Kevés veszélyesebb dolog van annál, mint mikor egy karizmatikus személyiség tömegeket tud irányítani, és ezt rossz célokra használja fel. A manipuláció mesterség, és nincs veszélyesebb annál, mint megtéveszteni azokat, akik eleve el vannak veszve a világban: akik egyedül érzik magukat, akik értelmet keresnek a létben, vagy akik simán csak egy jó szóra vágynak. A szektavezérek ezeket az embereket használják ki, és egy spirituális üzenettel mindig valami nagyobbat, valami különlegesebbet ígérnek, mint amiben az egyén éppen van. A Netflix Hogyan váljunk szektavezérré című sorozata olyan személyiségeket mutat be, akik több ezer embert fanatizáltak. A téma fontos és tanulságos, ám sajnos a széria elég szerencsétlen módszerrel mutatja be.

A Hogyan váljunk szektavezérré úgy van felépítve, mintha egy kézikönyv hat fejezete lenne, ami megtanít arra, miként lehet manipulálni az embereket. Több, bukott szektavezért is bemutat, köztük Jim Jones-t, Jaimie Gomezt, Asahara Shokót, Sun Myung Moont és természetesen Charles Mansont. Róluk igyekszik kifejezetten szórakoztató módon mesélni a sorozat, csakhogy

ezeknek a szektavezéreknek a többsége nem csak egy mocskos manipulátor és cezaromán despota volt, hanem erőszaktevő és gyilkos is.

Ezt figyelembe véve viszont eléggé furcsa az a hangnem, amit a Hogyan váljunk szektavezérré választott magának. Lássuk, hogyan ne készíts sorozatot gyilkos és öngyilkos szektákról!

Ne csinálj bohócot a bűnözőből

Talán ez a széria legnagyobb hibája, hogy úgy igyekszik lerombolni a szektavezérek tekintélyét, hogy nevetségessé teszi őket. Ám ezeket az embereket elsősorban nem kinevetni kéne, hanem nagyon is komolyan venni, és felismerni rajtuk azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy előbb-utóbb gyilkosságra fogják felbujtani a híveiket, vagy egy olyan eszmét terjesztenek, aminek a végkimenetele az öngyilkosság. Vagy, ami még ennél is rosszabb, ők maguk mészárolják le a követőiket. Jim Jones, aki megalapította az paradicsominak hirdetett Jonestownt, épp ez utóbbit tette.

Nagyon nem akarok a részletekbe menni, de annyi mindenképp fontos, hogy Jonestown a guyanai őserdőben épült, és aki egyszer betette ide lábát, többé nem távozhatott. A híveket toborzó Jim Jones mindenkit átvert, amikor varázslatos helynek mutatta be a borzalmas körülmények közt lévő tábort, ráadásul a hívek többsége mindenét eladta, hogy odamehessen, a pénzüket meg persze Jones kezelte. A hatalomtól megtébolyodott, drogfüggő szektavezér végül tömeges öngyilkosságba hajszolta az embereket, aki meg nem akart mérget nyelni, annak fecskendővel adták be. Például a gyerekeknek.

Erről azonban vajmi keveset beszél a széria (aminek eredeti narrátora amúgy Peter Dinklage), helyette viszont

minden eszközzel igyekszik könnyen fogyaszthatóvá, szórakoztatóvá és ezáltal sajnos súlytalanná tenni ezeknek az szektavezéreknek a tetteit.

A legjobb példa erre a negyedik epizód, ami a Menny Kapuja nevű szektával foglalkozik. Ennek vezetője Marshall Applewhite volt, aki delejes módon tudta befolyásolni az embereket, és a saját hasznára fordítani az ellentmondásokat.

ez is érdekelhet

10 alulértékelt true crime film

Hatalmas reneszánszát éli a true crime műfaj, szóval ne feledkezzünk meg róla, hogy nem csak mostanában készültek remek darabok. Mutatjuk az elmúlt húsz év legjobbjait.

Tovább

A Menny Kapuját eredetileg Applewhite és Bonnie Lu Nettles vezette (vagy ahogy a szektában hívták magukat: Do és Ti), és az egész akkor kezdett veszélyessé válni, mikor a nő rákban elhunyt. A férfi ugyanis igyekezett valami új, tébolyodott magyarázatot találni a tragédiára, és ebből lett az az elmélet, hogy a fényes Hale-Bopp-üstökös csóvájában egy űrhajó közelít a Föld felé. Applewhite ezt eredetileg egy éjszakai rádióműsor egyik betelefonálójától hallotta, és rögtön lecsapott rá, kiegészítve azzal, hogy az űrhajót Bonnie intergalaktikus kivetülése irányítja.

