Szinte minden fontos szuperhős - Thort leszámítva - árva, szüleit korán elveszítette, egyedül kellett a saját lábára állnia és szembenéznie a világgal. Vajon miért lettek pont így megteremtve?
Tény és való, a legismertebb szuperhősök mind árvák. Superman, vagyis Kal-El szülei meghaltak, de őt még megmentették, amikor szülőbolygója, a Krypton felrobbant, majd a Kent házaspár fogadta örökbe és nevelte fel Kansasben. Pókember, azaz Peter Parker édesanyja és édesapja egy repülőgép szerencsétlenségben vesztek oda, a bácsikája nevelte, Bruce Wayne, vagyis Batman szüleit egy rabló lőtte le, a Fekete Párducot pedig csak az „árva királyként” emlegetik. És ott van még a Vasember, Shazam, Daredevil, Nightwing, Red Robin, Jessica Jones, a Sólyom és Storm, mind mind árvák, és egy ilyen hosszú listát látva
aligha beszélhetünk véletlenről.
Az árva vagy szüleitől eltaszított hős persze nem új jelenség, a különböző népek mitológiája és a világirodalom is teli van ilyen karakterekkel David Copperfieldtől Harry Potterig, aminek több oka is van.
Az árva főszereplő már akkor tragikus hős, mielőtt bármit tudnánk róla,
mielőtt bármit letett volna az asztalra, hiszen olyasmit élt meg, amit a legtöbb ember nem. A szülők elvesztése tulajdonképpen minden elvesztése, egy megtisztulási folyamat, és nem véletlen, hogy „makulátlan hősökről” szokás beszélni, és egy szuperhősnek is tisztalelkűnek kell lennie. Nem véletlen, hogy az amúgy is árva Peter Parker akkor lesz igazi szuperhős, amikor Ben bácsikája is meghal a Pókemberben (2002) – addig csak mindenféle hülyeségre, például pankrációra használta rendkívüli képességeit.
A szülők elvesztetése – akár hősünk szeme előtt történt, akár máskor – az a mindent felülíró kataklizma, amely minden igazi hős születéséhez kell. A hősünk nem születnek készen, azzá kell válniuk, és
mi adhat számukra nagyobb kezdőlökést, mint az, hogy elveszítik a szüleiket,
a védelmezőiket, és innentől a saját lábukra kell állniuk. Aligha kell magyaráznunk, milyen nehézségekkel kell egy árvának szembenéznie a való világban. A képregényekben azonban ez az élmény megacélozza a szereplőket, nem összetöri, hanem felemeli őket. A legextrémebb eset Bruce Banneré, vagyis a Hulkké: az ő abuzáló apja megölte Bruce édesanyját a képregényben, majd évekkel később a fiára támadt, aki kénytelen volt végezni vele - mindez még azelőtt történt, hogy tomboló zöld szörnnyé vált volna.
Annak, hogy egy szuperhős árva, számos más „előnye” is van. A rendkívüli, „emberfeletti” képességgel felruházott hősökkel akkor tudunk igazán azonosulni, akkor látjuk meg a humánus oldalukat is, ha tudjuk, hogy esendőek, hogy veszteség érte és nem teljes az életük. Az acélember ben (2013 ) például megismerhetjük a sebezhető, magányos Supermant, aki úgy érzi,
sehová nem tartozik, senkije nincs a világon.
Árvának lenni persze azt is jelenti, hogy hősünk tiszta lappal kezd mindent, saját magát kell felépítenie külső hatások nélkül, mert nem anyuka és apuka neveli, fel, hanem egyedül kell szembenéznie a világgal. Így lesz Bruce Wayne-ből a Batman, akinek egyedül kell bebizonyítania, hogy egyszerre képes elvezetni egy nagyvállalatot és küzdeni a bűnözés ellen Gothamben, ahogy Tony Stark is szó szerint „megszerkeszti” önmagát Vasemberként – persze egy vállalatbirodalom mindig jól jön.
A legtöbb hős nem csak úgy elveszti a szüleit, azokat elragadják tőlük: így lehet cél a bosszú, mint a Fekete Párduc esetében az Amerika Kapitány: Polgárháborúban (2016), amikor apja gyilkosaira vadászik – édesanyja a képregényekben születésekor halt meg, a Marvel moziverzumában azonban ez másként van. A bosszú vezérli Bruce Wayne-t is – azzal persze a történetek során el lehet játszani, hogy ki volt szülei gyilkosa, ahogy a Batmanben is teszik -, hogy a gazemberek nyomába eredjen, ahogy Peter Parker is leszámol Ben bácsi gyilkosával, a Villám is hasonló okból kezd a rendőrségnek dolgozni, és így tovább. És nem utolsósorban az vezérli a hősöket, azért indulnak nap mint nap harcba, hogy ha már szüleiket nem tudták megmenteni, legalább másoknak adjanak egy újabb esélyt.
Legvégül pedig van egy teljesen triviális, de nagyon praktikus indok is: azon túl, hogy az íróknak nem kell „vacakolnia” a családi háttérrel, egy árva hősnek nem kell senkinek megfelelnie, azt csinálhat, amit csak akar. Nem kell esténként 10-ig hazaérnie, nem kell zsebpénzért kunyerálnia, mindegy, mit eszik és mit vesz fel. Képzeljük csak el, amint Bruce-t a szülei kinevetik a denevérruha miatt vagy ahogy Tony Starknak még évtizedeket kell várnia, amíg apja átadja neki a céget és elkezdhet mindenféle őrült szuperpáncélokat gyártani magának!
