Tökéletes párkapcsolati reality, amiben a főszereplők olyan kapcsolatban élnek, amiben az egyik fél nem is igazán hisz, a másik pedig talán kicsit túlságosan is. Ez van megfűszerezve rengeteg féltékenykedéssel és túlzó birtoklási vággyal valamint rengeteg sírással.
Van egy méltatlanul keveset emlegetett reality, ami az egyik legjobban megcsinált párkapcsolati valóságshow, amit evör láttam. Ez a Love Never Lies, aminek még magyar címe sincs igazán. A Netflix spanyol realityjének első évadáról már írtam, hogy köröket ver A Nagy Ő-re, de a koncepcióban az a legjobb, hogy a nulladik másodpercétől bele van kódolva megannyi dráma, hiszti és sírás végtelen permutációja, mivel kapcsolatuk jövőjében bizonytalan párok próbálják meg egyszer (meg még egyszer, aztán még egyszer) utoljára bebizonyítani, hogy őszinték a másikkal, nem lép(né)nek félre, meg ilyenek.
A második évad 10. percében máris van egy pár, akik a műsor indulása előtt össze is balhéztak valamin, és alapból külön érkeznek a welcome partyra. Lehetne ennél jobban kezdeni ezt a bizalmi játékon alapuló show-t? Aligha. És ugyanez a pár kezdheti meg az úgynevezett igazságceremóniát, ahol egyből kiderül, hogy a csávó korábban hazudott a csajnak, mert egy bizonyos este során, amikor a srác megcsalta a csajt, nem egy nővel kavart, ahogy azt korábban állította, hanem rögtön hárommal. A srác bocsánatot kér, de a csaj kiakad, hogy azzal már tele van a padlás.
Ennek a lánynak egy ponton el is kell hagynia a homokos tengerparton felállított igazságceremónia helyszínét, annyira eluralkodott rajta a sírva okádhatnék, annyira felzaklatta ez az egész.
Váltás egy másik párra: a legjobb, amikor a kapcsolatát már amúgy is 100%-osnak érző csajról, Saráról kiderül, hogy amúgy úgy flörtöl a neten tök idegen pasikkal, hogy rendesen titkolja, hogy van pasija. Erre a mellette ülő csávója leginkább csak annyit tud reagálni, hogy
Az marha jó.
És ezt követően derült ki, hogy a fickónak feltett kérdés, miszerint mindennél fontosabb-e neki a Sarával való kapcsolata, igennel válaszol, ráadásul igazat mond. Ebből persze azt is ki lehet olvasni, hogy a srác nagyon tapadós, túlságosan féltékeny, nem bízik a barátnőjében, stb. És az ilyen mértékű ragaszkodás a csaj szerint távol áll a normálistól.
A hotelbe visszatérve kezdődik az igazi dráma. Ott röpködnek az olyan mondatok, hogy
Olyan alacsony az önbecsülésed, hogy három ribancnak kell rád másznia?
És az ilyen jeleneteknél van az, ami plusz csavart visz ebbe a realitybe, hogy simán bevágnak olyan jeleneteket is, amik majd csak egy-két résszel később fognak megtörténni.
A készítők ezzel elspoilerezik magukat, de ennyi sejtetés belefér, sőt kell is, hogy lássa a néző, hogy nem véletlenül látszik majd a nagymellű lány mellbimbója, amikor a fiú épp segít neki levenni a hálóinget. Előre láthatjuk a jövőt, hogy lesz majd megcsalás bőven. De a kérdés az, hogy ezeket mégis hogy és miként reagálja le a pár másik fele, a megcsalást elszenvedő fiú/lány. És ezt a vonalat viszi tovább a második rész eleje is, ahol még erősebben a néző arcába tolják, hogy itt össze-vissza megy majd a smárolás meg a miegyebek.
És az egyik legjobb plot twist, hogy kialakul egy szerelmi háromszög, mert az egyik csajra rámozdul az a pali, akinek a nője a másik házban van, és ugye a kapcsolatuk megerősítéséért jöttek, vagy mi a fenéért. A másik fordulat meg az, hogy most az egymástól elszeparált párok mindegyik fele kapott olyan új lakótársakat, akik direkt azért jöttek, hogy kísértésbe ejtsék, elcsábítsák őket. Tehát egyszerre két helyen zajlik a sztori, ami önmagában egy egymásra licitálós, túlkompenzálós érzelmi szarvihart generál. A végeredmény pedig a következő: megy az egymás háta mögött a vad pettingelések, vonzalmak elkummantása, az őszinte érzelmekkel és bizalommal való szégyentelen játszmázás. Ahogy Jeff Goldblum (mármint az általa alakított karakter) mondta Az elveszett világ: Jurassic Park című filmben, így az itt és most is tökéletesen alkalmazható, hogy
Hű-ha! Mindig így kezdődik. Aztán majd jön a futás meg a sikítás.