Hogy a kiválasztottak, vagyis a szekta tagjai felszállhassanak az űrhajóra, el kell hagyniuk a földi formájukat, vagyis öngyilkosnak kell lenniük, hogy úgymond „szintet léphessenek”.

Na most, ezt az egész sztorit úgy mutatja be a sorozat, hogy teletűzdeli vizuális gegekkel, elsősorban hatvanas évekbeli, gagyi sci-fikből mutat nevetséges ufós jelenteket. Ezzel persze, hitelteleníti és kineveti Applewhite elméletét az üstökös csóvájában érkező idegen űrhajóról, másfelől viszont nem veszi figyelembe, hogy ennek az ostoba elméletnek halálos áldozatai is voltak. Hasonló a helyzet a riportalanyokkal is, mivel ebben az esetben teret engedtek a személyes megszégyenítésnek. Az alkotók látszólag figyeltek arra, hogy a megszólalók, még a volt szektatagok is, értelmes dolgokat mondjanak, és alapvető tisztánlátás jellemeze őket. Ám

ebbe a részbe sikerült betenni egy figurát, aki tagja volt a Menny Kapujának, és hisz is abban, amit a szekta hirdetett.

Szegény ember, pont olyan, mint Pandacsöki Boborján, akit Dolák-Saly Róbert szokott életre kelteni, szóval világos, hogy azért lett beültetve a stúdióba, hogy röhögjünk rajta. Csakhogy semmi vicces nincs abban, hogy emberek mérget ittak, mert bedőltek egy téveszmének.

Ne hallgasd el a sokkoló tényeket

A Hogyan váljunk szektavezérré nagy hangsúlyt fektet arra, hogy elviccelje a borzalmakat, de talán nem minden esetben ez a legjobb megoldás. Az említett jonestowni tömeges öngyilkosság során 287 gyermeket öltek meg méreggel oly módon, hogy befecskendezték nekik. A legtöbbjük ott született a táborban, erről azonban egy szó sem esik a sorozatban. De maradjunk a Menny Kapujánál, aminek történetét számtalan ufós animációval, és direkt nevetségesen vacak filmbejátszással illusztrálják, ám azt már kevésbé hangsúlyozzák, hogy mibe torkollott ez az egész. Miközben jókat lehet derülni azon, hogy Applewhite milyen bizarr dolgokról győzte meg híveit, alig esik szó arról, hogy ezeknek az embereknek egy része

almaszószba vagy pudnigba kevert fenobarbitált vett be.

Ez az epilepsziás rohamok esetén használt nyugtató és görcsoldó nagy mennyiségben lelassítja az idegrendszert és a vegetatív funkciókat, leáll a veseműködés és agyhalál következik be. A holttestek fekete tréningruhát és edzőcipőt viseltek, amit még haláluk előtt vettek fel. Az irataik és a személyes holmijuk mellettük hevert szépen elrendezve, akárcsak a bepakolt utazóstáskájuk, amivel az új életbe készültek. Mindegyik holttest mellkasán volt egy felirat:

„Menny Kapuja. Távozó Csapat.”

Ez már így elég megrázó, és talán tanulságosabb is, mint azzal jópofizni, hogy a képzelt útmutató szerint, hogyan lehetne szektavezér a kedves néző. Ugyanis a narrátor folyamatosan erről beszél:

„Nézd, mi mindent építettél fel! Megteremtetted a földi utópiát, és engedelmes követőidet a túlvilágra is felkészítetted. De a társadalom pereme helyett nem vágynál inkább a reflektorfénybe?”

– hangzik el az ötödik rész elején visszautalva a Menny Kapujára. Csakhogy, ha belegondolunk, hogy az, hogy „engedelmes követőidet a túlvilágra is felkészítetted” azt jelenti ez esetben, hogy öngyilkosságra vetted rá őket. Ez, és az ehhez hasonló megnyilvánulások már nem csak ízléstelenek, de a halottgyalázást is megkísértik, mivel

azoknak, akik valamilyen módon egy szekta által haltak meg, valószínűleg még élnek a rokonaik, akik ennél azért több tiszteletet érdemelnének.

A végén persze próbál valamiféle tanulsággal szolgálni a széria öt percben, ami annyi, hogy a felgyorsult világunkból sokan próbálnak menekülni valamilyen módon, szóval most érdemes szektát alapítani, ráadásul a tömegkommunikáció meg is könnyíti az eszmék áramlását. Ettől a figyelmeztetéstől viszont nem lesz kevésbé ízléstelen a sorozat.

(via Jonathan J. Moore: Szélsőséges szekták, titkos társaságok)