1. Bruce Willis: Világgá mentem (1994)

Talán igazságtalan pont a Világgá mentem miatt kipécézni Bruce Willist, hiszen egyrészt: a sztárszínész számos szerethető sikere ellenére – még afáziája előtt is – képes volt itt-ott borzalmas döntéseket hozni. Másrészt: a Világgá mentemben minden a lehető legborzalmasabban sikerült, Willis mellékszerepe pedig csak kakahab a kakatortán. Viszont a számtalan remek színész lebőgését felmutató, teljesen eltájolt családi filmben az ő nyomasztó, kevéssé érthető jelenléte az egyetlen biztos pont, amihez minden más borzalmas elem igazodik. 

Általában nem szoktak teljesen rossz dolgok történni akkor, amikor nyuszijelmezbe öltöztetnek keresett akciósztárokat, de itt még ezt sem tudjuk értékelni, hiszen a Világgá mentem a „remény” szó definícióját is elfeledteti a nézővel. Az 50 millió dollárból készült film még azt a 12 milliót sem érdemelte meg, amennyit nagy nehezen összeszedett a mozipénztáraknál.

2. Colin Farrell: Nagy Sándor, a hódító (2004)

A Gladiátor ezredfordulós diadalmenete után még olyan tehetséges filmesek is belehülyültek abba, hogy ők csinálják meg a következő szandálos-kardozós-dugós sikerfilmet, mint Oliver Stone rendező vagy Colin Farrell, akit leszerződtetett Nagy Sándor szerepére ebben a dögunalmas, 2004-es bukásban. Az egy dolog, hogy minden idők egyik legírebb színésze elég hiteltelen a macedón hadvezér szerepében, de sem a forgatókönyv, sem a rendezés nem tett neki sok szívességet. A Nagy Sándor végül egy hosszú, céltalan, az izgalmakra és az epikus csatákra nem túlzottan vevő filmszenvedés lett, amely 155 millió dolláros büdzséje ellenében mindössze 162 milliós bevételt hozott, valamint bezsebelt hat Arany Málna-jelölést is.

Meglepődve értesülhettünk hát 2014-ben, hogy a film tízéves évfordulójára elkészült, 206 perces (!!!) rendezői változat a kritikusok szerint egész jó lett. Kár, hogy ekkorra már senkit sem érdekelt az egész.

3. Tom Cruise: A múmia (2017)

2017-ben még minden tip-toppul ment a Marvel háza táján, a DCEU távol volt a kimúlástól, így jogosan gondolhatta úgy a Universal, hogy majd ők is képesek lesznek nagyot dobbantani egy filmes univerzum beröffentésével, amely a stúdió által jogbirtokolt, klasszikus szörnyeket vonultatja majd fel. A projekthez még a legendás Tom Cruise-t is sikerült megnyerniük, szóval a fejesek nyugodtan dőlhettek hátra azzal a tudattal, hogy a bevételek számolgatásán kívül itt már nem is lesz különösebb dolguk.

Igen ám, de A múmia egy lélektelen, unalmas katyvasz lett, amiben több volt a CGI hányadékból, mint a Cruise-tól megszokott, hagyományos trükköket és valóságban is elvégzett mutatványokat felsorakoztató akciójelenetből. A sztori pedig egyáltalán nem ütött, Sofia Boutella múmiájától nem nagyon tudtunk félni, talán csak Russel Crowe aggasztó vergődése Jekyll/Hide szerepében váltott ki belőlünk némi érzelmi reakciót. Ami pedig a sikerhez messze nem volt elég: A múmia csúfos bukás lett, a Universal szörnyuniverzuma pedig kimúlt még azelőtt, hogy igazán életre kelhetett volna.

4. Robert Downey Jr.: Dolittle (2020)

A Marvel-univerzumból frissen távozó Robert Downey Jr. gyakorlatilag bármit csinálhatott volna bármennyi pénzért, de ő valamiért úgy döntött, hogy Stephen Gaghan állatos gyerekfilmjében alibizik egy jót. „A csapatommal együtt túlságosan is felizgatott minket az ötlet, de a kivitelezés minőségét illetően már nem izgattuk magunkat annyira” – nyilatkozta később. A baj ugye csak az, hogy a kritikusokat és a nézőket egy filmmel kapcsolatban általában a kivitelezés minősége érdekli, így a nagyjából 190 millió dollárból készült alkotás mindkét csoport körében bukás lett.

