Pótvizsga címmel indult idén áprilisban egy új cikksorozat itt a PORT.hu hasábjain, ahol a szerkesztőség tagjai hétről hétre szemérmesen meggyónhatják, ha valójában nem is láttak bizonyos kultfilmeket, csak úgy tettek a konyhába szorult bölcsész házibulikon, mintha. Nálam A remény rabjai, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a Fegyvernepper, Az ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!, A nagy Lebowski és a Szép lányok, ne sírjatok! után Tímár Péter gyilkos humorú filmszatírája, az 1985-ös Egészséges erotika került sorra, amely az 1986-os Magyar Filmszemle rendezői és operatőri díja mellet a Magyar Filmkritikusok rendező díját is elnyerte. No de vajon megérdemelten?

Ha a kedves olvasó rendszeresen követi a Pótvizsga-cikkeket, már betéve tudja mi következik most. Úgy van, a kedélyes nosztalgiázás, amikor számot adok arról, hogy anno éppen miért nem láttam az aktuális recenzióm tárgyát. Az Egészséges erotika esetén roppant egyszerű a válasz: 1985-ben mindössze 3 éves voltam. Nem volt akkoriban se tévénk, se képmagnónk, nem jártam még moziba se, és a mozgóképek közül is legfeljebb csak Süsü vagy a Hupikék törpikék hoztak lázba – legalábbis ez a két legkorábbi intenzív mozis élményem a '80-as évekből.

A felnőttként egyre inkább elhatalmasodó, és néha már a PORT.hus kollégáimat is az őrületbe kergető '80-as évek-mániám (lásd ezt a karácsonyi vagy ezt a szilveszteri cikkemet) azonban mostanra odáig fajult, hogy presztízskérdéssé vált 26 év késéssel megnézni a Kádár-korszak legszórakoztatóbb görbe tükrét, az emberarcú(?) szocializmus visszásságait bemutató Egészséges erotikát.

Az, hogy egy '80-as években készült film fekete-fehér, kezdetben furcsa volt mai szemmel, de viszonylag könnyen megbarátkoztam a dologgal.  Elvégre A Tenkes kapitánya, a Bors és a vasárnapi családi Disney-délutánon vetített Zorro is fekete-fehér volt annak idején, mégis imádtam mindegyiket. Az Egészséges erotika viszont azért forgott fekete-fehér nyersanyagra, mert ez volt Tímár Péter legelső filmje, így igencsak szűkös volt a rendelkezésére álló költségvetés. Az Egészséges erotika 30. éves évfordulókor adott Index-interjújában ráadásul azt is elmesélte, hogy ő eredetileg meg sem akarta rendezni! Kameraman szakos főiskolásként szeretett volna valami munkát, de senkinek sem akarta foglalkoztatni operatőrként, ezért gondolt egy merészet, megírta az Egészséges erotika forgatókönyvét, és elvitte Bacsó Péternek, hátha ő majd megrendezi. Bacsó viszont azt akarta, hogy Tímár legyen a rendező.

Érdekesség, hogy Tímár Péter már 1980-ban elsütötte azt a trükköt, hogy a szereplői visszafelé mozognak: ez volt a Summa című rövidfilm (ami lényegében nem más, mint az 1959-es Gyalog a mennyországba trükkstúdióban való kreatív kifordítása). Ott 20 percen át valóban vicces azt nézni, ahogy a fiatal Latinovits Zoltán háttal futva ugrik le a villamosról, miután olyan röccenős hangon diskurál a szerelmét alakító Törőcsik Marival, mintha ő lenne a Twin Peaks táncoló törpéje.

Szerintem viszont egyáltalán nem jó móka 88 percen keresztül visszafelé eljátszva felvett, majd megfordított jeleneteket nézni, mert a furcsán begyorsítottnak tűnő, idétlen mozdulatoktól egy idő után elfüstöl a néző agya! 

