Nem mondhatjuk, hogy unalmasan telnének a napok a Friderikusz Podcast háza táján. Mint ismeretes, az adás indulásakor a YouTube-videók és podcastek világában kissé még idegenül és esetlenül mozgó veterán tévés, Friderikusz Sándor először felháborodottan „kiflitolvajnak” nevezte azokat, aki Patreon-utalások nélkül, ingyen nézik a műsorát, majd pedig páros lábbal beleszállt a Media1-be, miután a lap kiderítette, hogy a hazai médiában senki sem ismeri Friderikusz állítólagos sajtósát, Csenterics Ágnest, csak a 77 éves korában elhunyt tévés rendező Csenterics Ágnest, akit ráadásul a család elmondása szerint maga Friderikusz is jól ismert (a nagy port kavart esetről annak idején mi is beszámoltunk itt a PORT.hun)

A kisebb döccenők és purparlék után Friderikusz jóval kedvesebb hangnemre váltott át (valószínűleg igazi sajtósok és tanácsadók hatására), sőt, egyre több archív videót kezdett el feltölteni a több évtizeden átívelő televíziós pályafutásából, a lelkes rajongói legnagyobb örömére. Ezek között azok a Meglepő és mulatságos -álinterjúk bizonyultak a legnépszerűbbnek, amelyeket anno a tévénézők már sajnos nem láthattak, mivel Friderikusz és az RTL Klub összerúgták a patkót, így a műsor idejekorán lekerült a képernyőről (a legviccesebb, korábban sosem látott álinterjúkat ebben a PORT-cikkben mutattuk be).

Ráadásul az igazi lájkvadász szőnyegbombázás (nem véletlenül írom így!) csak ezután jött: derült égből villámcsapásként elindult Friderikusz YouTube-csatornáján egy spin off széria is, ahol a házigazda székébe ezúttal a Rapülők (kín)rímgyárosa, Geszti Péter ült bele! A Geszti+ címet viselő műsorról így írt nemrégiben a tévéműsorokra specializálódott kollégánk a PORT.hu hasábjain:

Az első epizódban voltak erősen Ezo tévébe átcsapó pillanatok, de összességében egy átfogó beszélgetés lett a végeredmény. Pedig az eleje is már úgy indult, mint egy béna bohózat.

A fentiekből jó látszik tehát, hogy a magyar tévés újságírók doyenje, a late-night talkshow műfaj magyarországi meghonosítója, a lehetetlen színű, tarka zakók pápája, aki anno egyszer azt találta mondani egy interjújában, hogy „a televíziózás ott van, ahol én vagyok”, nemcsak révbe ért a YouTube-on, de látványosan megmutatta a nálánál fiatalabb tartalomgyártóknak, hogy nem kell még őt eltemetni! A Friderikusz Podcast legelső adása ugyanis már 1 millió megtekintés fölött jár, kollégájával, a '90-es és a 2000-es évek másik emblematikus tévésével, Frei Tamással készített interjúja pedig lassan már a 2 milliós nézettséget karcolgatja (de a nyilvános szereplésektől visszavonuló Vitray Tamással készített beszélgetését is több mint 770 ezren látták).

Ma már Friderikusz azon közéleti-politikai videói is többszázezres nézettséget generálnak, ahol történészek, közgazdászok és politológusok elemzik ki az aktuális bel-és külpoitikai eseményeket az orosz-ukrán háborútól kezdve a gazdasági válságon át a közelgő klímakatasztrófáig.

A megannyi baljós világvége-jóslat és retró Friderikusz Show-epizód tengerében viszont üdítő színfoltként tűnt fel alig egy hónapja egy új produkció, a Reptéri történetek, amelynek sikere még magát az alkotót is meglepte. Friderikusz ugyanis így kezdte a szokásos beköszöntőjét a két héttel ezelőtti műsorában, amelyben Harry herceg nemrégiben megjelent botránykönyvét, a Tartalékot vette górcső alá Shenouda Nórával, a brit uralkodóház szakértőjével:

Bátorítom és szorgalmazom továbbra is a feliratkozást csatornánkra a YouTube-on és a Facebookon egyaránt. Egyúttal megköszönöm, hogy különösen az utóbbi egy hónapban, mióta a Reptéri történetek két részét feltettük – amelynek átütő sikerén kicsit magam is csodálkozom, és tényleg nem játszom az eszemet –, tetemes módon gyarapodtak feliratkozóink.

Az első rész jelenleg 424 968 megtekintésnél jár:

A másodikra pedig 298 742 néző volt ezidáig kíváncsi. De vajon mi a siker titka?

Alighanem az, hogy Friderikusz ezúttal tényleg nem süketel semmiféle marketing-bullshitet, és nem is okoskodik eltartott kisujjú, garbós bölcsészként az elefántcsont tornyában mindenmentes lattét kortyolgatva a Nagykörúton túli világ dolgairól...

Ehelyett inkább szó szerint alámerül a Nagybetűs Élet rögvalóságában. Teszi ezt már-már avíttasnak ható, a tévériporterkedés aranykorát felidéző nemes egyszerűséggel. Vagyis: egy pár fős kamerastábbal, kinn a terepen kérdezősködve, hol szívmelengetően kedves, hol könnyfakasztóan szomorú beszélgetésekbe elegyedve a Liszt Ferenc repülőtéren azokkal, akik a mai, rohanó, modern világunk címlapos celebsztorijainak árnyékában már-már ritka, kihalt állatfajnak számítanak. A szárallűröktől mentes, teljesen hétköznapi, hús-vér magyar emberekkel.

A reptér indulások és érkezések, találkozások, örömteli viszontlátások, időnként keserű csalódások helyszíne. Friderikusz Sándor és stábja a karácsony előtti napokat a Liszt Ferenc repülőtéren töltötte, ahol hozzátartozókra várakozó embereket, érkező és induló utasokat kérdezett, leginkább az életükről. Ezek a nagyon emberi, hétköznapi történetek tulajdonképpen a szerelem, a veszteség, a család, a barátság, a gyász és az öröm egyetemes témáit mutatják be egy-egy utas vagy hozzátartozó szemszögéből, az érkezés és távozás bensőséges keretein belül, és mégis vagy éppen ezért kicsit életünk alapkérdéseiről szólnak.

Alighanem túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Reptéri történetek az utóbbi évek legjobban sikerült Friderikusz-produkciója. És ha nekem nem hiszi el a kedves PORT.hu-olvasó, akkor higgye el a sok-sok száz lájkot besöprő topkommenteknek a videók alatt:

Ez valami zseniális volt!!! Megható, elgondolkodtató, szívbemarkoló, humoros... micsoda élettörténetek! Ismét egy olyan Friderikusz-műsor, amely odaszögezi az embert a képernyő elé. Nagyon köszönöm, hogy mindig meg tud lepni egy új, érdekes és értékes műsorral. 30 éve nem láttunk feleségemmel ilyen jellegű riportot, Gratula, Friderikusz Úr!