Érdemes megjegyezni, hogy a Dolittle óta ráadásul Downey mintha nem is vállalna be nagyon olyan szerepeket, ahol rajta áll vagy bukik minden – tehát olyanokat, amikből kiderülne, hogy valóban képes-e nézőmágnes lenni az MCU-n kívül. Az Oppenheimer nem az ő show-ja volt, A Szimpatizánst pedig valószínűleg egy másik színésszel is hasonlóan remekül meg tudták volna csinálni Park Chan-wookék. A jövőbeli MCU-visszatérése pedig arra enged következtetni: nem is biztos, hogy Downey annyira céltudatosan építi tovább a karrierjét.

5. Will Smith: Gemini Man (2019)

Pont annyira örültünk akkor, amikor kiderült, hogy Will Smith közös filmet csinál Ang Lee-vel, mint amennyire bosszankodtunk akkor, amikor megláttuk a végeredményt. Főleg úgy, hogy a Gemini Man ötletén már 1997 óta dolgozott a Paramount, és a projekt számos változtatással, többek között Tony Scotton és Sean Conneryn keresztül került végül Lee és Smith értőnek hitt kezei közé. Ráadásul Magyarországon forgatták a film jelentős részét, szóval a hazai közönség külön sipítozhatott az örömtől a bemutatóra várva.

Aztán a premier után kiderült, hogy egy teljesen felejthető tucatfilmről van szó, amelyben maximum az az érdekes, hogy milyen ijesztően fiatalították meg Will Smith-t a kettős szerephez. A sztár egy zsoldost játszik, akinek sokkal fiatalabb klónjával kell megküzdenie, de a koncepcióba épített ötletek és konfliktusok értő kibontása helyett, Lee megelégedett egy sci-fi ízesítésű lövöldével, ami a reklámkampányok nélkül is 138 millióra rúgó költségvetését is alig tudta visszahozni.

6. Joaquin Phoenix: Joker: Kétszemélyes téboly (2024)

Igen, Joaquin Phoenix napjaink egyik legjobb színésze, de már többször megesett vele, hogy egy-egy fantasztikusnak gondolt ötletét nagyon csúnyán benézte. Ott volt például a langymeleg fogadtatású, nem túl emlékezetes és nem túl sok pénzt hozó áldokumentumfilmje, az I’m Still Here, ami miatt éveket pazarolt életéből egy hamis rapkarrierre. 

Nemrég pedig azt sikerült elérnie a Warner Brosnál, hogy szó szerint egy álmát vigyék filmre a Joker folytatásában, 200 millió dollárból. Az eredmény egy olyan film, amelyről már a forgatás során tudták a stábtagok, hogy moslék lesz, és a box office sem a vizionárius sztárnak adott igazat. Az erősen idézőjeles, musicalként elkövetett „szuperhősfilm” mindössze 206 millió dollárt termelt globálisan, ami a hirdetési költségeket is figyelembe véve messze nem volt elég a nullszaldóhoz.

7. Dwayne Johnson: A hullahó-akció (2024)

A hullahó-akcióval kapcsolatban egyetlen szórakoztató dolog akad: az a végletekig eltájolt, butus gazdag emberre jellemző lelkesedés, amellyel Dwayne Johnson igyekezett nagyjából filmtörténeti mérföldköként beállítani a netflixes karácsonyi lövöldét annak bemutatója előtt a médiában. A Mikulás testőréről szóló emberrablós akciófilmet az Oppenheimerhez hasonlította, valamint amellett kardoskodott, hogy egy ilyen nagyszerű alapanyag márpedig IMAX-et érdemel. Közben viszont folyamatosan késett a forgatásról, és egy ponton azt a zavaró vallomást tette, hogy gyakran pisilt üvegekbe munka közben.

Ezek után pedig hogy viszonyuljon a néző a filmhez? Leginkább sehogy: a 250 millióból készült alkotásnak még az ünnepi premierdátum sem segített visszahozni a pénzét. Azt pedig reméljük, hogy időközben Johnsonnak is leesett: ebből sem lesz frencsájz.