Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni az Indiana Jones 5-ig, és kínjukban már minden kalandfilmre beülnek. És persze azoknak a gémereknek, akik mindig reménykednek, hátha végre lesz egyszer egy jó játékadaptáció a mozikban.

Lara Croft és az 1996-ban hódító útjára induló Tomb Radier franchise mára ugyanolyan népszerű videojáték-karakter lett, mint Super Mario. A világ legtávolabbi szegleteiben kincseket kereső, világuralomra törő, titkos szektákkal harcoló női Indiana Jonest sokan még ihletőjénél, az igazi Indynél is jobban kedvelik – persze leginkább azért, mivel a videojátékokban nem egy bőrdzsekis-kalapos fickó hátát kell néznie a játékosnak órákon át, hanem egy fiatal régészlány rövidnadrágos fenekét.

A játékok népszerűsége automatikusan hozta magával a filmváltozatokat. Az Angelina Jolie-féle két Tomb Raider (ezekről itt írtunk bővebben) azonban hiába kaszált összesen 430 millió dollárt a mozikban, sosem készült el a harmadik rész. A videojátékos brand ráadásul a szintén 2003-as Tomb Raider: The Angel of Darkness-szel igencsak lejtmenetbe került, így az addig történteket a 2006-os reboot, a Legend (és a két folytatása) végül zárójelbe tette. A 2010-es évekre azonban megváltoztak a játékfogyasztási szokások, sokadszorra már nemigen lehetett volna eladni azt, hogy egy forrónadrágos bombanő két pisztollyal halomra lövi a világ összes maffiózóját és kincsvadászát, miközben bejár minden olyan mitikus, kincsekkel teli helyszínt, ami szerepel a Természetfeletti jelenségek atlaszában.

A játékfejlesztők ezért úgy döntöttek, ismét rebootolják a sorozatot, hogy Lara Croft ismét menő popkulturális ikon lehessen. Visszavettek a mellbőségéből és a Batman: Kezdődikkel elindított, majd az új Star Trekkel folytatott reboot-lázat meglovagolva inkább egy új eredetsztorit kanyarítottak a sírokat fosztogató Croft-örökösnő alakja köré.

A 2013-as Tomb Raider játék azt mutatta be igen látványosan, hogyan lett egy Richard Croft nevű régész lányából egy ősi ereklyék után kutató, íjjal és nyíllal kommandózó, női Rambo, miután hajótörést szenvedett a japán Bermuda-háromszögnek tekintett Sárkány-háromszögben, és megtalálta a misztikus erőknek parancsoló Himiko császárnő kriptáját. A rebootot egy hasonlóan sikeres folytatás, a Rise of the Tomb Raider követte 2015-ben, amiben Lara az apja jegyzeteit és videóüzenetekben hátra hagyott útmutatásait követve keresi Oroszországban az Elveszett Várost, még mielőtt a természetfeletti erőket a saját céljaira felhasználó, Trinity nevű, titokzatos testvériség odaérne.

Az új mozifilm írói a két utolsó Tomb Raider-játékot gyúrták egybe, felesleges akciójelenetekkel és béna karakterekkel kibővítve az ismerős részeket.

Vagyis Lara (ezúttal Angelina Jolie helyett már Alicia Vikander) most is a Sárkány-háromszögben szenved hajótörést az Endurance nevű, rozzant teknővel, itt is Himiko császárnő kriptáját keresi egy zsoldosokkal teli szigeten, itt is folyton előkerülnek a Croft-apuka által hátrahagyott rejtvények és videóüzenetek  – és persze itt is a Trinity társaság keveri a kártyákat a háttérben. A hasonlóságokról már készültek videók is:

A lezuhant repülőgép roncsában játszódó, izgalmas menekülős jelenet szintén egy az egyben a játékból lett kimásolva:

Ezekkel a másolásokkal különösebben nem is volt gondom. A háborgó vízesés fölött ugrálás abszolút jól illik egy kalandfilmbe, ráadásul ezek a jelenetek szépen bemutatják, hogy a mai videojátékok már látványos mozifilmes dramaturgiával dolgoznak. Sőt, olyan kalandfilmes élményt képesek nyújtani, hogy tényleg izzadó kincsvadásznak érezhetjük magunkat, egy veszélyes dzsungel közepén.

Mi a baj akkor az új Tomb Raider-filmmel? Az, hogy mire eljutunk a dzsungelbe, már eltelt a játékidő fele!

A film eleje tele van fölösleges, időrabló jelenetekkel.

• Lara kick box edzésen keménykedik, csak hogy értsük: nem egy puhány kiscsaj. Még egy almát is ellop az edzőtől, hogy lássuk, mennyire ügyes.
• Lara hiába mesés vagyon örököse, civilben biciklis futárkodik. Sőt, illegális városi versenyen vesz részt, csak hogy értse a néző: nagyon jók a reflexei, és bármilyen vészhelyzetben azonnal feltalálja magát.
• Lara nem esik kétségbe, ha kirabolják egy túlzsúfolt távol-keleti metropolisz kikötővárosában. Parkour stílusban ugrál a keskeny pallókról az ingatag dzsunkákra meg a rozsdás teherhajókra, csak hogy lássuk, mennyire kitartóan tudja tűzön-vízen át üldözni a rosszfiúkat.

Csakhogy ezek a jelenetek totálisan félresikerültek. A rendező, Roar Uthaug mintha görcsösen le akarná nyomni a néző torkán azt, hogy lám, ez a 166 centis, atlétatrikós tinilány is van annyira vagány akcióhős, mint Angelina Jolie volt a régi filmekben. A kevesebb itt több lett volna: a dzsungelszigetre kellett volna inkább végig koncentrálni, és ott megmutatni, milyen kemény csaj Lara, aki az életösztöne és a sok adrenalinfröccs miatt olyan kunsztokat is meg tud csinálni, amiről korábban nem is álmodott.

A szereposztás is tragikus

A kalandfilmes zsáner alapvetése, hogy a szerethető főhős mellett legyen benne vicces sidekick, valamint egy velejéig romlott, körmönfont és karizmatikus főgonosz. Az első pont még úgy-ahogy teljesült is: Alicia Vikander maximálisan igyekezett felnőni a feladathoz (korábban meg is írtuk itt a Port.hun, hogy kaszkadőrök és személyi edzők seregével készült az akciójeleneteire).

A segítőtárs, aki itt az Endurance részeges kapitánya (Daniel Wu) mérsékelten lett vicces, és egy percig sem tudunk aggódni érte. A főgonosznak leszerződtetett Walton Goggins pedig lehet, hogy zseniális színész, de a Himiko császárnő sírját kereső, megszállott régészt elég nyögvenyelősen tudta csak eljátszani. Nagyon nagy kár ezért az új mozifilmért, mert hangulatban ugyan képes hozni a videojátékok világát, és a kalandfilmes zsáner kötelező kellékeit is tűrhetően felvonultatja, mégsem üt akkorát az Angelina Jolie-féle adaptációkhoz képest, mint amennyire radikálisan újító volt a legutóbbi két Tomb Raider-játék a korábbiakhoz képest.

Ítélet: 5/10