Kritika: Az Emoji-film - Hangulatjelentés

Mennyire lehet vicces egy pár pixeles is hangulatjel, amiket a szöveges üzeneteink végére szoktunk biggyeszteni? Hát mérsékelten, de ma mai mesepiacon ki kell bányászni minden lehetőséget.

Van egy remek Efráim Kishon novella vagy humoreszk, ami arról szól, hogy a kedves író a kiadójával egyeztet a következő könyvéről, ami gyerekmese lenne, hőse, valamilyen állat elindul a nagyvilágba, de a sok kaland után belátja, hogy mégis csak otthon van a helye. Csakhogy, ahogy mennek végig a lehetséges állatfajtákon, mindről kiderül, hogy már felhasználták őket, így a legvégére nem marad más, csak, ha jól emlékszem, az amőba. Sebaj, a mese így is megszületett, mert szerződés volt már rá, és valami ilyesmi történik Hollywoodban is. Vagy egy már sikeres darabot folytatnak, vagy olyan ötleteket rángatnak elő, amikről korábban senki sem gondolta volna, hogy hasznosíthatók. És tulajdonképpen az utóbbi az értékelendőbb, hiszen ilyenkor egyrészt több kreativitás kell, másrészt legalább egy kicsit kockáztat a megrendelő stúdió


És valahogy így született a 3D-s Az Emoji-film ötlete, amit a Sony Animations gyártott le, a rendezője pedig Anthony Leondis (Lilo és Stitch 2. - Csillagkutyabaj) lett. Ő régi kedvence, a Toy Story alapján készítette a filmet, abból indulva ki, hogy mi van akkor, ha az új generációk már nem kézzel fogható játékokkal, hanem digitális emblémákkal játszanak – és aztán elfelejtik őket. És mi történik az eleve sosem használt játékokkal, vagyis emojikkal?  Ilyen Gene is, egy többszörösen expresszív emoji, aki társaival egy tizenéves fiú, Aley telefonjában él egy Textopolis nevű digitális városban. Gene még nem tudja, mit kezdjen magával, és amikor Alex nagy szerelmének ír sms-t, a végre kiválasztott kis emoji fatálisan lefagy, összevissza képet vág, és a csalódott tini úgy dönt, törölteti a telefonjáról az összes hangulatjelet.

Gene-nek hosszú útra kell indulnia, hogy mindent helyre hozzon, társa pedig Pacsi lesz, egy valaha népszerű, de mára elfelejtett emoji és egy Jailbreak hacker lesz, aki a telefonból egy felhőbe szeretne eljutni, mert a készítők gondoltak a legmodernebb technológiára is. De van itt Dropbox, Spotify, tűzfal és Instagram és mindenféle app is, ami egy furcsa, paradox helyzetet eredményez, hiszen a kicsik ezt a nyelvet még nem „beszélik”, a nagyobbaknak viszont ez már nem elég izgalmas. Nem is szerették különösebben a filmet a kritikusok, amit a Toy Story mellett nyilvánvalóan az Agymanók is inspirált, pedig kedves, vidám sztoriról és profi látványvilágról van szó. A főszereplők (angol) hangját egyébként T. J. Miller, James Corden, Anna Faris, Maya Rudolph, Steven Wright, Jennifer Coolidge, Christina Aguilera, Sofía Vergara, Sean Hayes és Patrick Stewart adták, ami a magyar szinkron mellett persze csak amolyan színes információmorzsa.