Lindsay Lohan

Van, aki azért tűnik el a színről, mert a szórakoztatóipar egyszerűen felzabálja. Lohan hároméves kora óta dolgozik, valóban cuki gyerekszínész volt a szeplőivel és vörös hajával, még kettő sem volt belőle sok például az Apád-anyád idejöjjön!-ben. Népszerűsége tiniként is kitartott, bármi hír volt róla, azt zabálták a népek, így hamarosan ő lett a paparazzik kedvence, ő pedig az élet császára volt, megjelent egy platinalemeze, a divattal is próbálkozott, viszonyai nagy port vertek fel. Csakhogy túlságosan is az élet császára volt, túltolta a partizást – amit valamilyen szinten el is vártak tőle -, és annyira szétesett, hogy volt olyan film, aminek kirúgták a forgatásáról, mert ha meg is jelent, használhatatlan volt. Végül Londonba költözött, hogy egy kicsit békén hagyják, majd Görögországban nyitott diszkókat – amik most mind tönkrementek -, néha még szerepelget is, de olyan vackokban, mint az Among the Shadows (2019) című vérfarkasfilm vagy az egyébként szimpi brit Sick Note sitcom, de hol van ő már attól, hogy sztár legyen.

Freddie Prinze Jr.

Ő volt a tiniromkomok királya, nem készülhetett vicces, kicsit nyálas tinivígjáték nélküle, és a végén mindig az övé lett a csaj. Ilyen volt A csaj nem jár egyedül (1999) vagy a Pasik és csajok (2000) és a Rád vagyok kattanva (2000), és más műfajhoz nem is nagyon keresték, majd jött egy rossz döntés. A Scooby-Doo – A nagy csapat (2002) és annak hasonlóan rémes és idétlen folytatása szőke parókában, és már végképp nem vette senki komolyan, de a világ is megváltozott. Az új vígjátékokban nem a jóképű, vállas fiú kapta meg a csajt, hanem Seth Rogen vagy Steve Carrell, Freddie alól meg maga a műfaj futott ki. Nem kell félteni, azóta a hangjából él, egy rakás animációs sorozatnak, például a Robot Chickennek és a Star Wars: Lázadóknak szinkronizál, illetve videójátékokat „szólaltat meg”. Idén viszont szerepet kapott egy Punky Brewster című sitcomban -  igaz, nem ő a főszereplő.

Wesley Snipes

Nem nagyon volt nála menőbb afro-amerikai színész, amíg menő volt. Na jó, Denzel Washington is menő volt, de ő nem volt jártas a harcművészetekben, és nem ölt vámpírokat. Snipest a fekete film első nagy hulláma, köztük Spike Lee Mo' Better Blues (1990)  és Dzsungelláz (1991)  című munkái tették ismertté, de az olyan akciófilmek avatták sztárrá, mint az Az 57-es utas (1992), a Gyilkos nap (1993), vagy a Pénzvonat (1995), a Penge (1998) pedig, amelynek már producere is volt, szinte félistennné tette, és azt a szerepet valóban neki teremtette a jóistenke. Az ő esetében viszont nem nagyon kell magyarázni, mi és hogyan törte ketté a karrierjét: 2010 és 2013 között adócsalás miatt börtönben volt. Amikor kijött, már csak olyan filmekben kapott szerepet, amik rögtön DVD-re mentek, igaz, a régi barátok sokszor besegítettek. Sylvester Stallone, akivel együtt játszott a A pusztítóban (1993) elhívta az The Expendables - A feláldozhatók 3. (2014) stábjába, Eddie Murphy pedig a nagy sikerű A nevem Dolemite-ban (2019) és a bemutatásra váró Amerikába jöttem 2-ben adott neki szerepet.

