Április 20. óta forog minden idők legdrágább magyar filmje, a 4,7 milliárdos költségvetésű Most vagy soha!, amely az 1848-as nemzeti forradalom eseményeit mutatja be fikciós formában. Egy kisebb újságírócsapattal együtt meginvitálták a Port.hu munkatársát is a Fóton felhúzott díszletvárosba, ahol Lóth Balázs rendező és a két kreatív producer, Rákay Philip és Szente Vajk személyesen tartottak idegenvezetést, és még Káel Csaba mozgóképbiztos is megjelent.

Rákay, aki még a 90-es években zenés műsorvezetőként indította a pályafutását, majd az M1 csatorna intendánsaként dolgozott, illetve a Szabadság tér '89 és a Szabadság tér '56 című történelmi műsor vezetője és főszerkesztője is volt, a Pilvax kávéház replikájában tartott sajtótájékoztatón a kezdetekről is mesélt.

Rákay és Szente Vajk fejéből szinte napra pontosan három évvel ezelőtt pattant ki a film ötlete egy közös ebéd alatt, és már másnap nekiláttak a munkának, pár héttel később pedig a forgatókönyvírás is megkezdődött Kis-Szabó Márk bevonásával. Miután beadták a könyvet a Nemzeti Filmintézethez, több mint egy évig tartó fejlesztési folyamat kezdődött a kirendelt konzulens segítségével.

Kiderült az is, hogy mit takar a nálunk nagyjából ismeretlen „kreatív producer” titulus. Rákay elmondása szerint szakítani akartak azzal a magyar filmes hagyománnyal, amelyben vagy a rendező írja a forgatókönyvet vagy a saját ízléséhez igazítja a történetet. Rákay és Szente ehelyett az amerikai vonalat követték, ahol a producernek nagyobb szava van, és közösen születnek meg a kreatív döntések. Lóth Balázs rendezőt (Nincs mese, 200 első randi, Pesti balhé) is ők választották ki.

Az utolsó utáni jelenetig minden egyes színészrezdülésről egyeztetünk Balázzsal, tehát hárman együtt hozzuk létre mindazt, ami a filmvásznon látható”

- nyomatékosítja Rákay, akinek egyébként nincs filmes múltja.

Ahogy a huszonéves színészek 99 százaléka is „mozgóképszűz”, a többségüket ugyanis magyar és határon túli színházakból válogatták ki, majd hónapokig tréningezték őket a filmes játékmódra – Petőfit Berettyán Nándor, Szendrey Júliát Mosolygó Sára, Jókai Mórt Koltai-Nagy Balázs alakítja. Szente elmondta, hogy mivel a szereplők zöme létező személy volt, akikről tudjuk, hogyan néztek ki, a válogatásnál a fizikai hasonlóság is fontos szempont volt, mert „ez az egyetemes március 15-e része.”

Rákay kiemelte azt is, hogy a stáb nagy része korábban itt forgató külföldi produkciókban dolgozott, az ott megszerzett tudást hozták magukkal, a szervizmunkák miatt azonban a gázsik is megnőttek az utóbbi években. Rákay szerint az eddigi csúcstartó Kincsem 3 milliárdos költségvetéséből ma már nem lehetne leforgatni egy kosztümös történelmi filmet, ez indokolja a 4,7 milliárdos büdzsét.

Ez a befektetés azonban meg fog térülni, legalábbis Rákay így látja. A közelben álló, 40 éve megépített középkori díszlet 100-szor annyi pénzt hozott vissza eddig, mint amennyibe került, és a Most vagy soha! díszletét is legalább 30-40 évig lehet hasznosítani. Szándékosan úgy építették meg – acélszerkezetre felhúzva, megerősített statikai megoldásokkal –, hogy sokáig lehessen használni, és igény is lesz rá, mivel olyan 19. századi közép-európai díszlet, amelyben akár a korabeli Bécs, Prága vagy Pozsony is megjeleníthető, eddig nem létezett. A Most vagy soha! díszlete iránt már most több nemzetközi és hazai produkció érdeklődik, és Rákay szerint 8-10 éven belül visszahozhatja nemcsak a megépítése árát, de a film teljes költségvetését is.

