2021 tavaszán indult el itt a PORT.hu hasábjain egy új cikksorozat Pótvizsga címmel, amelyben a szerkesztőség tagjai vallják be töredelmesen azt, hogy éveken keresztül úgy írtunk cikkeket számos kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat! A magam részéről az elmúlt hónapokban csupa olyan régi adósságomat törlesztettem, mint A remény rabjai, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a Fegyvernepper, Az ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!, A nagy Lebowski, a Szép lányok, ne sírjatok!, a Szamárköhögés,  az Egészséges erotika, a Beetlejuice – Kísértethistória, a Kapj el, ha tudsz!, a Halálsoron, A tizedes meg a többiek, a Megáll az idő, a Nincs bocsánat, az Eldorádó és A sebhelyesarcú, a Top Gun, az Egy becsületbeli ügy és a Truman show megtekintése, most pedig Jack Nicholson 2001-es zsarudrámája, Az ígéret megszállottja következett a sorban. Hogy miért pont ez? Mert váratlanul felbukkant a Netflix legnézettebb produkciói között, mi pedig

hirtelen azt hittük a szerkesztőségben, mégiscsak volt az a pénz, amiért a 2010-ben nyugdíjba vonult, 85 éves Nicholson leforgatott egy új filmet!

Aztán persze gyorsan kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Egyszerűen csak sok embernek kimaradhatott hozzám hasonlóan ez a 2001-es gyöngyszem, és mivel a sorozatgyilkosos krimik amúgy is forró témának számítanak mostanság, a Netflix algoritmusa boldog-boldogtalannak feldobálta Az ígéret megszállottját, és jó páran rá is haraptak, amikor meglátták a bajszos Jack Nicholson morcos fejét a sejtelmes barnásvörösben úszó ajánlóképen...

Azért jó dolog a Pótvizsga rovat (mármint azon túl, hogy bepótolok olyan kultikus alkotásokat, amiket egy magára valamit is adó, film-színház-muzsika vonalon dolgozó újságírónak kutya kötelessége ismernie), hogy nosztalgikus időutazásra indulhatok boldogult úrfikoromba kideríteni,

hogy a fenébe történhetett meg az, hogy már filmrajongó sihederként is kimaradt anno nálam ilyen sok kultfilm.

Az ígéret megszállottja a 2001-es amerikai premierhez képest csak egy évvel később, 2002. április 11-én került a mozikba. Ekkoriban már az ELTÉ-re jártam, és guvadt szemekkel bújtam a Pesti Estet, hogy mikor, hol, mit lehet olcsó mozijeggyel elcsípni. Emlékeim szerint Schwarzenegger új filmje, Az igazság nevében tartotta lázban ekkortájt az ismerősi körömet, de sok mozi játszotta még az előző év legnagyobb durranásait, például a hozzánk csak januárban megérkező A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetségét, a februárban bemutatott Ocean's Elevent és a nálunk csak szintén ekkortól látható Egy csodálatos elmét, valamint a márciusra csúszott A Sólyom végveszélybent és A pokolbólt. 2002 tavaszán már mindenki tűkön ülve várta A klónok támadása májusi világpremierjét (ráadásul ekkoriban az HBO mindössze 1 év csúszással levetített minden hollywoodi kasszasikert, örök hála nekik minden filmrajongó, csóró diák nevében!),

úgyhogy egy ennyire kiélezett mezőnyben nálam egyszerűen elsikkadt a már 2002-ben is iszonyúan öregnek és fáradtnak tűnő Jack Nicholson új filmje.

Pedig még csak ezután jöttek az olyan emlékezetes hattyúdalai, mint a Schmidt története, A tégla és A bakancslista...

No de térjünk vissza Az ígéret megszállottjához! A film Friedrich Dürrenmatt Az ígéret című novellája nyomán készült, a rendezője pedig nem kisebb hollywoodi sztár volt, mint a kétszeres Oscar-díjas, akkor még csak mindössze 41 éves, de már egy ideje direktori ambíciókat is dédelgető Sean Penn.

