Van egy kislányom, évek óta sok mesét és főleg rajzfilmet nézek, jönnek is ki a fülemen mind, ezért mindig értékelem, ha az adott gyerekműsor nem csak csillámpónikról, titokban hercegnő és/vagy varázsló, pandamentő, kiskutyafürdető, szépségszalon vezető lányokról szólnak, hanem olyasmiről, amit én is élvezek. És értek. És nem irritál, mint a fene. A Medvetesókat kifejezetten bírtam, tetszett, hogy a három, San Franciscóban élő medvével jár egy kis fricska is a modern médiatudatos fogyasztói társadalomnak, és kicsit bántam is, hogy ahogy változott a gyerek ízlése, magunk mögött kellett őket hagynunk – most viszont kicsit nosztalgiázhattam. Itt van ugyanis az HBO GO-n a Medvetesók: A film.

Némiképp szükségszerű, hogy a legnépszerűbb rajzfilmsorozatokhoz egészestés film készüljön – lásd a Beavis és Butt-Head lenyomja Amerikát (1996), a South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan (1999 ), vagy A Simpson család - A film (2007 ) -, és a Medvetesókat is utolérte ez a sors, ami a 2015-től 2019-ig futó széria esetében egyfajta búcsúdal is. Finálénak viszont nem szól túl nagyot, de ne szaladjunk előre. Hőseink, Grizz, Panda és Jeges élnek, ahogy eddig is szoktak, miközben mindig jelentős károkat okoznak, akárhányszor csak benéznek a városba, jelen esetben egy kanadai street food büfé megnyitására, mert ugye a macik igyekeznek mindig trendik lenni. Most viszont kicsit túllőnek a célon, és amikor vicces kisfilmet készítenek, hogy maguk mellé állítsák a közvéleményt, csak rontanak a helyzetükön, és megjelenik a Nemzeti Vadvédelmi Hivatal könyörtelen ügynöke, hogy visszaszállítsa őket természetes élőhelyükre, ami azt is jelentené, hogy örökre elválasztanák őket. A medvetesók menekülőre fogják, és elindulnak Kanada felé, ami ugye elég messze van San Franciscótól.

Egy ilyen út pedig rengeteg kalandot tartogathatna – itt viszonylag keveset láthatunk, az egyik viszont remek. A mackók ugyanis betévednek egy partyba, amit az internet légnépszerűbb állatai tartanak, a Pipa Cicus, az Ormányával Festő elefánt, a Turbókocsis Mosómacik, a Döbbent Tehén, a Kigyúrt Kenguru, meg a Pizzaevő Patkány, bár az utóbbinak csak egymillió követője van, le is nézik a többiek. A Cartoon Network négy évadot és összesen 140 epizódot megélő sorozata pont ezért lett olyan népszerű és azért is jelölték Emmyre, illetve kapott BAFTA-t, mert tökéletesen adja vissza azt a társadalmi réteget, akik folyton azt nézik, mi éppen a menő, akik folyton a neten lógnak, akiknek két percenként változik a véleménye, aszerint, hogy éppen mi a trendi –, és ez a rész tökéletesen összegzi ezt.

Ugyanakkor a show szereti is esendő hőseit, mert van szívük, szeretik egymást, összetartanak, és szeretnek egymás hegyén-hátán, kupacban járni – ennek az eredetét is megtudjuk egy, az Állj mellém!-ből (1986) kölcsönzött részből -, és ez nagyjából kárpótol azért, hogy maga a történet kicsit lapos lett. Merthogy a party egyfajta csúcspont, még akkor is, ha az izgalmak később jönnek égő erdővel és menekülttáborra emlékeztető rezervátummal – csak ugye van különbség izgalom és izgalom között, és talán az ötlethiánynak is köszönhető, hogy alig egy órás lett a nagyjátékfilm. Persze érthető, hogy akik 140 rövid epizódot legyártottak már, azok kicsit nehezen térnek át egy másik formátumra, és az is lehet, hogy mi is, a sorozat is megérdemelt volna egy erősebb lezárást, de a Medvetesók nem a harsányságáról volt híres eddig sem - arra ott van például a Gumball csodálatos világa. Mondjuk az is kaphatna egy saját filmet!

Értékelés: 7/10