A brit bukmékerirodákban minden bizonnyal extra magas szorzóval lehetett arra fogadni, hogy soha többé nem fog egyetlen Enola Holmes-film sem elkészülni – hiszen a 2020-ban bemutatott első rész (kritikánk itt olvasható róla) kirobbanó siker lett. Olyannyira, hogy az eredetileg csak hatrészes Enola Holmes-könyvsorozat írónője, Nancy Springer a Netflix-adaptáció népszerűségén felbuzdulva írt tavaly egy hetedik kötetet is Enola Holmes and the Black Barouche címmel (ami természetesen a többi regénnyel együtt már magyarul is megjelent azóta a Carta Teen gondozásában), idén pedig kijött a sorban a nyolcadik eset is, az Enola ​Holmes and the Elegant Escapade.

Ez a hallatlan népszerűség természetesen nem véletlen:

bár Enola Holmes még közel sem olyan kultikus irodalmi karakter, mint a bátyja, a 135 éve mindent kinyomozó Sherlock Holmes, már most sokkal szimpatikusabb figura, mint a teszetosza Dr. Watson valaha volt.

A szemünk előtt felnövő brit színésznőnek, Millie Bobby Brownnak pedig talán még jobban is áll ez a kicsit kotnyeles, de nagyon bátor és rafinált viktoriánus nyomozó karakter, mint a szuperképességekkel megáldott (vagy megvert?) mini-Terminátor, Eleven. A Stranger Things ugyanis minden bája ellenére kifulladt mostanra (retróláz ide vagy oda, ennyi gonoszság ennyi éven keresztül egyszerűen nem történhet meg ugyanabban a kis amerikai porfészekben!), Enola Holmes és a híres-neves testvére további izgalmas nyomozásait viszont napestig lehetne még nézni!

Kétségtelen, hogy Nancy Springer és a Netflix világszerte tinilányok millióival szerettette meg a klasszikus krimik műfaját, ami azért valljuk be, Agatha Christie gazdag életműve ellenére is egy erősen férfiközpontú zsáner, igazából még ma is. Hiszen az elmúlt évtizedekben minden egyes Miss Marple-re jutott három Sherlock Holmes, Hercule Poirot és Cormoran Strike (arról nem is beszélve, hogy a tévés nyomozók közt is rendre több a Thomas Magnum-típus, mint a Veronica Mars).

Enola Holmes fiatalosan szemtelen és lánglelkűen igazságkereső, ugyanakkor komikusan naiv karaktere viszont képes úgy a feje tetejére állítani, kiforgatni és megújítani a kissé már molyrágta és naftalinszagú Sherlock Holmes-toposzokat (úgymint: briliánsan logikus következtetések és magányos hegedülgetések a Baker Street 221B-ben), hogy közben többé-kevésbé képes hű maradni az eredeti alapanyaghoz. Így aztán a végeredménnyel az is elégedett lehet, akinek pont úgy tökéletes a morcosan pipázgató londoni mesterdetektív, ahogy azt Sir Arthur Conan Doyle 1887-ben kitalálta.

A két öntudatos testvér, Sherlock és Enola vetélkedése a világ legagyafúrtabb nyomozója címért abszolút elviszi a hátán az egész filmet.

A folytatásban ugyanis az  első sikeres nyomozásán felbuzdulva Enola a nagy respektnek örvendő testvére, Sherlock (Henry Cavill) nyomdokaiba lépve saját nyomozóirodát nyit – csakhogy kénytelen ráébredni, hogy az élet női detektívként egyáltalán nem egy romantikus lányregény az 1890-es évek Angliájában! Enola már épp arra készül, hogy ügyfelek hiányában végleg lehúzza a rolót, amikor egy nincstelen gyufaárus kislány hivatalosan is megbízza őt egy szövevényes ügy felgöngyölítésével: meg kellene keresni az eltűnt testvérét, aki egy gazdag iparmágnás gyufagyárában maga is szaglászni kezdett, ám olyasmibe tenyerelt bele, amibe nagyon nem kellett volna...

