A PORT.hu alapításának éve, 1995 mozis szempontból kifejezetten erős volt, pláne, ha csak a hazai premiereket nézzük. A fiatalabb közönségnek ma már természetes, hogy az év legfontosabb hollywoodi bemutatói az amerikai premier napján, vagy legfeljebb pár hetes csúszással befutnak a magyar mozikba is, de a 90-es években még nem ez volt a gyakorlat. Általában hónapokat, de sokszor több évet is kellett várni egy bemutatóra – Woody Allen vígjátékát, a Hatalmas Aphroditét például 1995 októberében vetítették először a tengerentúlon, a mester hazai rajongói azonban 1997 szeptemberében tudtak csak jegyet váltani rá. 95-ben így aztán még jó pár olyan 94-es klasszikus is debütált a magyar mozikban, mint a Ponyvaregény vagy A remény rabjai.

Mielőtt végigfutnánk a hazai bemutatókon, lássuk, melyek voltak a legtöbb bevételt termelő filmek világszerte ebben az évben.

1. Die Hard - Az élet mindig drága
2. Toy Story
3. Apollo 13
4. Aranyszem
5. Pocahontas           
6. Mindörökké Batman 
7. Hetedik
8. Casper
9. Waterworld - Vízivilág
10. Jumanji

Az 1995. március 27-én megrendezett Oscar-gálán a magyar nézők által is kedvelt Forrest Gumpot koronázták meg: Tom Hanks filmje összesen hat díjat nyert, köztük a legjobb filmnek, rendezőnek, férfi főszereplőnek és adaptált forgatókönyvnek járó szobrot vitte el.

Ami a magyar mozikat illeti, az 1995-ös évet Stallone és Sharon Stone akciófilmjével, A specialistával nyithatták a hazai nézők, de beülhettek a Hegylakó harmadik részére vagy a Nyikita Mihalkov-féle Csalóka napfényre is. Január legfontosabb bemutatója viszont Oliver Stone botrányfilmje, a Született gyilkosok volt.

A magyar filmtermést illetően nem volt túl erős év 1995, és akkor még finoman fogalmaztunk, de februárban azért érkezett egy fontos bemutató: a Megint tanú, Bacsó Péter kultklasszikusának folytatása, illetve a Gothár Péter-féle A részleg. Emellett megcsodálhattuk Bruce Willis villantását Az éj színében, nevethettünk a terhes Schwarzeneggeren (Junior), Hugh Grant és Andie MacDowell se veled, se nélküled kapcsolatán (Négy esküvő és egy temetés) és Danny DeVito saját Holt költők társasága-filmjén (Reneszánsz ember).

Március erősen indult, hála a Neil Jordan-féle Interjú a vámpírralnak, megnézhettünk egy kevésbé körülrajongott Coen-filmet is (A nagy ugrás), egy ma már talán klasszikusnak nevezhető Jim Carrey-vígjátékot (A maszk), egy életrajzi drámát Robert Redford rendezésében (Kvíz show) és egy romantikus filmet is (Csak veled). Újra mozikba került az 1961-es 101 kiskutya is, az igazán bátrak pedig beülhettek Pasolini brutális botrányfilmjére, a Salo, avagy Sodoma 120 napjára is.

Áprilisban a Ponyvaregény bemutatója természetesen mindent elhomályosított, mellette legfeljebb a Csillagkapu és a témaválasztásával a korát jócskán megelőző Zaklatás érdemel említést.

Májusban visszatért a mozikba a legendás Spencer-Hill páros a Bunyó karácsonyiggal (ez vajon miért nem decemberi premier lett?), Ethan Hawke megismerkedett Julie Delpy-vel a Budapestről Bécsbe tartó vonaton (Mielőtt felkel a nap), Brad Pitt is romantikázott egyet (Szenvedélyek viharában), Walter Matthau eljátszotta Einsteint egy Meg Ryan-romkomban (I. Q. - A szerelem relatív), és Lassie is visszatért megint. Az igazi nagyágyú viszont a hónap végén robbant be a mozikba: A remény rabjai, amely nálunk is nagy sikert aratott.

Júniusban újra mozikba került a Holt költők társasága, és a szerzői filmes vonalat erősítette Tim Burton Ed Woodja is Johnny Depp-pel a főszerepben, de érkezett egy új Coppola-bemutató (Rablóhal) és egy indie-kedvenc is (Nyakunkon az élet). A nagyszabású látványfilm-kategóriában a Rob Roy indult, a legtöbb néző mégis egy animációs filmre, Az oroszlánkirályra volt kíváncsi.

A forgalmazók valószínűleg úgy kalkuláltak, hogy az év legmelegebb hónapját kevesen akarják moziban tölteni, ezért mindössze 9 bemutatót terveztek júliusra, és abból 8 klasszikus popcornmozi volt, közte egy ifjúsági kalandfilm (Maugli, dzsungel fia), vígjáték (Richie Rich - Rosszcsont beforr), sci-fi (Star Trek: Nemzedékek) és sci-fi vígjáték (Tank Aranka). A legnagyobbat Will Smith és Martin Lawrence haverfilmje, a Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk? szólt, a legügyesebben pedig Wolfgang Petersen játszott a nézők idegein a Vírussal.

