A Liza, a rókatündér rendezője és főszereplője, Balsai Móni új bűnfilmjükben nem japán, hanem skandináv hangulattal dolgoztak, ami jóval kevesebb játékosságot és mozgásteret adott nekik. Mert Budapest nem Stockholm!
Még tavaly került a mozikba A tökéletes gyilkos című film, amely bevallottan a skandináv krimik stílusát akarta magyar filmbe oltani, és ami egy teljesen életszerűtlen történetet eredményezett, az elérni kívánt hangulatból pedig csak kínos modorosság jött össze, akármilyen jó színészek játszottak is benne. Most Ujj Mészáros Károly próbálkozik ugyanezzel, a jó hír pedig az, hogy ő nagyságrendekkel profibb történetet, előadásmódot rakott le az asztalra. A rossz hír az, hogy a skandináv hangulatot nem véletlenül hívják skandinávnak, azt nem lehet csak úgy szatyorba tenni és otthon kivenni, hogy tessék, ez majdnem olyan jó, mintha Stieg Larsson vagy Jo Nesbo csinálta volna. Utóbbit már csak azért is érdemes felhozni, mert számos interjúban hivatkozási pont volt az X – A rendszerből törölve rendezője számára.
Igaz, filmünk nem is a konkrét Magyarországon játszódik – ahogy egyénként Ujj Mészáros előző munkája, a méltán sikeres Liza, a rókatündér sem – hanem valamiféle párhuzamos magyar valóságban, csak ez még az igazinál is szürkébb, nyomasztóbb. Gondolhatnánk, ide könnyebb beilleszteni egy skandináv életérzést, egy kis társadalmi romlottságot, egy kis családi nyomort, ide jobban illik egy sérült nyomozó, akinek az alakja nem mellesleg már jócskán klisévé vált az elmúlt években. És itt is van nyomozónk, Éva (Balsai Móni), akinek az öngyilkosság a specialitása, pontosabban az öngyilkosságnak álcázott gyilkosság, képes kiszúrni az árulkodó jeleket, apróságokból helyesen következtetni, és nem is túl népszerű emiatt kollégái között. Egy öngyilkosság tiszta munka, az áldozat magánügye, és alig van vele papírmunka.
Így az érzelmileg jól láthatóan zavart Évát el is küldenék a sunyiba – ez viszont nagyon is magyaros vonása a sztorinak -, amikor azzal jön elő, hogy az elmúlt hetek öngyilkosságai összefüggenek, pláne úgy, hogy a városban politikai zavargások törtek ki, de egy ambiciózus, vidékről felkerült kolléga (Schmied Zoltán) a védelmébe veszi, és együtt indulnak a különös ügyek nyomába. És megkezdődik a film legizgalmasabb része, a kirakós darabjainak összerakása, amiben persze benne van hősnőnk magánélete, illetve a skandináv krimik másik kihagyhatatlan eleme, a múlt mélyen eltemetett titkainak felszínre emelése és a korrupt hatalom bűneinek feltárása is. És szó se róla, az X – A rendszerből törölvében rengeteg munka van, sokkal több, mint amit a semmitmondó, sőt, inkább zavaró cím sejtet.
És ennek a rengeteg munkának van is látszatja, Ujj Mészáros jól épít fel egy világot, különösen a rendőrség munkáját illetően, de Éva magánéletét, tinilányával való kapcsolatát is hitelesen, az ilyenkor megkerülhetetlen kliséket jól használva mutatja meg. Aztán valamiért úgy érzi, hogy még rá kell gyúrnia a hangulatra, és muszáj négy-öt percenként eljátszania a város feje tetejére állított látképével, okvetlenül muszáj valamiféle hangulatgerjesztő, fejfájás indukáló zenét nyomnia a látkép alá, hogy el ne feledjük, itt bizony baromi sötét tónusú krimit nézünk.
Nem felejtettük el, hogy is felejtettük volna, hiszen minden kép ezt árasztja magából, különösen azok, amiken Kulka János látható, akiről most csak annyit árulunk el, hogy színészileg nem túl hálás feladatot vállalt be. És ami azt illeti, a főszereplő Balsai Móninak sem lehetett könnyű dolga, de derekasan megküzd a szürke, lehangolt, depressziós karakterrel, akinek a homlokára van pecsételve: SÚLYOS TRAUMÁVAL KÜZD. Jókora ugrás ez a Liza, a rókatündér játékos, bájos főhősétől, de van olyan jó, hogy a szürkénél is szürkébben is színes legyen, és elvigye a hátán a filmet.
Én speciel baromira megnézném ugyanezt a sztorit a felesleges, sokszor hamisan csengő importatmoszféra nélkül, egy minden részletében igazi Budapesten, mert szinte minden eleme adott ahhoz, hogy nagyon jó legyen. És nagyon sok minden adott ahhoz, hogy ez a mi sztorink is legyen, még akkor is, ha bőven akadnak logikai bukfencek, de valahogy mégsem az. Talán mert ezzel az egész skandináv recepttel túl biztosra akartak menni, de a túl biztos sosem lesz elég izgalmas.
Értékelés: 6/10
