A Last of Us rossz színben tünteti fel a gombákat. De lehet, hogy erre a rossz PR-ra van szüksége ennek a csodálatos dolognak, hogy egy kicsit jobban tudjuk tisztelni.
A Last of Us első epizódja rögtön azzal indul, hogy egy nagy tudású ember elmagyarázza, hogy bizony itt nekünk kampec, ha egy gomba úgy mutálódik, hogy meg tud telepedni az emberi szervezetben. Egyből mindenki elkezdett pánikolni, merthogy a gyors tényellenőrzés és szakértői megszólalások (Lásd: Valós a Last of US című sorozatban bemutatott fenyegetés?) bizony arra mutattak rá, hogy nem az ujjukból szopták ki a készítők ezt az elméletet. Erre az egyik reakció az lett, hogy mérsékelten vicces videók kezdtek el terjedni a neten, amiken az emberek péppé verik a boltban vett, fa tövében nőtt, fűben meglapuló kis gombácskákat.
Érdekes módon - vagy pont, hogy nem - a Netflix gombákról szóló dokumentumfilmje nem kezdett el trendingelni, pedig a Fantastic Fungi egy minden elemében csodálatos doku. Mit tud a gomba, azon kívül, hogy ott van a Son-Go-Ku pizzán, hogy égő és viszkető érzést okozhat mondjuk az ember talpán, hogy egyes sajtokat ízesebbé tud tenni, hogy a kajás dobozban felejtett ételt fehér, vattához hasonló rétegben tudja beborítani?
Már csak ezekből a hétköznapi és nagyon felszínes kérdésekből is le lehet vonni a következtetést, hogy a gomba egy rendkívül sokszínű valami. Egyszerre szép, mérgező, csodálatos és gusztustalan. És akkor mindezt sokszorosára nagyítja a Netflix dokumentumfilmje, ami egyből azzal indul, hogy a gomba az élet kezdete és a vége, ami mindenhol ott van, ott volt és tessék megnyugodni/bepánikolni, ott is lesz.
Igazi gombafanatikusok szólalnak meg a filmben, amit akár túlzásnak is lehet tekinteni. Közben meg tudományosan meg van magyarázva, hogy a gomba miért nem csak egy sima "növény", ami jól megy a rántottához, meg remek kis pörköltöt lehet belőle csinálni. Az egyik pillanatban viccesen derülhet a néző azon, hogy a csóró dinoszauruszok milyen debil módon kihaltak a meteorittól, miközben a gomba köszönte szépen és túlélte; a másik pillanatban meg már arról magyaráznak, hogy tengeri olajkatasztrófát szimulálva vizsgálták, hogy miként lehetne a vízbe kiömlött olajat eltakarítani, és meglepő módon nem a szintetikus izék és nanobotok hozták a legjobb eredményt, hanem a gombák. A gombák számára minden szénalapú dolog táplálékot jelent. A kőolajban pedig van szén, ugye. Na, és a gombaspórával lespriccelt kőolaj által szennyezett víz nemhogy megtisztult, de saját kis ökoszisztémát teremtett, lárvákkal és madarakkal.
De például sikerrel "kifejlesztettek" egy olyan gombafajtát, ami tök jó hangyairtó. Ez is azért érdekes, mert alapból a gombát elkerülnék a hangyák, viszont sikerült találni egy olyat, ami vonzza őket, és akkor innentől kezdve már csak az kellett, hogy a gomba megölje őket, amit hatásosan hajt végre, hisz a spórákat egymásnak adják át a hangyák, így fertőzik meg a királynőt, majd pusztul el ez egész hangyaboly. (Ezt tudják a boltban vásárolható hangyacsapdák, csak ez ugye természetes cucc.) Ugyanez jó ágyi poloskák ellen is. De arról pont nem esik szó, hogy ki akar gombás matracon egy gombás párnára hajtva a fejét elaludni minden este.
Meg kellene tanulni együtt élni a gombákkal, mert kétségtelenül ritka csodás dolgokra képesek. Én is más szemmel nézek a már fehér penészréteget növesztett szederre, ami a konyhapulton figyel a komposztálós edényben. És lehet, hogy az emberi faj akkor tud szintet lépni, akkor tud több mindent túlélni, ha megtanul szimbiózisban élni a gombával, megtanulja jól használni a gombát. Mert a dokumentumfilm arra is kitér, bár ez erős feltételezés csupán, hogy talán nem elképzelhetetlen, hogy az emberszabásúak agya azért nőtt a többszörösére, mert irgalmatlanul be voltak gombázva, amitől egyre csak tágult és tágult a tudatuk. Szerencsére nem esik át a film a ló túlsó oldalára, hogy elkezdjen irdatlan kábítószerezésre buzdítani, de 1,5 óra elteltével csak azzal a módosított tudattal tud felállni az ember, hogy így vagy úgy, de ez a gomba egy csodálatos dolog.
