Mondjuk olyan filmmel és sorozattal Dunát lehetne rekeszteni, ahol valaki újoncként bekerül a CIA-hoz – vagy bármely más titkosügynökséghez - és rögtön a sűrűjében találja magát, de mivel újonc és nagyon vág az esze, mindent képes megoldani! Kapásból a most futó Jack Ryan ugrik be, de akad még rengeteg, és ezzel a felütéssel kezd a Netflixen frissen debütált, és rögtön a nézettségi lista élére ugró Megzsarolva is – azzal a különbséggel, hogy Owen Hendricks (Noah Centineo) újonc, de nem ügynök, hanem az ügynökség belsős, amolyan házi vállalati jogásza.

A CIA azért tart jogászokat, hogy az adott bevetés/művelet előtt tisztázzák, mit szabad és mi jogszerűtlen, ha pedig félremegy valami, akkor kármentést végezzenek, mégis rühellik őket. Ez lenne Owen dolga is, akivel kollégái – itt a jogászok egymást is rühellik – már az első nap kitolnak: a felgyülemlett panaszleveleket kell átnéznie, amelyekben általában

mindenféle őrültek és összeesküvés hívők fenyegetőznek.

Egy levél azonban felkelti a srác figyelmét, amit Max Meladze  (Laura Haddock) nevű orosz nő írt egy phoenix-i börtönből, ahol gyilkosságért ül, és mindenféle titkok kiteregetésével fenyegetőzik – és olyan fedőnevekre hivatkozik, amiket egy külsős nem tudhat. Csakhogy, ahogy azt az extraszorgalmas Owen kideríti, a nőről nincsen feljegyzés, vagy ha volt is, azt valaki gondosan kitörölte. Hősünk elutazik Phoenixbe, és rögtön a titokzatos nő bűvkörébe kerül – egy készülő szarlavina kellős közepén.

Merthogy zöldfülű jogászunk már az első héten körbeutazza a fél világot Jementől Bécsig, miközben minden sarkon megpróbálják megölni, hol a potenciális ellenfelei, hol a névleges szövetségesei vagy éppen az ügynökség emberei. A tapasztalatlan és folyamatosan akadályozott Owen sok mindent rosszul csinál, rengeteg hibát vét,

sok csapdába sétál bele, de vág az esze,

vagy ha nem, akkor a sármja húzza ki a csávából. Márpedig amint sikerül az egyik zűrös helyzetből, jön a másik, és nem csak a nemzetközi kémvilág szállt rá, beleértve az ügynökség egyes alkalmazottjait, hanem egy mexikói kartell is. Innen szép nyerni, de Owen rendszerint csak időt nyer, miközben úgy tűnik, hogy a nő, aki rajta keresztül a CIA-t zsarolja, lassan mindent elér, amit csak akar.

A 8 részes, epizódonként kb. 45 perces sorozatról már akkor sejteni lehetett, hogy hozhat valami újat a műfajba, amikor kiderült, hogy Doug Liman (A Bourne-rejtély, A holnap határa) is ott van a rendezői között. Mindez elsősorban  főhőse lazaságának köszönhető, másrészt Max Meladze karakterének. Owen ugyanis jó arc, de nem tévedhetetlen, még mindig albérletben lakik a meleg haverjával és a volt csajával – ez a szál kicsit feleslegesen lett kidomborítva -, jó humora van és bármibe belevág, de ami még fontosabb. hogy az őt játszó Noah Centineo, akit nemrég a Black Adamben láthattunk, abszolút természetesen,

a fiatal Mark Ruffalót idézve, talán másolva játssza el a karaktert.

Akihez mellé nagyon passzol Max karaktere, aki az egészet mozgatja, aki három lépéssel mindenki előtt jár, és aki nem fél olyan dolgokat is megtenni, amiket az idealista ifjú jogász nem hajlandó, ugyanakkor nem egy gátlástalan gazember, hanem egy igazi túlélő. Kérdés, hogy ők ketten igazi szövetségesek-e, vagy a fiú pusztán bábu a nő kezében?

Két ennyire jól kitalált karakter, akikhez ennyire illő színészt találtak abszolút el is viszi a show-t - a tősgyökeres brit Laura Haddockról (Downton Abbey: Egy új korszak) még azt is simán elhiszem, hogy orosz -, plusz ügyesen vegyítik az igazi akciót a jogi okoskodással. Igaz, volt olyan kritikus, aki több akciót és kevesebb jogi sódert reklamált – ez nyilván izgalmas -, és a szobatársak mellékszálát is meg lehetett volna nyirbálni, ahogy a két, a főhőst pusztán irigységből gáncsoló kollégát is soknak éreztem, de nem véletlen a megzsarolva sikere. Friss, okos és találékony, helyeként még látványos is, igaz, ez elvárható a Bourne-rejtély rendezőjének sorozatától.

Értékelés: 8/10