Az eltűnt munkáslány esete természetesen még a vártnál is sokkal rejtélyesebbnek bizonyul. Enola kénytelen állni a sarat nemcsak London piszkos és veszélyes nyomornegyedeiben és füstös lebujaiban, de a színpompás koncerttermekben és a legelitebb társadalmi rétegek puccos báljain is, miközben sorra fellobbannak körülötte egy halálos összeesküvés szikrái, és már ő maga is egy véres gyilkosság gyanúsítottjává válik. Ráadásul egy ponton túl kénytelen-kelletlen össze kell fognia a nagy Sherlock Holmesszal is, aki hiába briliáns nyomozó, sehogyan sem halad a saját rejtélyes bűnesetével.

Izgalomban és humorban tehát ezúttal sincs hiány, bár az utóbbiból néha mintha többet is kapnánk a kelleténél. Az továbbra is nagyon vicces, ahogy Enola - áttörve a negyedik falat - folyamatosan kikacsint a nézőre azzal, hogy hangosan kommentálja (sőt, nem egyszer gúnyosan kineveti!) a viktoriánus kor hírhedten rigorózus erkölcsét, öltözködését, etikettjét és udvarlási szokásait. Az Enola Holmes-regénysorozatot, és így közvetve a filmadaptációt is gyakran éri az a vád, hogy egyfajta tipikus neo-viktoriánus hipszterszemüvegen keresztül, megszépítve mutatják be az 1800-as éveket.

Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az Enola Holmes-féle, öntudatos, fiatal nők nagyon is jelen voltak a brit történelemben. Gondoljunk csak Lord Byron lányára, az első számítógép-programozónak tekintett Ada Byron Lovelace-re, vagy a nők szavazati jogáért küzdő, mozgalmár szüfrazsettekre (utóbbiak Holmes-anyuka, azaz a folyton füstbombákat dobáló Helena Bonham Carter karakterén keresztül a filmben is lépten-nyomon ott vannak). Az Enola Holmes 2-ben bemutatott, megalázott és elnyomott, éhbérért dolgoztatott, betegeskedő gyufagyári munkásnők sanyarú helyzete és villámcsapással felérő pálfordulásuk pedig olyannyira nem légből kapott dramaturgiai kellék, hogy valóban megtörtént 1888-ban – ismét beigazolódott tehát a régi közhely, miszerint a legjobb forgatókönyveket maga az élet írja.

Nem állítom persze, hogy az Enola Holmes 2 történelmileg mindvégig hiteles, de az esetleges anakronizmusokat tökéletesen elfedi az, hogy első blikkre minden egyes ruha, épület, jármű és használati tárgy korabelinek tűnik. A színészi játékra nem lehet panasz, elvégre a folytatásban olyan brit színészlegendákat szerződtetett a Netflix, mint a Harry Potter-filmek Remus Lupinját alakító David Thewlis, aki itt a Scotland Yard detektívje.

Megveszekedett Sherlock Holmes-rajongók talán szívszélhűdést kapnak a hír hallatán, hogy Mycroft Holmes karakterét a Netflix végül kiírta a a folytatásból. Én mondjuk a magam részéről cseppet se bánom, mert már az Arthur Conan Doyle-novellákban is egy totál felesleges, sótlan figurának éreztem, és a filmváltozatban sem győzött meg Sam Claflin az ellenkezőjéről. Ha valakinek mégis fájó seb a hiánya, talán gyógyír lehet rá, hogy most már Moriarty professzort és Watson doktort is láthatjuk egy pillanatara – más kérdés, hogy a rendhagyó szereposztás valószínűleg nem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését... Ami viszont biztos:

Henry Cavill viszont saját spin off Holmes-filmeket is kaphatna (persze kevesebb tinglitangli humorral, és több véres bűnténnyel), garantált lenne a sikere!

Értékelés: 7/10

Kiknek ajánljuk? A Sherlock Holmes-történetek és az Enola Holmes-regények kedvelőinek, no és persze mindenkinek, aki Millie Bobby Brown vagy Henry Cavill fanatikus rajongója, és már nem bírja cérnával addig, hogy kijöjjön végre a Stranger Things 5. és a Vaják 3. évada.