Az állandó prüttyögések és furcsa kuttyogások is iszonyatosan idegőrlőek  voltak a számomra – igen, a legendás kefiresdoboz rázogatása is! Értem én, hogy amikor ezt csinálja a filmbéli főelvtárs, az olyan, mintha önkielégítene a tévéképernyőn vetkőző nőket bámulva, de sokadszorra elsütve ez a poén nagyjából annyira vicces, mint újévkor megint megnézni a szilveszteri kabarét, amit előző este egyszer már végigröhögtünk. Nálam ráadásul a film disznó (szó)viccei sem igazán találtak be, pedig amúgy nemcsak hogy nagy rajongója vagyok eme műfajnak, de lelkes művelője is. Viszont a

Kielég: nem elég!

vagy az

Orgazmumus!

mind-mind olyan gyenge eresztések az én mércém szerint, mintha valaki a középiskola második emeleti fiúvécéjében durrantotta volna el, miközben próbál odabenn lebukás nélkül dohányozni a fél 11.B. osztály. Ez a pár sikamlós bonmot egyébként egy ládaüzemben hangzik el, ahol a monoton, unalmas munkát hirtelen megszakítja, hogy egy csapat szociológus látogat el az üzembe, a materialista libidókutatás nevében felmérni a tudományos szocialista nemiséget.

Mivel a monoton ládaszerelést nemcsak a dolgozók, unják, de a vezetőség tagjai is, annak érdekében, hogy egy kicsit felpezsdüljön a hangulat, a gyárhoz kirendelt, lopott benzinnel ügyeskedő tűzoltó (Koltai Róbert) rejtett kamerát szerel fel a női öltözőbe, a tejfölt rázogató gyárigazgató főelvtárs (Rajhona Ádám) pedig a környék vezetőinek ládavásárlásért cserébe megengedi, hogy kukkolják a vetkőző nőket. Az asszonyok viszont az augusztus 20-i ünnepnapi vacsorán fedezik fel az egykori papír 20 forintos hátoldalán szereplő férfiakt mögé elrejtett kamerát, és elszabadul a pokol…

Természetesen érteni vélem, miért lett kultfilm 1985-ben az Egészséges erotika. Könnyű volna annyival elintézni, hogy az alulöltözött nők miatt – de ez egyáltalán nem igaz. Playboy és Hustler magazin persze ekkoriban tényleg csak azoknak jutott, akik Nyugatról furmányosan becsempészték eme magazinokat, és az alámondásos német VHS-pornókazetta is csak egy kiváltságos réteg biznisze volt. Viszont a korabeli Centrum- és Skála-kártyanaptárak tele voltak fedetlen keblű hölgyekkel, Jancsó Miklós gazdag életművének kifejezetten hangsúlyos elemei voltak a pőre lányok és asszonyok, és Árkus Józsefnek is szabad volt a vásár ilyen téren szilveszteri Szuperbola összeállításakor.

Az Egészséges erotika azért lett kultfilm, mert az elvtársnők két vetkőzése között tűpontosan rámutatott arra, hogy a szocialista tervgazdaság csak silány másolata a kapitalista versenynek, és  Kádár-rendszer nemhogy lekörözni, de utolérni sem tudja a Nyugatot, amíg a társadalom minden szintje tele van elvhű, simlis mihasznákkal, széltolókal és svihákokkal.

Mert hiszen a világ kevésbé viharos történelmű felén a dolgozók általában azért ácsolnak ládákat, hogy abba valaki árut pakoljon, és busás haszonért eladja. A filmben – és így közvetve a '80-as évek Magyarországán – viszont ezzel szemben azért készültek Ladáknak gúnyolt ládák, hogy másnap legyen mit szétfeszegetni, és hogy a 8 óra pihenést meg a 8 óra szórakozást megelőzze valami munkára hasonlító 8 órás elfoglaltság is. Én viszont őszintén szeretnék hinni abban, hogy a filmben bemutatott, életformává vált felesleges gürcölések és pitiáner zsiványkodások korát már túlhaladtuk. Tímár Péter 1985-ös filmszatírája már csak egy összekacsintós, furcsa viccekkel és bizarr képi megoldásokkal operáló kordokumentum arról, mennyire más volt a legvidámabb szocialista barakk, mint a mi XXI. századi világunk. Innen nézve viszont az Egészséges erotika alighanem csak azoknak vicces, akik 1985-ben maguk is dolgozó felnőttként nézték meg, esetleg a '90-es években látták, amikor azért még nem zajlott le minden szinten a rendszerváltás.

Ítélet: 6/10

Kiknek ajánljuk? Garbós filmesztétáknak és Tímár Péter-rajongóknak, no és persze azoknak, akik szerint régen minden jobb volt.