Az alkotók arról is beszéltek, hogyan formálódott a történet a fejlesztési folyamat alatt. Hiába fontosak számunkra a március 15-i események, filmes vagy írói szempontból valójában kevéssé izgalmasak az aznapi történések, hiszen nincs antagonista, nincs komoly konfliktus, ezért el kellett rugaszkodni a valóságtól.

Szentéék abból indultak ki, hogy ha Táncsics egy ártatlan pamflet miatt börtönbe kerülhetett, akkor a bécsi hatalom pesti emberei nyilván nem nézték ölbe tett kezekkel néhány huszonéves pesti jurátus, költő és író szervezkedését. Mivel Lederer Ignác főhadparancsnok ekkor már elkezdte letenni az alapjait egy besúgóhálózatnak, erre alapozva kitaláltak egy fiktív figurát, a Farkas (Horváth Lajos Ottó) nevű titkosrendőrt, aki az egykori bandatagjaival együtt azt a feladatot kapja Lederertől, hogy szabotálják valahogy Petőfiék céljait. Első körben be kell gyűjteniük a márciusi ifjakat, hogy ne csaphassanak ribilliót, de úgy, hogy ezzel ne öntsenek olajat a tűzre.

Rákay szerint a film „érzelmi hullámvasút, helyenként nagyon vicces, helyenként nagyon kalandos, és persze van pátosz is benne, de folyamatosan játszunk a néző érzékszerveivel.” A fiktív szál ugyanakkor a történelmi tényeket nem siklatja ki, a március 15-i eseményeket hűen követi a film.

A sajtótájékoztatón Káel Csaba mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos is részt vett, aki kifejtette, hogy március 15-ének nemcsak az az üzenete, hogy elkezdődik a polgári forradalom és a függetlenségért folyó harc, hanem, hogy mire képes a fiatalság és az ország, ha összefog.

Azért kell megcsinálni ezt a filmet, mert más nem fogja helyettünk megcsinálni”,

egy angol vagy amerikai produkciót nem érdekli március 15-e története. Káel szerint ezek a mi sztorijaink, hőseink, eposzaink, ezekből táplálkozunk. Mint mondta, „fontos, hogy úgy készüljön el a film, hogy ne csak a bemutatókor, de utána is több nemzedéknek szolgáljon táplálékul”, hasonlóan a Várkonyi Zoltán-féle Jókai feldolgozásokhoz.

Káel emellett megkérte a sajtót és a médiát, hogy amit az NFI támogat, azt támogassák ők is, mert „közös a célunk”, lévén a filmipar valóban stratégiai ágazata lett az országnak, majd némileg önironikusan Lenint is idézte, aki annak idején kijelentette, hogy „számunkra minden művészet közül legfontosabb a film.”

Rákay pedig búcsúzóul még hozzátette, hogy

nem akarok fenyegetni senkit, de Vajkkal nemrég újra leültünk ebédelni, és újabb ötleteink vannak…”

Ami a sajtóbejárás alapján egészen biztosan kijelenthető, hogy a Most vagy soha! alkotói a részletekre nagyon ügyelnek, már ami a külsőségeket illeti. Íme a legérdekesebb kulisszatitkok:

• Az egyéves forgatási előkészítés alatt 800 oldalnyi storyboard született. Előre vizualizálták, hogy az adott jelenetben hány embert „lát” a kamera, mennyi statisztára van szükség – a Nemzeti Múzeumnál felvett jelenetben például 400-ra volt szükség.
• Olyan vasszerkezet tartja a díszletet, amelynek 20 tonnás terhelést kell kibírnia.
• Állandóan ott áll a díszletben 4-6 óriásdaru, hogy leárnyékolja nagy keretekkel a díszleteket, ha szükség van rá. Mivel 24 óra alatt játszódik a történet, ezért fontos, hogy változatlan, folytonos időjárási körülményeket tudjanak teremteni.
• 1848. március 15-én végig esett az eső, a korabeli Pesten és Budán pedig szinte semmi nem volt lekövezve, így a hitelesség érdekében mindenhol állnia kell a 20 centis sárnak. A fóti díszletvárosban ezt könnyű is reprodukálni, de amikor Sopron belvárosában vagy a Nemzeti Múzeumnál forgattak, jóval nagyobb kihívással szembesült a stáb.
  
