Ez az őrület pedig nem más, mint a macskák iránti rajongás. A Netflix hiánypótló sorozata, a Macskarajongók hat részben mutatja be, hova tud mindez fajulni – és egyszerűen öröm nézni. Kritika.
Az, hogy a Kedi – Isztambul macskái című egész estés dokumentumfilmnek mekkora kultusza van macskás körökben, bizonyítja, hogy
van egy határozott igény a cicákról és cicatartókról szóló dokukra.
A Netflix híres arról, hogy szinte már „exploitation”-szerűen rámegy bizonyos alműfajokra és témákra, és ha megnézel például egy posztapokaliptikus sci-fit, akkor utána feldob öt hasonlót.
Eddig viszont macskás témában csak a szintén nemrég bemutatott Cicavilág – Óda a macskákhoz című holland dokumentumfilm volt elérhető a streamingszolgáltatónál, ami sajnos szinte az értékelhetetlen kategóriába tartozik azzal, hogy egy női hanggal alászinkronizált macska életét mutatják be benne, a köztes részekben pedig unásig ismert cicás YouTube-videókat láthatunk. (Ezenkívül létezik egy Ne szórakozz a macskákkal! – Vadászat az internetes gyilkosra című dokuszéria is, de mivel az egy macskagyilkos utáni amatőr nyomozásról szól, pont a macskásoknak nem való).
Kifejezetten hiánypótlást jelent tehát, hogy július elején streamelhetővé vált a Macskarajongók (Cat People) című hatrészes amerikai dokumentumsorozat, amin már első blikkre látszik, hogy a Cicavilággal ellentétben profi alkotók munkája. Ha pedig jobban belemélyedünk, epizódról epizódra válik világossá, milyen nagyszerű alkotásról is van szó. Glen Zipper sorozatának (aki korábban kutyás témában is készített már dokuszériát Dogs címmel, de A showbiznisz gyermekei című dokumentumfilmnek is ő volt az egyik producere) az a célkitűzése, hogy a macskatartás, illetve a macskákkal való foglalkozás nem pejoratív értelemben vett szélsőségeseit, kivételes, extrém szereplőit mutassa be.
Ennek megfelelően megismerhetünk egy Moshow nevű rappert, aki kizárólag a macskáiról rappel, egy olyan nőt, aki akrobata macskákból álló truppjával és egy háromtagú macskazenekarral járja Amerika városait, egy japán képzőművészt, aki 3D-s macskaportrékat alkot a megrendelők cicáiról, egy amerikai férfit, becenevén a TrapKinget, aki arra tette fel az életét, hogy befogja, ivartalanítsa, majd visszaengedje természetes közegükbe a kóbor macskákat, egy nyugat-európai házaspárt, akik a görög Szírosz szigetén találtak otthonra, ahol macskamenhelyet tartanak fenn, és végül egy fiatal párt, akik megtanították szörfözni Maverick nevű gyönyörű bengáli cicájukat.
És hangozzanak is bármennyire elvetemülten ezek a dolgok, Moshow-ban, a macskaakrobatás nőben, TrapKingben és a többiekben minden normális macskás magára ismerhet. Illetve a normális és a macskás szót így együtt el is lehet felejteni, hiszen akinek cicája van, tudja, hogy onnantól kezdve megszállottja lesz a kis állatnak (jobb esetben állatoknak), és őrült macskás nővé/férfivá alakul, aki gügyögve beszél kis kedvencéhez, szórja a pénzt, hogy minél jobban kényeztethesse, minden ismerősének a cicájáról készített fotókat és videókat mutogat és úgy általában is úgy viselkedik, mintha nem háziállata, hanem gyereke lenne.
A Macskarajongók tehát azokon keresztül, akik tényleg az életüket tették fel a macskákra, a macskatartáshoz kapcsolódó mindennapi dolgokat is ábrázolja, így tényleg bármelyik macskabolond azonosulni tud a szereplőkkel –
macskások számára tehát a sorozat megtekintése kvázi kötelező.
A széria azonban más értelemben is nagyobb fókuszba helyezi a témát, és a bemutatott macskarajongók alakjának segítségével számos társadalmi, szociológiai, pszichológiai és gazdasági kérdésben is elmerül.
A macskaportrékat készítő Sachin keresztül például fogalmat nyerhetünk a japánoknak a macskákhoz fűződő különleges kapcsolatára, de a nőnek az ügyfeleivel való találkozásainak bemutatása során még a japánok túlzó, szertartásos udvariasságába, szinte már alázatosságába is bepillantást kaphatunk. A görög szigeten élő több mint tízezer kóbor macska és az őket segítő emberek történetével pedig arra láthatunk példát, hogy az emberek hozzáállása megváltoztatható (a helyi lakosok kifejezetten ellenszenvvel viseltettek a tömegesen jelen lévő, elhanyagolt kóbor cicák iránt, de amikor látták, hogy valaki foglalkozik velük, és javulnak az állapotok, ők is megenyhültek, és immár békében élnek egymás mellett az állatokkal).
A szörfös macska története is túlmutat önmagán, hiszen egyértelmű bizonyítékot kapunk belőle arra nézvést, hogy a macskák terápiás állatként is kiválóan működnek. A Macskarajongók emellett kifejezetten naprakész, hiszen még a Covid hatását is bemutatja: a vírus tombolása alatt forgatott széria több szereplőjét is láthatjuk többször is maszkban, azaz megmutatják, hogy a járvány a hétköznapjaik része lett, de ezen túlmenően
Ahogy azt már írtuk, a dokumentumsorozat macskarajongók számára kötelező, de azoknak is sokat adhat, akiket nem vár otthon cica, hiszen kifejezetten szívmelengető élmény. A nyilvánvaló mellett (ki nem nézne szívesen cuki macskákat félórás adagokban vagy akár órákon keresztül?) ez abban is tetten érhető, hogy a széria a bemutatott sztorik segítségével azt is sikeresen demonstrálja, hogy nincs lehetetlen. Ha a görög Szírosz szigetéről a világ bármelyik pontjára adnak örökbe cicákat, ha egy egyszerű házi macska átugrik egy karikán vagy profin dobol, ha egy ember a kényelmes élet helyett azt választja, hogy egy furgonban lakva menti meg állatok életét, mi lenne lehetetlen?