Jutott nagyágyú augusztusra is, és itt nem a Mindörökké Batmanre, hanem a Die Hard - Az élet mindig drágára gondolunk. John McTiernan akciófilmje nemcsak a nemzetközi mozipénztárakat uralta, nálunk is rengetegen beültek rá. Láthattuk még emellett Sharon Stone-t westernhősként (Gyorsabb a halálnál), Roberto Benignit egyszerre három szerepben (A szörnyeteg), és mozikba került Jean-Pierre Jeunet zseniális agymenése, az Elveszett gyerekek városa is.

A szeptembert a Luc Besson-féle Léon, a profi indította, de Szomjas György (Csókkal és körömmel) és Roman Polanski (Keserű méz) is új filmmel jelentkezett – utóbbi persze csak a magyar mozikban számított újnak, mert 92-es gyártású. A könnyedebb moziélményekre vágyók beülhettek Sandra Bullock és Bill Pullman romantikus filmjére (Aludj csak, én álmodom), egy vicces kísértetfilmre (Casper) és Frank Marshall nagyszabású kalandmozijára (Kongó.)

Október a monumentális víziók hónapja volt: ekkor mutatták be Kevin Costner gigabuktáját, a Waterwold –Vízivilágot és a Mel Gibson-féle, 5 Oscar-díjat begyűjtő A rettenthetetlent. A kosztümös kalandfilm kategóriában indult még Az első lovag is Richard Gere és Sean Connery főszereplésével, de a Tony Scott-féle Az utolsó esély, illetve A lény című horror-scifi is megérdemel egy említést.

Novemberben kaptunk két, ma már kultikusnak számító vígjátékot, a Kevin Smith által rendezett Shop-stopot, illetve a Dumb és Dumber – Dilibogyókat, amelyben Jim Carrey és Jeff Daniels bohóckodik gátlástalanul. Láthattunk egy Kenneth Branagh-komédiát (Hamlet, vagy amit akartok), egy Oscar-díjas Disney-klasszikust (Pocahontas), a show-t azonban Ron Howard, illetve Tom Hanks és társai lopták el az Apollo 13-mal.

Decemberben a karácsonyi hangulatról a Tim Allen-féle Télapu gondoskodott, de a családi mozi kategóriában indult még a Babe is. A romkomra vágyók az Áldatlan állapotbanra ülhettek be, a vígjátékvonalat pedig a Titkos gyilkos mama és két újra bemutatott Tati-klasszikus (Kisvárosi ünnep, Hulot úr közlekedik) képviselte. Akadt egy képregény-adaptáció is, Stallone Dredd bíróként osztotta az igazságot, de a hónap egyértelmű szenzációja James Bond diadalmas visszatérése volt.

Bár nem Pierce Brosnan volt az első 007-es ügynök, akivel a magyar nézők a moziban találkozhattak ('89 augusztusában bemutatták a James Bond, a magányos ügynököt), az Aranyszemet kevesebb mint egy hónappal az amerikai premier után már láthattuk, ami akkoriban rekordnak számított. A 17. Bond-filmet ráadásul szinkronnal küldték moziba, ami a 90-es években szintén nem volt még jellemző. A budapesti Kossuth mozi a premier hetében napi 7 előadással (!) vetítette a filmet, ráadásul itt debütált Magyarországon először az új DTS, vagyis „digitális hangleadó rendszer". Az Aranyszem még 1996 márciusában is műsoron volt, összesen 277.246 néző váltott rá jegyet 53 millió forint értékben.      

Összesítésképpen következzen az 1995-ös év legjobb 25 bemutatójának (szubjektív) listája abc-sorrendben. Ami biztos: nem unatkoztunk a moziban 26 évvel ezelőtt.

• A maszk (1994)
• A remény rabjai (1994)
• A rettenthetetlen (1995)
• Apollo 13 (1995)
• Aranyszem (1995)
• Az oroszlánkirály (1994)
• Babe (1995)
• Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk? (1995)
• Bunyó karácsonyig (1994)
• Die Hard - Az élet mindig drága (1995)
• Dumb és Dumber - Dilibogyók (1994)
• Ed Wood (1994)
• Gyorsabb a halálnál (1995)
• Interjú a vámpírral (1994)
• Keserű méz (1992)
• Léon, a profi (1994)
• Mielőtt felkel a nap (1995)
• Négy esküvő és egy temetés (1994)
• Pocahontas (1995)
• Ponyvaregény ( 1994)
• Shop-stop (1994)
• Szenvedélyek viharában (1994)
• Született gyilkosok (1994)
• Vírus (1995)
• Waterworld - Vízivilág (1995)