Kim Philby a brit hírszerzés egyik legmagasabb rangú kémelhárítója volt, és három évtizeden át szovjet ügynök, a legnagyobb bűne mégis az volt, hogy elárulta a barátait - de vajon lehetnek-e barátai egy kémnek?
Kim Philby átverte az egész angol hírszerzést, mint szart a palánkon. Ami azért ironikus, mert ő maga a brit kémelhárítás egyik vezetője volt, akinek a legfőbb feladata az országban dolgozó szovjet kémek lebuktatása volt – ehhez képest ő maga volt a szovjet kém, aki 1934-től 1962-ig dolgozott az oroszoknak. Elég ciki, nem igaz? A dolog már csak azért is volt óriási blamázs, mert a brit titkosszolgálat amolyan úriemberek klubjaként működött, ahol művelt, elegáns, kifinomult férfiak álltak egymással szoros barátságban, Philby (Guy Pearce) pedig nem csak hülyére vett mindenkit, beleértve a legjobb barátait, de még a felelősségre vonás elől is meglépett, amikor a lebukása után Bejrútból szépen átszambázott a Szovjetunióba.
Hogy történhetett meg mindez, teszi fel az HBO MAX-ra frissen felkerült hatrészes minisorozat, a mérsékelten izgalmas magyar címet kapott Kém a csapatban? Mármint az a konkrét kérdés, hogy történhetett az, hogy Philby
már a LEBUKÁSA UTÁN menekült el Bejrútból
, a behozására küldött egyik legjobb barátja, Nicholas Elliott (Damian Lewis) orra elől egy hosszú kihallgatás/magánbeszélgetés után. Újra megvezette régi barátja Elliotot, vagy adott valamit cserébe a szabad eltávozásért, esetleg az amerikaiak keze van a dologban, vagy Philby-nak vannak új tervei? Mit csinál Moszkvában, ahol a KGB is gyanakszik a túl könnyű szökés miatt, és ahol valakik megfigyelik minden mozdulatát? Itt kerül elő Brontov ezredes (Karel Roden) a szovjet részről, és Philby amerikai barátja, Angelton (Stephen Kunken) a CIA képviseletében.
A veterán tévés rendező, Nick Murphy úgy volt képes a történetből meglepően csavaros, rengeteg fordulatot és meglepetést tartalmazó sorozatot összehozni, hogy az ügy és Philby alakja közismert, legalábbis Angliában, de azok is nyilván hallottak már róla, akiket érdekel a hidegháború története. Róla mintázták például Colin Firth karakterét a John Le Carré regénye alapján készült Suszter, szabó, baka, kémben (2011), de
a trükk az, hogy az áruló kém utóéletére koncentrálnak,
az árulás utáni részre, amihez persze jó munkásként menet közben be kell azt is mutatni, hogyan állt át a másik oldalra, és mik is voltak a bűnei. Nick Murphy ennek megfelelően sokat játszik az idősíkokkal és a helyszínekkel – utóbbiak közül mind Bejrútot, Moszkvát, Bécset és Berlint is vicces módon Bukarest „alakítja”, és behoz a valós események felgöngyölítésére egy fiktív karaktert.
A rendkívül intelligens, ugyanakkor rendkívül földhöz ragadt Lily Thomas (Anna Maxwell Martin ) teljesen más, mint az elit iskolákban végzett úriember kémek. Nő, aki nem ad különösebben a megjelenésére, sem az etikettre, odahaza pedig fekete bőrű orvos férje várja: ők már egy új Angliát képviselnek.
A kérdés az, hogy mi történik a régi és az új világ összeütközése után,
de a sorozat olyan sokat invesztál Philby és Elliot karakterébe, hogy a válasz nem egyértelmű. Merthogy a sok csavar, fordulat, árulás és árulásnak tűnő trükk ellenére a show erről a két pompásan felépített karakterről szól, akiket tökéletesen játszik el a Guy Pearce és Damian Lewis páros.
Minden mozdulatuk, mondatuk vagy pillantásuk jelentőséggel bír, náluk nincsenek véletlenek, nincsenek random mozzanatok - emiatt figyelni is kell rendesen, ez nem az a sorozat, ahol közben ki tudsz menni a konyhába összedobni egy szendvicset, miközben fél füllel hallgatod, mi történik. Ők igazi játékosok, a legjobbak a szakmában, amiben persze van egy fonák logika is, hiszen
az egyikük mégiscsak átverte a másikat.
Vagy mégsem? Ez utóbbi feltételezéssel játszik el a Kémek a csapatban, ami nem csak ebben a macska-egér – vagy macska-macska? – játékban nagyon erős, hanem hangulatban és a korszak megidézésében is.
Értékelés: 8/10
