Lara Victor néven született, fiúként, és fizikailag még most sem lány, de lelkileg igen. És ez néha akkor is elviselhetetlen feszültséget okoz, ha Belgiumban tényleg mindenki irtó jó fej.
Én nem igazán tudom azt értelmezni, hogy mit jelent az, ha lány fiútestbe születik vagy fordítva. Nem azért, mert nincs hozzá képzelőerőm, vagy, mert eleve nem hiszek az ilyesmiben, csak azt gondolom, hogy ez egy annyira elképesztően személyes dolog, hogy csakis az tudhatja, micsoda, akinek a fejében zajlik a dolog. És persze a testében, ami nem mindig hajlandó úgy reagálni a változásokra, ahogy azok a fejben lezajlanak, és ez hősünk, vagy én már nem is tudom, hősnőnk életének igazi drámája.
Merthogy a 15 éves, bár jóval többnek látszó Larának, aki annak idején Victor néven látta meg a napvilágot, nem csak a társadalmi előítéletekkel, hanem saját testével is meg kell küzdenie. Óriási szerencséjére az előbbiekből csak kevéssel találkozik: az őt és 6 éves kisöccsét egyedül nevelő apja nem csak megértő, de mindenben támogatja és viszi előre, akárcsak közvetlen környezete, és a láthatáron ott a nemváltoztató műtét, ha minden úgy megy, ahogy kell. Az iskolában is mindenki tud arról, mi van vele, és ez senkinek sem jelent problémát. Egy sokatmondó jelenetben új osztályában a tanárnő megszavaztatja osztálytársnőit, zavarja-e őket, ha Lara velük együtt használja az öltözőt, és miközben a lány csukott szemmel várja az eredményt, senki sem emeli fel a kezét, hogy őt bizony zavarja, de látszik, hogy senkiben fel sem merül ez a lehetőség.
És ugyanez a helyzet a nagy presztízsű balettintézetben is, de itt már adódnak gondok. Bár rendkívül tehetségesnek tartják, Lara anatómiai felépítése, nagyobb csontjai és főleg nagyobb lábfeje visszatartják őt a fejlődésben, még úgy is, hogy hormonkezelésen vesz részt, és a későbbi műtét miatt pubertásgátló szereket is szed. És Lara életének minden napja küzdelem, elsősorban a saját szervezetével, ami nehezen bírja a terhelést, mi pedig feszülten várjuk, mikor üt be valami, mikor kerül a lány elé olyan akadály, amit egyedül nem tud megugrani, mi adja fel előbb, a lelke vagy a teste, mert ugyebár egy ilyen történethez elengedhetetlen valamiféle dráma. Az elsőfilmes rendező, a saját bevallása szerint a nemi identitás kérdésével kisgyerek kora óta foglalkozó Lukas Dhont sokáig kivár ezzel a konfliktussal, és ezt nagyon jól teszi, majd egyben briliáns, de egyben brutális módon oldja azt meg - ügyes ez a srác nagyon. De a Lány nem csak a történetről, hanem magáról a lányról is szól.
A filmesek a casting során úgy 500 jelentkezőt néztek és hallgattak meg, de egyikük sem tudott játszani ÉS táncolni, így végül a már kiválogatott balett-táncosok között találták meg az ideális jelöltet Victor Polster személyében, aki egy jelenség. Női ruhába öltözve megesküdnél, hogy egy gyönyörű fiatal lány, levetkőzve viszont olyan, mint egy félkész szobor egy sportos fiatal srác – profi táncosról van szó – és egy érzékeny női arccal, illetve rengeteg bizonytalansággal. És ez nem csak arról szól, hogy konkrétan hogyan néz ki, hanem arról, hogy mit sugároz – mert az elképesztő. Lara nem beszél sokat, és nem csak azért, hogy mélyebb hangja ne árulja el, hanem különös belső életet él, amibe még a hozzá legközelebb állók sem látnak bele, de mi sem. És ő nem mint színész vagy karakter, hanem mint jelenség teszi igazán egyedivé, érzékennyé és izgalmassá a filmet. Azt viszont még mindig nem tudom, milyen egy lánynak férfi testbe születni…
Értékelés: 8/10
