Riadt filmsztárocska állít be az irodalmi babérokra pályázó, csinos pszichiáter hölgyhöz, hogy nagy bajban van, mert olyasvalakivel kavar, akivel nem szabadna. Na, mit csinál a pszichiáter hölgy?
Íme, ilyen az, amikor a forgalmazó elébe megy a nézőnek, hogy az egészen biztosan tudhassa, mire számíthat, amikor megveszi a mozijegyét a Szex és pszichoanalízis című francia filmre, bár a sorrend nem feltétlenül stimmel, mert először van a pszichoanalízis, aztán a szex, igaz, az többször is. Így már sokkal izgalmasabb a film, mint az eredeti címen, ami szimplán csak Sybil volt. Az meg ugye kicsit snassz, és nincs benne szex.
Sybil (Virginie Efira) egyébként a főszereplő, egy sikeres terapeuta, kétgyerekes anya és amatőr írónő, aki úgy dönt, egy időre felfüggeszti páciensei fogadását, teljes mértékben az írásnak szenteli magát. Ezzel persze kapásból átlép egy etikai határt, hiszen olyan betegét is „hátrahagyja”, akit évek óta kezel, és van egy másik probléma is. Az, hogy nem jön az ihlet, nincs téma, márpedig egy írónak ezek elég fontos összetevők. Ekkor keresi fel a gyönyörű fiatal színésznő, Margot (Adele Exarchopoulos), aki magánéleti gondjait szeretné megoldani a pszichológusnő segítségével. A lány egy filmforgatáson felelőtlen és viharos viszonyba keveredett Igorral (Gaspard Ulliel), a főszerepet alakító ismert színésszel, aki ráadásul a film rendezőnőjének partnere. Sybilnek nagyon megtetszik az izgalmas téma, amit szeretne regényben feldolgozni, ezért titokban felveszi beszélgetéseiket.
Ahogy megismeri a szerelmi háromszöget, egyre szédítőbb ellentmondások és intrikák szemtanújává, majd részvevőjévé válik, és saját múltjának rég eltemetett emlékei is felzaklatják. Aztán amikor Margot elhívja a forgatás utolsó szakaszára az olasz tengerpartra, hirtelen szédítő iramban gyorsulnak fel az események, és egyre inkább elmosódnak a valóság és a képzelet közti határok. Nem feltétlenül jó értelemben. Mert a rendezőnő, Justine Triet (Egy ágyban Victoriával) nem csak a saját filmjét helyezi egy másik filmbe, pontosabban annak készítésébe- és ezzel mindenki számára egyértelműsíti, hogy most magáról és a saját vágyairól is mesél -, amit aztán belesző egy krimibe – mármint fikciós krimibe -, és ami egy elszabadult terápiás foglalkozásba oltott erotikus álom is egyben.
És ez jó sok műfaj, és arra nem tesszük fel a házat, hogy Triet mindegyiket egyformán ügyesen kezeli – nem ma kezdte a szakmát, de rutinos rendezőnek ne nevezzük -, de ez egy nagyon izgalmas elegy, nagyon izgalmas pillanatokkal. Itt most nem csak a szexjelenetekre gondolunk, a pályáját olcsó tévévígjátékokkal és még olcsóbb mozis vígjátékokkal kezdő Virginie Efira (Felcsípve) érdekesebb, mint eddig bármikor, de a műsort mégis a régen látott Adele Exarchopoulos (Léa Seydoux karakterének szerelme az Adéle élete 1-2. fejezetből) viszi el – ő a bajba jutott színésznő, akinek sokkal eredetibb és hihetőbb a története, mint a pszichológusnőé.