  

• A díszletben, a házak homlokzatain az 1838-as árvíz nyomait is reprodukálták.
• Nagyon sok 19. századi épületet 1870 után építettek meg, a 40-es években így teljesen más képet festett Pest-Buda, mint amilyennek ma képzeljük. A klasszicizmus dívott, és egy városrendezési rendelet szerint még az ablakoknak és párkányoknak is egy síkban kellett lenniük, és ezt a szabályt a díszletek építésekor is betartották.
• A fóti díszletváros egyetlen belső helyszíne a Pilvax kávéház, amelyet korabeli metszetek és fotók alapján rekonstruáltak, még a lámpákat, csillárokat és a fali karokat is az eredeti metszetek alapján másoltatták le. Három dolog nem stimmel csak: a „közvélemény asztala”, Petőfiék törzshelye, nem a bejáratnál volt, hanem belül (a világítás miatt kellett áthelyezni), az eredeti, elég ronda zöld tapéta helyett barna színt használtak, és az eredeti méretet 15 százalékkal meg kellett növelni forgatástechnikai okokból.

• A Pilvax díszlete is forgatható, az egyik fal kerekekre van szerelve, így kivehető, sőt a mennyezet egy része is eltávolítható.
• Elkészítették a Pilvax korabeli ételeit is, így amikor a filmben azt látjuk, hogy falatoznak a statiszták és a színészek, akkor autentikus ételeket fogyasztanak. Rákayék szerint ez segít nekik az átlényegülésben.
• A film Rákay szerint leszámol a nyomorgó költő mítoszával is, Petőfi és Szenderey Júlia ugyanis a Dohány utca 16. alatt egy nagy polgári lakásban lakott - ekkorra már megjelent a költő egyik kötete, amelyért 500 forintot kapott, és 1500 forintért még három másikra leszerződött -, vagyis elindult a család a polgárosodás útján. A film helytörténész szakértői felkutatták ennek a lakásnak az alaprajzát, és Sopronban sikerült találnia a stábnak egy olyan lakást, amely centire pontosan ugyanolyan méretű és elosztású volt.

• Megépítették azt az erkélyt is, ahonnan a márciusi ifjak kiszórták a kinyomtatott nemzeti dalt és a 12 pontot a tömegnek.
• Találtak egy korabeli metszetet a Landerer és Hackenast nyomdaépületről, ez alapján rekonstruálták. Korabeli, eredeti nyomdagépeket is beszereztek, egy nyomdászszakember pedig még a gépek sorrendjét, elhelyezkedését is segített beállítani.
• Az üzletek feliratai is 95 százalékban hitelesek – Rákayék szerint.
• Megépítették annak a hajóhídnak is egy 60 méteres szakaszát, amelyen a tömeg átvonult a budai Helytartótanácshoz. A fehér madárürüléknyomok is a díszlet részei, gondos munkával festették oda.
• A díszletben található egy multifunkciós sikátor is, amely többek közt a Pilvax hátsó udvarát is eljátssza.

• A forgatás a legnehezebb jelenet felvételével indult a Nemzeti Múzeumnál, majd Sopronban forgattak „nemzetközi kaszkadőrtámogatással.” A Farkast alakító 59 éves Horváth Lajos Ottó saját maga csinálta meg a kaszkadőrmutatványai nagy részét, pl. az ablakon kiugrást.
• Felkészülésként a színészeknek a Peaky Blinders című sorozatot és a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-filmeket mutatták be, de Lóth Balázs rendezőt Spielberg és Robert Zemeckis munkássága is megihlette.
• Bár a film a hazai közönségnek készült, Rákay szerint talán érdemes lenne Kínában is bemutatni, mert ott ismert Petőfi, állítólag sok helyen kötelező olvasmány, és a köteteiből eladtak másfél milliárd példányt.