Az arab és az izraeli egyformán szereti a hummuszt, meg az izgalmas kémsztoriba oltott romantikus drámát, ami egyébként egy hazafias palesztin szappanopera, aminek sokkal inkább pacifista hősünk lesz az írója.
Vajon valaha is meg lehet oldani az arab-izraeli konfliktust? Ha igen, akkor csak jó eséllyel kicsiben, nem a nagypolitikában, hanem mondjuk a kultúrában, vagy akár a konyhában, egyes emberek között. Vagy mondjuk egy film készítése közben, egy olyan film készítése közben, aminek a rendezője, Sameh Zoabi palesztin, a forgatókönyvírója, Dan Kleinman zsidó, és ami nagyrészt izraeli filmből készült. A felvezetésből már nyilván kiderült, hogy a Tel-Avivban minden megtörténhet nagyon kedves és nagyon szimpatikus interkulturális vállalkozás, amely azt bizonygatja, hogy attól még, hogy az egyik félnek igaza van, a másik fél nem feltétlenül téved, és persze azt is bizonygatja, hogy egy művésznek nem feltétlenül kell az egyik vagy a másik oldal mellett elköteleznie magát.
Hősünk, Szalam (Kais Nashif) palesztin, de Jeruzsálemben él, így remekül beszél héberül. Nagybácsikája egy új arab tévésorozat producere, aki be is nyomja a produkcióba a nem túl lelkes, nem túl tehetséges és nem túl szorgalmas srácot, aki afféle mindenes, de főleg kellékes lesz, ám nyelvtudását is kamatoztathatja, így kicsit besegít a forgatókönyvbe, hogy hitelesek legyenek a héber párbeszédek. És mi az ördögért beszélnek egy palesztin sorozatban héberül? Mert egy kémsztoriról van a szó. A Lángoló Tel Aviv – ez angolban a film címe is – hőse egy arab kémnő (Lubna Azabal - Felperzselt föld), akinek egy főnöke utasítására egy izraeli tábornokot kell elcsábítania. A sorozatot meghökkentő módon a West Bank mindkét oldalán nézik: az arabok azért, mert egyértelműen nacionalista, az izraeli háziasszonyok pedig a romantika kedvéért. És Szalam ennek a kettősségnek köszönheti karrierjét.
Mivel naponta kétszer át kell kelnie a határon – a forgatás Ramallahban van -, összeakad egy határőrtiszttel (Yaniv Biton), akinek a neje nagy rajongó, és aki arra kényszeríti a férfit, aki azt füllenti, hogy ő a forgatókönyvíró, hogy vegyen vissza a széria erőszakosságából és Izrael-ellenességéből, és nyomatékként túszul ejti Szalam útlevelét. És innentől szép nyerni, mert hősünk átveheti ugyan a felháborodott eredeti forgatókönyvírója, de mindenkivel konfliktusba kell kerülnie ahhoz, hogy mindenkinek a kedvére tehessen. És itt tényleg két világ létezik, a szappanoperáé annak túlfokozott érzelmeivel – egyszer utaztam jó sokáig távolsági buszon Egyiptomban, ott pontosan ilyenek mentek a tévében – és a kijózanító valóságban. Aminek szintén két oldala van, az arab és az izraeli, amit szó szerint elválaszt a határfal - viszont annak mindkét oldalán egyformán szeretik a hummuszt!
Csakhogy azt is látjuk, hogy a kétszer két világ között igenis van átjárás, az igazság relatív, ahogy a már megírt történeten is lehet menet közben változtatni. Szóval legyünk optimisták a Közel-Keletet illetően. Ezt üzeni Sameh Zoabi filmje, ami a Velencei Filmfesztivál Horizontok programjában mutatkozott be, itt két díjjal is elismerték, majd azóta számos további nemzetközi díjat nyert. Mert ez olyan szerethető darab a maga kedves üzenetével.
