Szó szerint erről van itt szó, a Halhatatlan Sárkány névre hallgató rettegett jakuzafőnökből egyik napról a másikra háztartásbeli férj lesz, és véresen komolyan veszi a dolgot.
Gondolom, külön említenem sem kell – aztán mégis megteszem -, hogy a Netflix legújabb anime sorozata, teljes címén a Gokushufudou - Jakuzafőnökből háztartásbeli férj egy manga alapján készült, de itt az a furcsa, hogy Kousuke Oono képregényéből tavaly egy élőszereplős tévésorozat is készült, idén pedig itt az anime, ami talán nem is anime. Merthogy a Chiaki Kon rendezte széria halálosan komolyan veszi, de nagyon viccesen használja az eredeti képregény formátumot, sokkal inkább a külön panelekre koncentrálva, mint egy egybefüggő, folytonos jelenetre. Ami elsőre egy picit bumfordi, viszont ehhez „képregényszerűen” megjelenítik a hangutánzó szavakat, csörömpölések és mindenféle zajok hangját, és az egésznek olyan bizarr hangulatot ad, amihez még hozzá is adnak az eredeti párbeszédek. Hasonló formátumra persze volt már példa korábban is, mint a szintén elborult Jojo’s Bizarre Adventure (2012) és az Ace Attorney (2016), de ez viccesebb.
Merthogy az egykori jakuza nehézfiú, Tatsu, avagy a Halhatatlan Sárkány, aki egykor egyetlen éjszaka tíz rivális klánnal számolt le puszta kézzel – az eredeti, japán verzióban egy ólomcsővel - a háztartásbeli létet is egy küzdelemnek tekinti. Miközben designer felesége dolgozik, ő teljes mellszélességgel és hatalmas lelkesedéssel veti magát a főzésbe, takarításba és vásárlásba, és minden másba - az eredményt pedig rögtön lefotózza, és teszi is fel az Instára -, ha pedig kudarc éri, azonnal meg akarja magát büntetni, akár a kisujja levágásával is. És bár a környéken élő háziasszonyok hamar befogadják az új háziférjet (shufu), annak ijesztő külseje és harcias fellépése rengeteg vicces helyzetet eredményez – majd kezdenek feltűnni a régi fegyvertársak és ellenfelek, köztük Masa, az egykori jobbkeze és Torajiro, vagyis a Vasöklű Tigris, az egyetlen gengszter, aki méltó ellenfél volt.
A Jakuzafőnökből háztartásbeli férj teljesen bizarr élmény. Van, hogy nyakig kivarrt, forradásos képű hősünk elképesztő energiával veti bele magát a kupongyűjtésbe, van, hogy egy új autó kipróbálásakor tör ki belőle a gengszterösztön, a legviccesebb rész pedig egy jógaóra, amikor a különböző pózokról meséli el, régi életéből mit juttatnak eszébe, de egy ponton rászólnak, hogy nem kell mindenkire ráhoznia a frászt. Van, amikor a szomszéd gyerekre kell vigyáznia, aki összetör egy akciófigurát – a feleség kedvenc sorozata, a Bűnvadászkák (Policure) visszatérő elem -, a megoldás pedig nem a ragasztás lesz, hanem az, hogy jó mélyre elássák a figurát. Olyan is van, hogy teljesen elkanyarodunk a témától, és azt látjuk, hogy Tatsu macskája a szomszéd kertjébe akar szarni, de az ottani macska ezt megakadályozza, mondván: „Mert ha a kertben kulát találnak, én kapok ki” – és itt már hangosan mondtam azt, hogy „Mi vaaaan?”.
Szerintem nincs semmi baj, ha egy produkció képes meghökkenteni a nézőjét, ha nem teljesen öncélú az, amit látunk, és bár olyan nagyon sokat nem kell belelátni, de a Jakuzafőnökből háztartásbeli férj igenis akar valamit mondani a megváltozott – adott esetben felcserélődött – nemi szerepekről, egy átalakuló társadalomról, az erőszakmentességről, és feltehetőleg a macskahigiéniáról, és én ezt abszolút értékelem, ahogy a bizarr humort is. A jó hír az, hogy lesz belőle második évad is!
Értékelés: 8/10