Vincent Gallo

A kilencvenes évek közepén ő volt az amerikai független film egyik legizgalmasabb arca: Johnny Depp haverja volt az Arizonai álmodozókban (1993). Christopher Walkennel gengszterkedett A temetésben (1996), miközben egy menő együttese volt, a Yahama színeiben motorversenyzett, a Calvin Klein divatarca volt – aztán eszébe jutott, hogy ő akkora tehetség, hogy filmrendező is lehetne belőle. Első filmje, az önéletrajzi ihletésű Buffalo '66, avagy Megbokrosodott teendők (1998) még mérsékelt sikert aratott, a második, A barna nyúl (2003), amelynek nem csak főhőse és rendezője, de forgatókönyvírója, operatőre, jelmeztervezője, vágója és zeneszerzője is volt, finoman szólva sem. A film egyrészt arról lett híres/hírhedt, hogy akkori barátnője, Chloë Sevigny a kamera előtt elégítette ki orálisan, és arról is, hogy a neves kritikus, Roger Ebert a Cannes-i bemutató után a fesztivál történetének legrosszabb filmjének nevezte, Gallo pedig besértődött, és nem csinált több filmet. Kisebb szerepeket vállalt európai művészfilmekben és vackokban, de gyakorlatilag eltűnt, majd Trump párti szélsőjobbos megmondóemberként bukkant fel újra, aki szerint az amerikai történelem legnagyobb hibája az volt, hogy szavazati jogot adtak a nőknek, és aki az akkori elnök iránti hűségét azzal fejezte ki, hogy lakást vett a nagyrészt üresen kongó Trump-toronyban.  

Jason Lee

Személy szerint az egyik kedvencünk a profi gördeszkásból lett színész, akit utoljára a 2015-ös Alvin és a mókusok - A mókás menetben láthattunk. Előtte leginkább A nevem Earl című, fanyar humorú vígjátéksorozat címszereplőjeként volt ismert, illetve rendszeres szereplője volt Kevin Smith filmjeinek – lásd Shop-show, Comic strip - Képtelen képregény, Jay és Néma Bob visszavág - de voltak komoly szerepei is, például a Majdnem híres (2000)  vagy Tom Cruise oldalán a Vanília égboltban (2001), akit már csak azért is jól ismert, mert mindketten szcientológusok. Aztán a színész gondolt egyet, és otthagyta a film világát és a szcientológiát, és fotósnak állt, mármint fotóművésznek, nagyrészt Polaroid formátummal dolgozva, miközben még deszkásként alapított cégével, a Stereóval is foglalkozik. Egyetlen pici szál köti még a film világához – a Medvetesók című rajzfilmsorozat egyik figurája, a kedves erdei szörny Charlie hangját adja.

Taylor Lautner  

Annak idején az Alkonyat (2008) című tini fantasy, vagy nem is tudom, minek besorolható mese három fiatalt is egy csapásra népszerűvé tett. A tök átlagos Bella Swant játszó Kristen Stewartot, a sápadt vámpír Edward Cullent alakító Robert Pattinsont, és Taylor Lautnert a titokban farkasember indián srácot, Jacob Blackként. Mindhármukért rajongtak a tinik, Lautner még Taylor Swifttel is randizott, de voltak már intő jelek. A stúdió nem feltétlen ragaszkodott hozzá a folytatáshoz, de ő annyira kigyúrta magát közben, hogy az már elég meggyőzőnek bizonyult. Aztán véget ért a nagy mese, és mindenkinek magáról kellett gondoskodni, Lautnernek pedig ehhez elvileg megvoltak az alapjai, ugyanis 7 éves kora óta profi szinten karatézott, háromszoros junior világbajnok volt, így logikus volt, hogy akciófilmeket csináljon. Ilyen volt az Elhurcolva (2011) című akcióthriller, majd a Parkour életre-halálra (2014), de szép lassan kiderült, amit eddig is tudtunk, hogy szegény srác nem tehetséges.

Cameron Diaz

Cameron Diazt 2014 óta nem láthatjuk a vásznon, igaz, akkor erős éve volt: akkor jött ki a Rossz tanár, az Annie, A csajok bosszúja és a pikáns Szexvideó, de lehet, hogy pont ez volt a baj, túlhajtotta magát. Visszavonulását azzal indokolta, hogy a fél életét a nyilvánosság előtt töltötte, belefáradt a forgatásokkal járó folytonos utazgatásokba, és többet akart a saját életével foglalkozni, ami lássuk be, egy teljesen normális, érthető indok. A szép színésznő, akit egykor A maszkban (1994) ismertünk meg, azóta jobbára üzletasszonyként tevékenykedik: szívesen fektet be egészségügyi és biotechnológiai startupokba, illetve Katherine Power divattervezővel alapított egy organikus bort forgalmazó céget Avaline néven, illetve 2019-ben kislánya született Benji Maddentől, a Good Charlotte frontemberétől.  Jól érzi magát a bőrében.