyűlölte a nácikat. Ő lett a II. világháború során az egyetlen olyan nem brit nemzetközösségi katona, aki megkapta a legmagasabb angol kitüntetést, a Viktória-keresztet, igaz, poszthumusz, mert 1945 áprilisában, kevéssel a békekötés előtt elesett az olasz fronton.

Tényleg ki kellett menteni a nácik karmai közül?

A film elején March-Phillipsnek és a válogatott vagányokból álló csapatának meg kell mentenie Geoffrey Appleyardot (Alex Pettyfer) egy titkos náci bázisról, ahol éppen kínozzák. Kiszabadítása során több tucat ellenséges katonát ölnek meg a film egyik legvéresebb jelenetében. Csakhogy ilyesmi nem történt, Appleyard végig a kommandóval tartott, még a film alapjául szolgáló Damien Lewis könyvben sincs szó hasonlóról. A társforgatókönyvíró Arash Amel egy interjúban azzal mentegette a dolgot, hogy valóban történt egy olyan akció, ami hasonlított Appleyard filmbeli kiszabadítására – de még az sem így történt, mert a nácik, akik közül néhányan éppen zuhanyoztak, azonnal megadták magukat. Az egyik még el is ájult ijedtében...

Akkor mindenki igazi itt?

Nem. Kimaradt az eredeti egységből Richard Lippett és Leonard Guise – az előbbinek kulcsszerepe volt az akcióban, mint beépített ember egy helyi kereskedelmi kirendeltségen. A helyükre került be a Babs Olusanmokun által játszott Heron és Henry Golding robbantási szakértője, Freddy Alvarez. Szintén kitalált karakter az SS tiszt Heinrich Luhr (Til Schweiger), már csak azért is,

mert a szigeten nem voltak német katonák,

bár lehetséges, hogy a tengerésztisztek közül néhánynak volt fegyvere. Ennek megfelelően nem volt tűzharc, bár a spanyol parti légvédelmi ütegek tüzet nyitottak képzelt célpontokra.