A történet középpontjában Jerry Black, a Nevada állambeli Reno nyugdíjba készülő, ünnepelt gyilkossági nyomozója áll, akit Jack Nicholson alakít igen meggyőzően: ugyanolyan hitelesen a ravasz zsaru, a kedves pótapa és a részeges eszelős szerepében is. Mert Jerry Black ugyan hivatalosan szögre akasztja a pisztolyt és a jelvényét, de még a saját búcsúbulijáról is kislisszol, amikor a hófödte hegyekben megtalálják egy 8 éves kislány holttestét, mert nem tudja megállni, hogy ne menjen oda a gyilkosság helyszínre. Ráadásul nemcsak hogy felajánlja rutinját és a szimatát a helyére előléptetett, fiatal Krolak nyomozó (akit a szintén zseniális Aaron Eckhart alakít), de magára vállalja azt is, hogy közli a tragikus halálhírt a fiatal áldozat szüleivel.

A máskor mindig kőarcú és kérlelhetetlen Jerryt megrendíti a tragikus gyilkosság és a szülők szenvedése, ráadásul nem igazán tudja, mit kezdjen magával, ha kilép a rendőrség kötelékéből, ezért megesküszik rá, hogy megtalálja a gyilkost. Krolak nyomozó ugyan kicsikar egy beismerő vallomást egy félkegyelmű őslakos indián gyanúsítottból (akinek a szerepében egy újabb nagy név, Benicio Del Toro brillírozik), és az esetet lezárják, Jerry továbbra is köti az ebet a karóhoz, és egykori kollégái hallgatólagos jóváhagyásával tovább keresi az igazi gyilkost. De meddig mehet el a törvényesség határain túlra, hogy betartsa a halott kislány anyjának tett ígéretét? És milyen árat kell fizetnie azért, hogy meglelje a gyilkost?

Nyugi, ebben nincs semmi spoiler, mert ez még mind a film első negyede, az igazi izgalmak csak ezután jönnek!

Jerry a rendőrségtől való távozás után látszólag új életet kezd a nevadai hegyekben. Megvásárol egy Isten háta mögötti benzinkutat, egy olyan környéken, ahol kedvére pecázgathat a közeli erdei tónál. Összebarátkozik a helyi, egyszerűbb, nyugisabb életet élő népekkel, többek között egy Lori nevű pincérnővel (akit Sean Penn akkori felesége, Robin Wright alakított igen meggyőzően), akiknek egy ilyen festői helyen, távol a nyüzsgő nagyváros zajától az a legizgalmasabb dolog az életben, ha színes léggömböt vagy akciós árú, alig használt bútort vehetnek egy fogatlan árustól a közeli zsibvásárban.

Jerry persze csak látszólag nyugodott le. Valójában minden idegszálával arra összpontosít, mikor fog újra valami tragédia történni, és mikor bukkan fel a vidéki idillben a szerinte direkt szőke kislányokra utazó, beteg sorozatgyilkos...

Ez a film első sorban amiatt zseniális, mert Jack Nicholson karakterének mániákus igazságkeresése egy idő után pont olyan félelmetessé válik, mint a meglebegtetett lehetséges elkövetők rémtettei.

Spoiler! Az igazi tettes kiléte nem is nagyon derül ki még a film végére sem... Bár ennek a nyitva hagyott befejezésnek állítólag az volt az oka, hogy amikor a Háború a Földön csúfosan felsült a mozikban, a Morgan Creek stúdió annyira félt egy esetleges újabb anyagi bukástól, hogy ráparancsoltak Sean Pennre: azonnal álljon le a költséges hegyvidéki forgatással, jöjjön vissza a festői Nevadát helyettesítő kanadai Brit Columbiából, és rakjon össze valamit az addigi nyersanyagból (ezt a pletykát erősíti az is, hogy Tom Noonan több interjúban is kihangsúlyozta: nem vették fel minden jelenetét, pedig szerinte azokból egyértelmű lett volna, hogy az ő karaktere ártatlan).

Nagy kár, hogy így történt, mert hiába 2 órás a film, tízszer ilyen hosszan is el lehetne nézegetni, annyira gyönyörű a táj, no meg a képsorok alá komponált, fülbe mászó Hans Zimmer-muzsika!

Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy ebből az elfeledett Jack Nicholson-gyöngyszemből nőtte ki magát a hangulatát, témáját és képi világát tekintve pontosan ugyanilyen True Detective széria sokkal-sokkal ráérősebben építkező első évada is. És mi tagadás, valóban bitang jó lenne egy sorozatverzióban remake-elni ezt a remek zsarufilmet!

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki kedveli a torokszorítóan izgalmas krimiket és Jack Nicholson filmjeit, vagy kíváncsi arra, mit rendezett Sean Penn, mielőtt halmozni kezdte színészként az Oscar-díjakat.

A film a Netflix kínálatában érhető el.